2016. február 26., péntek

Megint úgy hozta a ....


Megint úgy hozta a sors hogy történik velem valami és ilyenkor úgy érzem le kell írnom. Pedig már nagyon ott voltam hogy szép csendben kivonulok a blogos világból.
és most mégis itt vagyok és írom.

A tegnapi napom is úgy kezdődött a farmon mint a többi napon. Belépek a kapun és már hallom a lovak reklamálnak. Mintha csak karórájuk lenne vagy rálátnának a közeli templom toronyórájára!
Pedig nem: hallják ahogy megérkezem vagy van aki már az úton látja hogy jövök.

Ilyenkor aztán szép sorban végig járom a karámokat és viszem a finom szénát nekik. Vagy épp zabszalmát.
Ilyenkor egy darabig mindegyik helyen elidőzöm mert valakinek rendet kell tartani közöttük. Mert megy ám a bruszt rendesen. Van olyan aki bizony azt hiszi minden szál szem az övé! Na néha kénytelen vagyok tudatosítani bennük hogy nem úgy van ám az.
Majd 10 méter hosszú a vályú de a nyolc lónak is kevés olykor.
Aztán itt van két nekem új vendég ló!
Csuda jó fejek!

                                                                         Margit és Vital

Két csoda szép és jól (rosszul) nevelt kanca.  Vital jóvoltából ma kihúzták nálam a gyufát! Naponta könnyedén hozom viszem őket a karám és a boksz között.
Újabban Vital nehezen viseli amikor Margitot beviszem a karámból, mert hogy itt együtt vannak. A bokszban meg külön.
Ma délután kinyitottam a karám ajtót mindkét lovat hátrébb parancsolva. Már emeltem a kötőféket Margit fejéhez amikor Vitál elég rendesen oda harapott Margit farához! Piff! :-( Na több sem kellett Margitnak aki az 5 mázsájával felém ugrott. Még jó hogy van némi tapasztalatom a lovak terén. Félre léptem, Margitom meg mint a szél kiszáguldott a karámból a telepre. Mondanom se kell mondtam a magamét amiért én is béna voltam. A ló csak tette amit ilyenkor tehet. Vitalt vissza zártam a karámba és én meg naivan megindultam Margitot megfékezni és be vinni a bokszba.
No néhány sikertelen kísérlet után felhagytam a próbálkozásokkal. Nagy bajt nem tud csinálni mert a mének külön karámban vannak. Ő meg had szaladgáljon addig kedvére és a mének kedvére. :-)
Fogtam Vitalt és be vittem a bokszába. Naivan azt hittem hogy Margit majd szó nélkül jön utánunk hiszen ők ketten annyira összeszoktak hogy egyik  (rossz nevelés) a másik nélkül nem bír meglenni.
Azért én se ma jöttem a falvédőről. határozott hangon sikerült beterelnem őt a karámba majd vezető szárra kötve át vittem a bokszába.
Nem kis harc volt és bizony ezek a hatalmas lovak nagyon félelmetesek is tudnak lenni. Független attól hogy amúgy imádni valók és jóindulatú lovak.

 Kis kíváncsi.


Én jó kislány vagyok.

 


És a tegnapi történet.
Reggelente a lámáknak csak darált takarmányt viszek. Mint mindig, ez tegnap is így volt!
Máskor mindig ott tolonganak a karám sarkánál amerről jövök. Tegnap megyek és lámák sehol.
Egy szét szórt szalma bála körül azonban nagy ácsorgás és valamit néznek. Persze ahogy beléptem a karámba a vödörrel a kezembe azonnal felém indultak és így azonnal láttam hogy fennforgás van készülőben.
gyorsan a vályúba szórtam a darát és siettem a helyszínre.
Hát a döbbenettől szóhoz se jutottam. Mert abban a pillanatban szülte meg a kiscsikót a kanca.
Hát azt sem tudtam mit csináljak mentem is meg nem is a gépemért de végül úgy gondoltam lemaradok a csodáról!  Így aztán végig néztem ahogy lassan talpra segítette a kiscsikót az anyja.



 Hurrá megjöttem!


 Két három órával a születés után már állok kérem szépen. Ugye milyen ügyi vagyok? :-)


 Az én gyerekem!


 Anyukám nagyon vigyáz rám.


                                                                      Husss! - és már szaladok!


Na nézzük csak milyen is ez a világ itt!
:-)

A láma a dél-amerikai tevefélék négy faja közül a legismertebb. Természetes környezetében Dél-Amerika bokros, füves területein, Peru déli részétől Bolívia nyugati feléig terjedt el, illetve Argentína északnyugati részétől Chile északkeleti feléig. A Dél-Amerikában élő lámák számát 3,7 millióra becsülik. Kizárólag háziasított egyedek élnek itt, az emberek teherhordásra használják őket, bár a technika térhódításával ez a szerepük lecsökkent, és inkább húsukért, gyapjukért tartják őket.
Az állatok sokféleképpen fejezhetik ki a nemtetszésüket. Van, amelyik morog, van, amelyik támad, van, amelyik inkább gyorsan elhúzza a csíkot. A Dél-Amerikában élő lámák azonban más taktikát választanak: leköpik ellenfelület.
Én eddig még megúsztam! :-D





A lovak nem hazudnak. Ők aztán nem rejtik véka alá érzéseiket, minden ízükben őszinte lények. Ha félnek, tétováznak, behódolnak, megvadulnak vagy éppen nyugodtak és magabiztosak - higgyék el, mindeme érzéseket átélik, és persze jóval többet is.







2016. február 6., szombat

Az idő már csak ilyen.





Felénk egy hete már ilyen a hóvirág. 
Munkám során  erdőt járva vettem észre  hogy a bodzafán  és  akácfán már egy, másfél centis levelek láthatóak. Mi lesz ebből?










Emlék

Egy arc fölbukkan néha a homályból,
Hová eldugta őt a feledés,
Egy régi társnak arca, aki bátor
Tekintetével a lelkedbe néz.

Elhunyt napok és elfakult vidékek
Feléd ragyognak ismét hirtelen,
Fölzendül elnémult szavak zenéje
És lelkeden, lehangolt hangszeren

Ábrándjaid eljátssza újra multad,
Csak bánatod tesz rájuk hangfogót...
A feledés homályából kibukkan
Egy régi arc és feléd mosolyog.

/ Juhász Gyula /