Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a
múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövő felé. Távoli
helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy
megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat és otthon keresünk élvezetet. A
bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandók változtatni és
ragaszkodunk a régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a
múlthoz, a jövő talán sosem jön el.
Én képtelen vagyok ilyen jól megfogalmazni a gondolataimat erről a témáról. Már csak azért is mert az elmúlt két hónap alatt annyi minden változott körülöttem hogy szinte hihetetlen.
Elmentem egy Esztergomi céghez dolgozni. kicsit fura volt az ott dolgozók számára hogy egy lépésre a hetvenedik évemhez ilyen lépésre szántam magam. Kár hogy ilyen lehetőségem nem volt azokban az időkben amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá! Na de ez volt akkor és ez van most!
Szóval sokak meglepetésére elfoglaltam az új állásom. És elmondom hogy egy percre sem bántam meg hogy otthagytam a lovas farmot. (Az állatokat sajnáltam de az amit néha én ott alakítottam... hatvan köbméter fa kitermelése beszállítása az erdőből és aztán összevágni é berakni a tárolóba! Éreztem ez már nem nekem való! Már csak a becsület tartott hogy elvégezzem ezt a munkát is.)
Tény hogy néha kicsi robotnak éreztem magam az új helyemen, de ahogy telt az idő úgy hagyott el ez a gondolat. Sokat változtatott a dolgon az is hogy már pár hete sok időmet teszteléssel töltöm.
És remekül érzem magam ebben a közösségben.
Bár még néha ha rákérdeznek, előjön a gondolat hogy milyen jó lenne újra szobrokat készíteni de már pillanatok alatt elhessegetem a gondolataim és a holnapra gondolok.
Tegnap például amikor a fizumat felvettem annyira jó érzés volt hogy semmi hiány érzetem nem volt és jól eső érzéssel nyúltam a tasakba.
Jó érzés hogy azt kapod amit vársz!
Nem így a nyugdíjamnál amikor felveszem a postán és arra gondolok 50 év munka után annyit sem kapok amennyiből ha szegényesen de megéljek.
És felcsillant a remény hogy egyszer csak kikeveredek ebből a múlt által rám hagyott szarságból.
Persze akadnak dolgok amik még mindig nyomják a lelkem de majd el múlik az is egyszer.
Most csak az jár az eszemben hogy az egyik gyermekemnek sikerül megalapozni a jövőjét.
A másik meg egyenlőre mellettem állja a sarat és vár a következő lépésére.
Szóval egy dolgot kivéve remekül érzem magam és piszkosul örülök a jelenlegi helyzetemnek.
Persze még nem fenékig tejföl...de már de már kóstolgatom. :-)
Vannak dolgok amik fájnak, de örülök hogy nem tettem senki nyakába a nyűgjeimet és magam oldom meg.
