.. mára munka volt be tervezve...
Kezdődött azzal hogy hajnalban elolvastam Pipulka magával ragadó blogbejegyzését melynek (úgy látszik) nagyon a hatása alá kerültem. Munkába induláshoz készültem de előtte átugrottam a boltba ahol aztán megpecsételődött a sorsom. Addig bénáztam (miközben egy kérdésre felelve hogy dolgozni megyek) mígnem előbb leejtettem a kiflimet, majd szanaszéjjel szórtam néhány száz forint aprómat. Mire az eladó fiatalember meg szólalt! Azt hiszem jobban jársz ha ma nem dolgozni mész! - hmm. Milyen igazad van, feleltem. És ahogy kilépve a boltból megláttam a szikrázó szépségében ébredő napot, - döntöttem.
Ma kirándulni megyek.
Mire haza értem a boltból (mert olyan francos messze van, kábé 70 méter) már egyértelmű volt az elhatározás. Nagyobbik gyerekem épp készülődött hogy megy valahová. Kérdésére hogy, megyek dolgozni azt feleltem nem, de te ha már indulóban vagy, elvihetnél az első gázlóig. Látván hogy Pipulkáéknál mekkora a patak, gondoltam úgy sem tudunk tovább menni. Onnan már csak egy ugrás..... :-)
Gyerekem kiment levakarta a ráfagyott jégtől a kocsi ablakait, majd elindultunk. Legnagyobb meglepetésemre a gázlónál egy szemernyi víz. Gyerekem meg mintha nem is erről beszéltünk volna, át a gázlón és irány Ércbánya! Mintha tudta volna mekkora örömöt okozott hiszen ez egy 4 km hosszú rafináltan emelkedő út. Ráadásul régen az én fámon kívül számomra amolyan közömbös út volt mert ez magán erdő mindkét oldalon. Egészen az erdészet határát jelentő sorompóig. Onnan meg már jön Ércbánya az "én birodalmam".
Nos itt Katalin forráson kívül már semmi nem a régi! :-(
A régi erdészházat körbe kerítették és birkákat tartanak ott. Hát erről ennyit!
Így aztán gyorsan tovább indultam Bányapuszta felé.
Egy új (régi) szóró hely. Jó volt látni hogy nem kevés mozgás van rajta
Ezek a bükkök ha mesélni tudnának! :-)
Vaskapu. Ne kérdezzétek miért ez a neve. Már ez sem a régi. Feljáró a Templom bércre és a Tólakhoz.
Valamikor úgy 15 évvel ezelőtt itt fedeztem fel az átázott talajon a Hiúz nyomait! Számomra fantasztikus felfedezés volt! Csak jóval később kaptam megerősítést hogy az bizony egy Hiúz nyomai voltak!
Ma itt teljesen tarra vágott erdő fogadja az erdő járót. És hol van már az a csoda szép hatalmas vadetető?
Hm.. Kinek volt útjában?
És ez már a "Szentély" bejárata
Az utolsó néhány méter..
És íme a hely! Csak halkan jegyzem a táblát én készítettem.
Bizony torok szorító látni azt a helyet ahol annyi évet töltött az ember sok csodálatos kalandot átélve.
Köszönet Bánya puszta grófjának! :-)
Az itt átélt kalandjaimról talán majd egyszer.. :-)
És az a bizonyos Jóska kúti leskosár! megannyi szép emlék helye. Szomorúan láttam hogy már ez sem a régi! Valamikor ilyenkor szinte feketéllett az avarban az arra váltó vadaktól a föld.
A váci út felől vissza tekintve a házra és a hátul a szikrázó nap által simogatott Pogányok teteje.
És aztán itt jött az hogy bosszankodni kezdtem. Mert hogy a gépem aksija lemerült! :-( Még felballagtam
Bánya tetőre a Váci útra. Aztán elmerengtem azon hogy milyen jó is volt egyszer erre járni a blogos barátokkal, Pipulkával, Katicivel és Tiborral. :-) hej de régen volt!
Aztán gondolataimba merülve elindultam hazafelé.
És íme amit soha nem hagyok ki hogy egy pár pillanatot és egy meghajlást ne tegyek ezelőtt a matuzsálem előtt amely távolról úgy néz ki mint egy út szélén táncoló , a másik képen mint egy ásítozó jó öreg erdei manó! :-)
Szép nap volt! Köszönet érte Pipulkának! :-)
