Cseppek az...

Hazafele…
   

Kövéren rótták a cseppek az eget,
s míg eltűnődtem,
hogy vajon merről jövök
s merre tartok,
tovább könnyezett az ég.

Nem is én indultam útnak,
a világ lódult meg alattam,
s mire visszaléptem volna a helyemre,
már százat is került a Föld,
s én kitartóan tartok
hazafele.

Belecsempészve a világba minden vágyamat,
az csak pörög, pörög,
s én választok mindig egy utat,
ami elvisz valamerre, talán –
hazafele.

Bejártam helyeket,
térben és időben,
vajon mikor ülök már le egy nagy fa tövébe
elgondolkozni,
aztán rájönni,
hogy magamban hordom az otthonom,
s az út
szívemen keresztül visz
hazafele.

Merklein Erika