Hinni...

Addig is...

                       Amikor 10 év után egy ember azt hiszi minden jóra fordul, akkor jön valami ami

gödörbe taszítja az embert. Elveszíthet mindent amiért eddig dolgozott. Sebaj gondolja magában, kimászunk ebből is! Kimászott már  néhány nehéz helyzetből de most a helyzetből adódóan jött egy újabb helyzet és, kész lett. De tudott dolog  hogy nem szokott meghátrálni, (na jó, kivéve egy dolgot) feladni meg pláne nem.

                       Nos, nem is adta fel. Mai napig sem tudni mit miért tett, csak ment a 

feje után. S jött valaki akivel soha életében nem találkozott, nem ismerte. De ott volt előtte majd mellette amikor a legnagyobb szükség volt rá!

Segített és megmutatta az utat amivel kihúzhatta magát a legmélyebb gödörből amiben soha nem volt. És most itt ez a Korona akármi! Nem könnyíti a dolgot. Tudjuk senkiét: És persze az sem hogy sehol semmilyen személyes találkozót nem kérhet az ember. Marad a Nett és a Papír!  

                      Jövőhónap 10.-ig eldől.....gödör vagy a mennyek...!

Addig is "élvezi" hogy tudja mit kell tenni. Mindezt a családért mert csak ők számítanak!

Újrakezdés... :-)

            Ezután a hétvége után úgy éreztem írnom kell. Csodálatos hétvégém volt.

Már csak azért is mert a műtéteim után az első alkalom volt hogy debreceni barátaim látogatását tetézzük egy túrával.

Mit mondjak... remegve vártam a napot és az indulást. Nem igazán bíztam abban hogy hat - hétszáz méter szintkülönbséget képes leszek leküzdeni.

De mit tesz a barátok szeretete gondoskodása, sikerült. 

  Ezért a látványért...

 Ez a csodálatos Leánykökörcsin...:-)

 Szerintem aznap senki nem fotózta annyit amennyit mi tettük. :-)

 A túránkból kimaradhatatlan kisvasút...

 Háttérben a Cserhát.

 A másik kimaradhatatlan..

 Szóval csodás volt!

Köszönöm drága barátaim!

Köszönet a gyerekemnek is, aki a napunkat remek vacsorával tetézte a Malompanzióban.