Börzsöny, Gömbölyű-kő és egy kedves...

Végeztem ma a munkámmal amikor hazafelé a fellegeket nézve megcsörrent a telefonom.

Csak lestem a kijelzőn megjelenő hívó névre. Mit mondjak, imádom ha néha teljesen váratlanul meglep.

Jól esik a lelkemnek.. De hogy milyen az élet. Épp ma autóztam végig a falun ahol lakik és bizony ott járt a gondolat bennem milyen jó lenne meglepni őt! De ebben az időpontban alig hiszem hogy eltudnám érni.

Így aztán egy mezőgazdasági boltban történt vásárlás után hazafelé vettem az irányt!

 Íme most itt a telefon a kezemben és már hallom is a kérdést "otthon vagy?" Épp most érek haza. 

És te?- kérdeztem.

Hát én valahol Gömbölyű-kő környékén :-) és ha nem gond egy puszira ( :-) ) jó lenne találkozni!

Tyű a mindenit! :-) Ez aztán nem semmi :-D No akkor várlak és ha közelben leszel szólj!

Mivel tudtam merről jöhet a faluba elindultam elé. Persze még korainak tűnt, így megálltam az útba eső dohány boltnál. Ez itt nem a reklám helye!  :-) csak mert egy jó barát ült magában a boltban akivel szívesen beszélgetek ha épp akad egy kis idő.  Egyszer csak megcsörren a telóm. Hol vagy?  És te? kérdezem. Én itt a lakás ajtó előtt, de zárva minden. :-D  Akkor most gyere ki a kapu elé! Mert én meg itt jövök.

Hát így esett ez a mai nap. Meglocsolva néhány deci finom félédes borral és alátétként néhány palacsintával.

Szóval csuda jó volt! Rám fért az utóbbi idők szomorkás napjai után.

Köszönöm neked drága "szomszéd asszony"! :-))

Ez annyira jól esett. :-)

Gömbölyű-kő

http://digicart.hu/vs_photos/krpano/borzsony-gombolyu-ko.html

Kilátás a Gömbölyű-kő oldalából. Szemben a Hegyes hegy, baloldalon a Magyar hegy

 Útban Nagybörzsöny felé a halastó

barátságok ha...

:-) valahogy így nézek én ki. Tipikus véreb akitől illik félni! :-D

"Jól vigyázz mindig az első, hajnali eszméléssel beléd ömlő gondolatokra!
Ha nem hangolod be rögtön a gyógyító öröm mantráit, sivár, csüggesztő, halálos tartalom zúdul tudatodba,
s egész napodat belső és külső kudarcok sorozatává változtatja!"

Mondja Szepes Mária.

Szóval, próbálom - próbálom! :-)
Már hajnalok hajnalán arra gondolok hogy nem sokára indulok dolgozni.
Pedig nem kötelező, senki nem kényszerít rá, csak én magamat.
Mert bár fizikailag nem hiszem hogy erősít,sőt - de a lelkemet annál inkább.:-)
Mondom én! :-)
De valóban, ahhoz hogy legalább megpróbáljam a hiány érzetem csökkenteni, jól esik hogy valahol várnak.
Mint például egy autó balesetben megsérült kis hosszúszőrű tacskó.
(na jó most a lovakról nem beszélek, mert az majd egy másik történet lesz!)
Akivel amióta csak járok a farmra soha nem sikerült megbarátkoznom.
Pedig istenemre mondom - próbálkoztam!
Sőt! - már már feladtam! Pedig nem vagyok az a feladós típus! :-)
Mert egyszerűen már mindenkinek az agyára ment hogy a farmon mindenkit elfogadott,
csak engem nem és ahogy meglátott szinte egész nap ugatott,
sőt bár merre mentem jött és állandóan lesnem kellett hogy nehogy a nadrágomba kapjon! :-)
Már néha szégyelltem magam és zavart vajon én aki imádom az állatokat és (12 éven át tenyésztettem is)
a mai napig is van kutyánk. vajon mit gondolnak rólam mit okozhattam ennek a kis állatnak hogy az istenért nem akar elfogadni.

Nos a minap aztán megtörtént a csoda! :-) A műhelyben épp a gépek karbantartásával voltam elfoglalva. A kis kutya (kiki)
vadul ugatott a félig nyitott ajtó előtt.
Gondoltam itt az ideje hogy ismét próbálkozzam.
Leültem az ajtó előtti lépcsőre és szép lassan elkezdtem a szokásos reggelimet elfogyasztani,
ami jelen esetben egy darab trappista sajt és egy sós kifli volt.
Letettem egy darab sajtot a lábam elé és nevén szólítva hívtam hogy "gyere kiki ez a tiéd"!
Hát látni kellett volna ezt az ebet! :-)
Próbált közel jönni de ez valahogy csak olyan jó kar távolságnyira sikeredett.
Erre én feljebb ültem egy lépcsőfokot és biztattam hogy jöjjön bátran. És csodák csodája oda jött és felvette a darab sajtot.
Na erre már én is felbátorodtam. Gondoltam csak nem eszi meg a kezem ez a csepp jószág, és a kezembe tartva a következő falatot,feléje nyújtottam.
És lőn csoda! Már ha nem is a kezemből de a kezem közvetlen közeléből elvette a sajtot.
Na gondoltam magamban ha még most is ugatni fog és acsarkodni akkor bizony minden hiába.
Mi soha nem leszünk haverok.
- na nem akarom én annyira ragozni ezt a számomra kedves történetet.
A lényeg hogy egy hete már hogy kiki barátom lépten nyomon ott van körülöttem egy hang nélkül - sőt!
Azóta már a többiek legnagyobb meglepetésére  a kezemből is elfogadja a falatot! 

Mi több, meg is simizhetem! :-)

Hát egy nagyon nehezen kötődő barátság született de azt hiszem megérte a próbálkozás. :-)

 

csak megszokásból

Ne várj...
hisz már csak egy folt vagyok
az esték köpenyén
s oly könnyedén
eldobható
nem mosható
már semmire sem való

csak megszokásból gyűjtött
fakó fonáldarab,
s ami megmarad,
már nem elég
egy új sálhoz,
amit az ember a nyakához
simít, ha fúj a szél.

Ne várj,
már messze költözött
a gyengéd pillanat,
ablakom alatt
csak a szél zihál...
s nem kiabál
az elképzelt mozdulat...

a fenyőfák ághegyére
harmatot szitál a hold
s ágyam jéglepedőjét
összegyűrik az
elvágtatott tegnapok...

Ruder Jana

  És csak úgy - de nem mellesleg!! :-)

A hét hónapos unokám

Mert néha megvillan az a

Fotó: Internet

Márai Sándor

Pillangó



Egy pillanatra megvillant az értelem fénysugarában a gondolat, mint a pillangó - de te éppen másra figyeltél.Valaki beszélt, valamire vágytál, valami kínzott vagy elfoglalt. S mikor utánanéztél, már elröppent a gondolat, mint a pillangó. Ezért tanuld meg, hogy gondolkozni nem is lehet elég figyelmesen. Nem élhetsz eléggé készenlétben, ha gondolkozni akarsz. Mert néha megvillan az a kis ötlet, mely nem éppen világraszóló; talán csak tetszetős, valami, amit érdemes óvatos ujjakkal megragadni, gombostűre fűzni és üveg alá állítani, örökre; s ha nem figyelsz oda, továbbrepül ez a színes semmiség, s nem tér vissza soha többé, s üresebb és szegényebb lesz a világ. Te csak figyelj, akármit beszélnek is körülötted. Figyelj a pillangóra, amint átlebeg az értelem fénysugarán, villogva, himbálva és táncolva, s ne légy soha lusta, fáradt vagy közömbös, kinyújtani utána kezed.

Szeretném elmondani végre egyszer,

Csorba Győző

Alázat


Szeretném elmondani végre egyszer,


mi vagy nekem. -

Megcsöndesedtem, nem verekszem

többé, várom türelmesen,

hogy gazdag terveit betöltse

életemmel a szerelem.



Fáj a hiány szívemben, restellem,

hogy ember így vagyok,

hogy lelkemen és testemen

a csonkaság sajog -

de rendelés ez, jogerős ítélet,

nem lázadok.



Nem lázadok, csak mentem magamat,

ahogy lehet,

csak illő társamat

fürkészem a hiú magány helyett,

aki ölében és kezében

ajándékot számomra rejteget.



Szeretném elmondani végre, végre,

mi vagy nekem -

hát így terelt hálóm elébe

a gondos szerelem,

hogy fönnakadva gyönge szálain,

maradj velem.



Tőled már a viharok elszaladtak;

szelíd verő

fényezte békés vonalát utadnak,

a nyugalom, e fő erő

lengett lényed körül,

mint sérthetetlen levegő -



Szél támad, és elvinni készül,

emelgeti a szoknyád,

beteg vagyok a rettegéstül,

zokogva borulok rád:

úgy őrizlek, mint gyáva börtönőr

szökni-akaró foglyát.



Ijesztenélek a világgal:

mi lesz, ha nem véd

az én hűségem? kis virágos ággal,

mi lesz veled? - károdra tennéd.

Ijesztenélek, – s panaszkodom inkább:

romjaimon tekints szét!



Szél támad, és elvinni készül –

nyomaidon bedől

az is, mi eddig ép volt, s meg nem épül

többé se ég, se föld,

mindenfelől a hiány szakad rám,

– te óvsz mindenfelől.



Szeretném elmondani végre egyszer,

mi vagy nekem,

most, amikor már húzódol, menekszel,

s nehéz fejem

horgadva várja: koszorúzza meg már

a szerelem.

Bolyongok szél-tépte fák alatt

Kormányos Sándor: Elfeledve

Bolyongok szél-tépte fák alatt
megnyugvást,és vigaszt keresve,
a hiányodtól reszketek,míg
befed lassan a szürke este.

Hervadt homályban eső szitál
az őszi alkony már rég halott,
s dermedt szívemre bús ködök
lehelnek zúzmarás ablakot.

Elmúlt a nyár,s az őszi vágy
belehullott a téli csendbe,
csak én maradtam a fák alatt
reszketve, fázva, elfeledve

az igazság bizony bizony fáj.

A művész semmit nem ér tehetség nélkül, de a tehetség semmit nem ér munka nélkül.

Emile Zola

Cseppek az...

Hazafele…
   

Kövéren rótták a cseppek az eget,
s míg eltűnődtem,
hogy vajon merről jövök
s merre tartok,
tovább könnyezett az ég.

Nem is én indultam útnak,
a világ lódult meg alattam,
s mire visszaléptem volna a helyemre,
már százat is került a Föld,
s én kitartóan tartok
hazafele.

Belecsempészve a világba minden vágyamat,
az csak pörög, pörög,
s én választok mindig egy utat,
ami elvisz valamerre, talán –
hazafele.

Bejártam helyeket,
térben és időben,
vajon mikor ülök már le egy nagy fa tövébe
elgondolkozni,
aztán rájönni,
hogy magamban hordom az otthonom,
s az út
szívemen keresztül visz
hazafele.

Merklein Erika

Ne becsüld túl

 Falu Tamás: Ne becsüld túl
   
Ne becsüld túl az életet,
játssz vele, ha játszik veled.
Koronája hamis arany,
kopogtasd meg, fahangja van.

Ne becsüld le az életet,
bárha sokszor eltévelyeg,
hűtlen hozzád, lelke ledér,
pár könnycseppet mégis megér

 

Mint halk hegedűszó..

Tóth Árpád

Mint halk hegedűszó..
.
Mint halk hegedűszó távoli korcsmából,
Felém muzsikál a messzi ifjúságból,
Bár a hátam mögött az ajtót bevágtam,
Egy-két gyönyörű, halk, andalodó vágyam.
Hej, halk hegedűszó, távoli korcsmából,
Feléd figyelek ma az üres, korcsmából,
Muzsikálj, régi vágy, fütyöréssz, emlék,
Mintha megint az a régi lennék...

 

Debrecen, Tóth Árpád, Nagyerdő......

Hogy égi ember lehess

Hogy égi ember lehess itt a földön, először is engedelmességet kell fogadnod. Mert, látod, csak az engedelmes ember vezethető. Éppúgy, mint az engedelmes állat. Ha a lovat a maga eszére bocsátjuk, nem halad jó úton. A barátoknál is mindig az okosabbnak engedelmeskedünk. Azért is állunk össze egy szerzetbe, mert tudjuk, hogy nincs olyan okos ember, akinél még okosabb ne találkozna: az okosabb vezeti, világosítja a kevésbé okosat. Ezért nagy törvény itt az engedelmesség.

Gárdonyi Géza

......Amikor a szavak hallgatnak

Ágai Ágnes
...... ......Amikor a szavak hallgatnak



figyelj rám, amikor hallgatok,
amikor a szavak hallgatnak,
mint anyaméhben a magzat.
A csendben nincs hangalakja a zajnak,
de csend sosincs,
csak hallhatatlan zajgás,
szavak gömbölyödnek,
és készülődnek a születésre,
hiszen világra kell jönniük
szabályosan és rendeltetésszerűen.

A szavak élnek, lélegzenek,
hímszavak és nőszavak,
egymást kereső és kioltó szópárocskák,
ki egymás felé tapogató szókacsok
vagy már-már alaktalan szópárlatok,
a rezgés, a mozgás muzsikája.
A valóság szóvá keményített csontozata,
a kimondás gyötrelme és beteljesülése.

Amikor a szavak hallgatnak,
amikor a mondható mondhatatlan,
amikor ajkam zárt, feszes vonal,
akkor figyelj rám - baj van.    

 

"Nagyon egyszerűen kellene szólni"

Ágai Ágnes:
...... .......Szó, ami szó



Nagyon egyszerűen kellene szólni
ebben az agyonbonyolított világban.
Veretes, tiszta, igaz beszéddel
lehántva a sallangokat,
az utánzatok idegen koloncát,
a cifra cikornyák vadhajtásait.
Fehér szavak kellenének,
újra felfénylő, megtalált szavak,
lesikált, erős tölgyfa szavak,
masszívak, faraghatóak,
kemények, érthetők.
Vissza kell adni hitelét,
becsét, szépségét a szónak,
a szóra érdemes szavaknak,
melyekkel szót válthatunk,
és szót érthetünk egymással
jó szóban szűkölködő korunkban.    
 

Ha az éjszaka korma lecsöppen,

Radnóti Miklós : Álomi táj

Ha az éjszaka korma lecsöppen,

Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély:

fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben

csillagkoszorúit az éj.

Ha a hold feje vérzik az égen

s gyürüzo köröket ver a tóban a fény:

s gyürüzo köröket ver a tóban a fény:

s felkúsznak a domb peremén.

S míg táncra libegnek az erdon,

toppantva, riadtszivü fészkek alatt,

lengo levelek szeme nézi merengon

a tükörre csapó halakat.

Majd hirtelenül tovalebben,

nagy szárnyakon úszik az álomi táj;

sodródik a felleges égen ijedten

egy félelemuzte madár

s a magány szelidebb a szivemben

s rokonabb a halál.

Már nem tűnődsz...

Kormányos Sándor

Már nem tűnődsz...



Ma is nehezen alszol el,

akárcsak tegnap, és nem hagyod,

hogy lélegzetedbe rejtőzzenek

a konokká vált sóhajok.

Azon mi volt, már nem tűnődsz,

a fakult képek közt elveszett

illúziókért visszamenni

kár volna, s ma már nem lehet.

Ha készülődő éj ölén

jársz, zötyögős, kátyús rossz úton,

napjaid nyugodt, kerek csöndjét

gurítod át az álmokon.

Járok-kelek (járunk-kelünk) :-)

Égésbérci óriás hárs a Börzsönyben!

Alig 635 cm az átmérője!

Benedek Elek: Erdőben


Járok-kelek kint a zöld erdőben,
Az áldott nap most van ébredőben.
Ébredését erdő, mező várja,
Feléje száll Isten madárkája.

Fölkel a nap, sugarát már ontja,
Kék ibolya a kelyhét kibontja:
S gyenge fűszál meghajolva, szépen,
Várja, hogy a nap rája is nézzen.

Hallga, hallga! Figyeljetek mostan,
Vidám ének zeng fönn a magasban.
Egy-egy dallam leszáll a mezőre...
Dalolj, dalolj, tavasz hirdetője!
 

Azt hallom innen onnan hogy ezeket a mai fiatalokat nem érdekli a múlt és a történelem.

Nos ,én a gyerekeimnél és baráti körében ezt egészen másképpen látom.

Jó érzés volt ezt látni!

Ma megint a csendet mormolom

Kormányos Sándor

Szavakból a csendet...



Ma megint a csendet mormolom

mely néha visszalüktet

a semmiből, a semmin át,

és mégis szíven üthet.



Kimondhatnám a hallgatást, csak

magamból kéne adnom,

Mert a széttört csendet szavakból

kell újra összeraknom...

Visszanyúlt értem...

 Kormányos Sándor 

Visszanyúlt értem...

Őrzöm csendjét egy régi percnek
mely visszanyúlt értem, ismerős
emlékszel ugye-mozdulattal
ölel míg suttog:Itt az ősz...

Akkor is ősz volt, hajnalonta
a vizek fölött már kék ködök
pipáztak, és a nádasokba
susogó bánat költözött.

De a pincékben már forrt a bor,
és anyám nyugtázta meddig ér
a bor nélküli napok csöndje:
Karácsonyig tán elkisér...

Számolta még: A borjú árát
tavaszra talán visszahozza
a csűr mögött az ingyen kaszált
kerekre rakott szénaboglya.

A süldőt pedig karácsonykor
levágjuk majd, és lesz szalonna,
kolbász, és ha a tyúkok tojnak
tojás is jut a jobb napokra.

A jó isten majdcsak megsegít!
fohászkodott, és mondogatta
a száz imából meghallgattat
száz s elér a csillagokba.

Bár ettől még voltak szűk napok
rozsdás reményű hosszú őszök
után szegényes telek jöttek,
vékonypénzű ismerősök...

Őrzöm csendjét egy délutánnak
mely visszanyúlt értem, és konok
emlékszel ugye-mozdulattal
ölelnek most a tegnapok...

Barátság

Jékely Zoltán: Barátság

Most újra visz egy lüktető vonat,
a mozdonyvezető kezébe tettem sorsomat,
az alkonyat már nem talál e tornyos városon,
már egy kültelki temető fejfáit számolom,
majd a vashídról - csak egy pillanat -
villanni látom a fogott halat,
aztán rinocéroszi robogással
vágunk neki a vágánymenti sásnak -
De túl, ahol a várkert fái állanak,
lassít s oly csendesen halad a vad vonat,
mintha ismerné érzelmes szándékomat:
felidézni minden percét a tegnap-estnek,
hogy mindent mégegyszer számbavehessek.
Hol vagy, Barátom, lelkem drága társa?
Bár foghatnám meg szép márvány-kezed!
Jaj, útjaink elváltak egycsapásra,
az én útam sötétségbe vezet,
nem számítok már több találkozásra.
Látom az ösvényt, melyen kóricáltunk,
sávja felett a Nap órjás arany medál;
itt bölcs bánattal a Faustból citáltunk:
,,Szerelemre túl vén a vérem" - mára már
tegnapi jelenünk megnőtt s csodás mult.
Isten veled, öcsém s bátyám: Barátom,
mindenben több nálam, csak azzal kevesebb,
hogy én vagyok barátod. E világon
külön morzsoljuk már az éveket
s külön-külön hullunk el oktalan csatákon.
A pad mögött, hová nem lép többé a lábam,
hogy megnőtt két ottsemvolt kikerics!
Ott pompáznak sosem-látott lilában,
s úgy példázzák az őszt, hogy szinte giccs,
s hajlongnak, mint a rozmaring a balladában.
Az esteledő égről-e, a tóról -
fa-közbe hullt egy zöld felhő-cafat:
egy ismeretlen vijjogású kóbor
sirály - öles szárnnyal veri a lombokat,
s felém arany fejével egyre bókol.
Ki fejti meg különös gerjedelmét?
S hogy mért jelent meg zöld madár s lila virág?
Színek találkozását kik figyelték?
Ki érti a madár- s virág-szimbolikát?
Mert ma nekem minden oly furcsa jelkép.
Tegnap még nem volt itt madár,
s nem ringatózott az a kikerics se,
hogy lelkeinket gazdagítsa s bár
egy megrendült búcsúcsókra segítse.
Pedig mi szentebb két barát búcsúcsókjainál?
A barátság több, mint a szerelem,
nem szennyesíti szexuális ármány,
Hamlet s Horáció viszonya szebb nekem
a rómeók s júliák viszonyánál.
Isten veled, Horációm s egyszersmind Hamletem!
Mindezt a zöld sirállyal üzenem,
máris feléd lendült hulló-aranyú szárnnyal;
könny hályoga fogá be a szemem,
a nagy-útra menők zord köpenyege árnyal.
Vigyázz magadra s ne törődj velem.
     

"Én szegény bolond,

"Én szegény bolond,
mit vesződöm itt veled?
Arcod porcelán,
kezed-lábad fa-cövek,
bábú vagy te, semmi más..."



"Felébredek: nem az vagyok, ki voltam.
Elalszom: holnap megint más leszek.
De élve, holtan, utcán, kriptaboltban
én emlékezem és én feledek."

Weöres Sándor