Kívülről csak a csend és nyugalom.

 Persze odabent két napig kalapács hangja, egy nap csiszológép zúgása és két nap kompresszor zaja hallik.

Ma délutánra  már csak összerakás, mint a motorház, akkumulátorház ajtók majd némi retusálás és ajtó kilincsek átfestése

 És ma délutánra már majdnem kész. :-)

Nincs olyan,
Hogy jelentéktelen munka.
Ezért szükségszerűen mindent
Szívünk szeretetével
És életünk tiszteletével
Kell tennünk.

Sri Chinmoy

Ismét kisvasút.

Persze fogalmam nincs meddig. Három mozdonyt és egy kocsit kell  "szebbé" varázsolni.

Mit mondjak. Szégyen hogy milyen állapotban van a jármű park. Utoljára majd három éve végeztem javításokat némi felújítást hogy valahogy kinézzen a jármű park. Amikor megnéztem mi is vár rám hát a víz kivert. De minek panaszkodjak, változás aligha. Teszem a dolgom mert ez is valami hogy felkértek erre a feladatra. Pedig ha belegondolok látva mi mindent kellene megcsinálni, szinte egész évben volna munka akár két ember számára is. Csak tudnám hova lett- lesz az évi állami támogatás. Bele bonyolódtak egy új útvonal létre hozásába. Ráfordítottak úgy 1 milliárd forintot. Volna néhány kérdésem az illetékes elvtársakhoz. :-(

na de nézzük az első mozdonyt amit a napokban kezdem el javítani, szépíteni.

Igazán nem volt nagy baja. Csak néhány tonna vasúti sin zúdult az elejére.  Így aztán volt mit kalapálni.

Ma reggel a napsütés már megszépítette egy cseppet.

 Délutánra már a felső fülke rész már egész jól nézett ki.

Ez a két mozdony vár a sorára. Jövő héten az egyikre sor kerül.

Az első még csak.... de a második szörnyű állapotban van.

  A látvány siralmas de remélem jó egy hét múlva valami szépet varázsolok belőle.

“A lélek öregnek születik, de megfiatalodik. Ez az élet komédiája. A test fiatalnak születik, de megöregszik. Ez az élet tragédiája.” (Oscar Wilde)

Sem emlék,sem varázslat

Radnóti Miklós: Sem emlék,sem varázslat

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyűléptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevés szavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

Te és a világ...

WASS ALBERT: TE ÉS A VILÁG...
Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat.
De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ is és ez az igazi világ.
Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint. Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban.
Ez a kis írás arra szolgál, hogy megismerd, kendő és festék nélkül, anatómiai egyszerűségében a világot, melybe beleültetett az élet, akár egy palántát. Az igazi világot, melyről látod, a tűz leperzselte az avart s Téged visszaűzött a természet ősi talajába.
Igen, tisztában kell lenned ezzel. Vagy visszatalálsz az igazi világba, a tiszta és egyszerű törvények, világos szabályok és egyenes utak világába, mint ahogy a hóvirág visszatalál gyökeréhez a földbe - vagy elpusztulsz menthetetlenül, korom és hamu piszkában.
Tisztáznod kell a fogalmakat, melyeket összezavartál és egybekevertél az utolsó évszázadok zagyva lázában. Meg kell keressed a gyökerüket, hogy visszatalálj általuk az igazi világba.
Európában születtél, a huszadik század elején. Ez magában véve már annyit jelent, hogy a Nagy Kertész, aki életed palántája fölött rendelkezett, kertjének egy sovány, szélnek kitett sarkába ültetett Téged, ahol fagy, vihar és jégeső között kellett megismerkedned a világgal. És ezáltal azt hiszed most, hogy a világ nem egyéb, mint fagynak, viharnak és jégesőnek egymást követő váltakozása.
Ennek a kis írásnak az a célja, hogy visszavezessen Téged az igazi világhoz. Hogy kézen fogjon, mint testvér a testvért, és sorra mutasson mindent. S megkérjen rá: ne hidd, hogy csúnya és rossz a világ.
A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot,
amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat.
Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged, s elcsúfítja a világot.

Wass Albert

A farm és ...

Jöttem láttam, győztem. :-)

 

Jaj anya ne rohanj már annyira. :-)

A fenébe de magas. :-)

Szárnyalunk.

Reményik Sándor : Csendes csodák


    
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Múló idő II.

"A kép hallgat, az emlék mesél,

Emlék nélkül-e kép semmit sem ér,

Ha ez a kép gyűrött lesz és kopott,

Akkor se felejtsd el, HOGY VOLTAM,

S TALÁN VAGYOK......!"

“Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátainkban leltük fel az egész világot.” (Kölcsey Ferenc)