:-)

Minden nap....

Az élet szép!!

Minden nap újra ébredünk,
s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött,
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,

virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd az egész életet.    
 

 

Szép ez a reggel,

Szilágyi Domokos:

REGGELI VERS

Álmos a, morcos a képe az égnek:
Szunnyad a sokszemű, távoli menny.
Rajta a csillagok már alig égnek,
-- Hold koma, menj te is, hogy lepihenj.

Ballagok. Arcomon még ül az álom,
Fújja a hajnali friss fuvalom.
Megbújik ajkamon és szempillámon,
S ottmarad, bárhogy is zavarom.

Utcai villanyok fénye kialszik,
Ébred a város is mind hamarabb,
Gépkocsi távoli-halk zaja hallszik,
S már hunyorogva föl is kel a nap.

Szép ez a reggel, az új nap az égen,
Elhagy az álom, friss a szemem.
Indulok is. Kövön dobban a léptem --
Tárt kapuval fogad az egyetem.

Tudod....

PRESSER - JÓ VELED RÁD MOSOLYOG A VILÁG...... .
Tudod, arra gondoltam, akkor is jó élni, ha úgy látszik, keserű a világ, rosszak az emberek, egyik pofon után a másik ér, ha körülöttünk minden elromlott, akkor is érdemes élni, küzdve is, betegen is, fáradtan,néha elkeseredten is, addig, míg él bennünk az öröm csírája, az öröm csírája pedig nem pusztul el, míg van valaki, akár csak egy ember is él ezen a világon, akinek fontos az életünk. Tudod mikor az ember tudja, hogy valaki szereti, az jó. Az, nagyon jó De a tudat, a tudás, az, bizonytalan. Oda tódulnak a megválaszolhatatlan kérdések. Miért, meddig, mi lesz belőle, meddig fog tartani. Most van de egyszer mindennek vége. Mi lesz velem, mi lesz velem szeretet nélkül? Ilyen, mikor az ember tudatosan szeret és tudja, tudatosan szeretik. Hiába minden, nincs felhőtlen boldogság. Az arc, mosolygó, az agy, kételkedő, de van valami a tudaton túl is, amit nem befolyásol semmi, és senki. Még Ö se befolyásolhat. Amikor a tudat kételkedik, amikor az elme szomorkodik, olyankor váratlanul az ember elmosolyodik. Mert van szeretet, ami túl van a tudaton. Tudaton kívüli szeretet. Az ott van legbelül. Neki nincs szüksége bizonyítékra. Olyankor a szem sír, minden más mosolyog. A fák, az emberek, a házak is mosolyognak. Ők tudnak valamit. Nincs semmije az embernek, semmije, amit elveszíthetne. Valamiért mégis megszépül a világ. Könnyek közt mosolyog.

Mindegy....

ÉREZTED MÁR...?

A szerelem mindig üzenetértékű.
Nincs tekintettel senkire és
semmire.
Mindegy, hogy valaki fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény,
mindegy, hogy független, vagy elkötelezett valaminek:egy ügynek, amely magányos életet követel,
vagy elkötelezett valakinek: jegyes, élettársa valakinek, vagy házasságban él.

Mindenkit utolérhet, mindig váratlan és mindig ajándék.
Bennünk született csoda és rajtunk áll, mit kezdünk vele.
Döntés elé állít.
Lehet, hogy megkérdőjelezi az elkötelezettség értelmét - és akkor felrúgunk mindent.
Lehet, hogy még mélyebbé teszi elkötelezettségünket -

és ekkor vagy elfogadjuk a bennünk megszületett érzést és merünk boldogok lenni a beteljesülés reménye nélkül,
vagy szenvedünk, mert azt hisszük a szerelem csak beteljesülve,
azaz a másikkal együtt élve igazi, a nélkül csonka.

Ez az egyik legnagyobb
tévedés......... 

A természet...

A természet nem értünk van. Fogalma sincs arról, hogy mi a világon vagyunk, és egy pillanatig sem törődik velünk.

 Stephen Jay Gould

Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget.

Vincent Van Gogh

Séta...

Gyakran mondják, hogy az igazságtól függetlenül az emberek azt látják, amit látni akarnak. Néhányan talán visszalépnek, és rájönnek, hogy ugyanazt a nagy képet nézegették egész végig. Néhányan talán látják, hogy a hazugságaik majdnem utolérték őket. Néhányan látják, ami ott volt előttük végig. És aztán ott van a többi ember, akik olyan messze futnak, amennyire csak tudnak, hogy ne kelljen egymásra nézniük.

A pletykafészek c. film

Bányásztemplom

 Parókia kicsit másképpen.

Háttérben a Magyar-hegy és a Tv torony

A Szent Miklós templom

Vannak, akik nem képesek beletörődni az emberi dolgok körüli bizonytalanságba. Különös rendszereket építenek, bolond nézeteket vallanak, őrült módra értelmezik a valóságot.

Arthur Herzog

Varázsszőnyegen.....

A nők azért imádnak csevegni egymással, mert ellenőrzik feltevéseiket,
csereberélgetik információikat, amelyek vagy megerősítik eseményekről
és emberekről felállított elméleteiket, vagy ezek alapján korrigálják.

Szendi Gábor

Így jártam volna ha hagyom magam. :-)

Különös teremtmények a nők. Beleszeretnek egy férfibe, majd megpróbálják megváltoztatni. Általában sikerrel járnak, és egész életükben sajnálják, hogy ilyen unalmas és megalkuvó emberhez mentek feleségül.

David Gemmell

Dajkamese.

Az dajkamese, hogy a nők akkor gondolják meg magukat, amikor csak kedvük szottyan rá. A nők akkor gondolják meg magukat, amikor szükségük van rá, és kész.

Karen Hawkins

el van a ....

...gyerek ha játszik.

Van egy különös játék... Nő és férfi játssza. Írott szabályai nincsenek. Szabályait egyedül a szívükben lévő érzés, az egymás iránti őszinteség, a tisztelet, a bizalom határozza meg. (...) Nem legyőzni kell a másikat, hanem vele együtt győzni. Győzni, és elnyerni a másikat. És ez nem játék.

Csitáry-Hock Tamás

Bocsi!

 

Egy idő után

Közel sem vagyok tökéletes.
Hibáztam és hibázom.
Adtam már sok mosolyt és könnyet is.
Csalódtam és okoztam csalódást.
sokszor hittem annak akinek nem kellett volna.
Szerettem és gyűlöltem és gyűlölök néha meggondolatlanul.
Vártam amikor már nem kellett volna és kapkodtam mikor még várnom kellett volna!
Voltam már túl türelmes, de ijesztően türelmetlen is, néha önző vagy túl megalkuvó!
De mégis ember vagyok!
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonosa szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsétés a bók nem esküszó.

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.

/Veronica A. Schoffstall/

na igen...

A viszonzatlan szerelem egészen röhejes tud lenni, és egyesek egészen szánalmas
dolgokat képesek művelni miatta.

Cassandra Clare

Meg kell tudnod, hogy embereket nem csak a szó, eskü és az ígéret köti egymáshoz, még érzelmek, rokonszenvek sem döntik el az igazi kapcsolatot. Van valami más, valamilyen keményebb és szigorúbb törvény, amely megszabja, hogy ennek vagy annak az embernek köze van a másikhoz.

Egy aranyos történet...

Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte nyáját:

- Hányan bocsátottatok meg az ellenetek vétkezőknek?

Mindenki feltartotta a kezét, kivéve egy törékeny idős hölgyet.

- Jones asszony!? Ön elzárkózik attól, hogy megbocsásson ellenségeinek?!

- Nekem nincs egyetlen ellenségem sem - mondta kedvesen mosolyogva az apró hölgy.

- Asszonyom, ez igen szokatlan. Megkérdezhetem, mennyi idős is Ön?

- Kilencvennyolc múltam - felelte az ősz matróna.

- Kedves asszonyom, megkérhetem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé, s mesélje el nekünk, miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem százéves, és nincs egyetlen ellensége sem!

Az aranyos néni kitotyogott a lelkész mellé, szembefordult a gyülekezettel, és csak ennyit mondott angyali mosollyal:

- Túléltem a rohadékokat! 

Én!... :-)

Az életedet te választod meg, nem más helyetted. Eldöntheted, hogy mit akarsz, és ha azt választod, amit a sors is neked szánt, akkor bizony segíteni fog. Választhatsz mást is, ő mindig arra fog várni, hogy merj rálépni a sajátodra, hogy segíthessen. Hiszen a cél az, hogy teljes legyél, hogy abban az életben élhess, amit mindig is a magadénak éreztél.

Oravecz Nóra


Választottam!  - és úgy érzem soha jobb választást!

Én :-)


Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.

Richard Bach

Álmodj

Álmodj
csak álmodj tovább

álmodd, hogy léted során
van még szó
mit nem mondtak el...
van még hang ami
felemel és van még
hely ahova elérhetsz...
mert ez az élet
mindig mást akar
a fej, a kar és a láb...
de Te ne add ezután
alább, hiszen ember lehetsz
és legalább előre
mehetsz, ha érzed
maradni már nem lehet

csak álmodj tovább
álmodd, hogy a verejték
gyöngyökké válik izzadt
testeden és amikor zuhansz
senki nem nevet elesteden
kereszted válladba mélyed
és érzed újra
az élet súlyát...
rád nevet, kit sohase
láttál és eléd jön
a legszebb érzés
amire annyira vágytál
és átölel, magához húz
szorosan és nem enged el
és akkor majd EGY leszel
egy a MIND közül
aki a Földre költözött
és így lett áldott
vagy még inkább
... őrjöngve vágyott...
üldözött....



Komáromi János

Köszönöm.......

Köszönöm a tekinteted

ülünk egymással szemben
keresünk valamit a lélek-tükörben
csak egy pillanatra hunyjuk be szemünk
és gondolatban máris vétkezünk...

sápadtan érkezik a vágy
látom tétova némaságodon
még menekülnél
bőröd alatt feszülnek az idegek
ugrani kész minden izom
most!

csak menekülni el...
most!
menekülni kell...
talán felugrassz
és többé nem látlak
...az nem lehet
nem engedlek el
tekintetedbe kapaszkodom
foglyul ejtettem
a sürgetés erős
harc dúl benned
maradni és mindent odaadni
vagy menni
és mindent oda hagyni

vörösen érkezik a vágy
látom zavart némaságod
már csak vibrálsz
csak vársz
az érintésre
a pillanatra
ami átszakítja a látszat falait
ami még segít
hogy leküzd a feltörő szenvedélyt
ami úgy tesz
mintha adna még esélyt
hogy menekülhess
hogy elszaladj
de már nincs erő
tested már csak az odaadás parancsát érti
már csak a tekintet simogatását érzi
csak az érintés varázsát várja
csak az ölelkezés mámorát kívánja

ismét nyitva a két szempár
ismét mosolyog két szem rám

csendes derű és néma szomorúság a szemekben

...legalább egy pillanatra szerettem........



(Komáromi J.)    

Ennyi volt, érted már?

 

      Mit reméltél ostoba!
Mért hitted, hogy újra jön a fény,
Mért hitted, hogy ..boldog lehetsz?
Mért hitted, hogy újra süt Rád a Nap?

Ugyan már!

Egész életedben bohóc voltál
Ma már nem vagy más
csak egy szánalmas ripacs
ki nem kell már..
.
állj félre hát...Mire vársz?

Már tudod nincs több fény
nincs már remény
hisz tegnap éjjel
az életed véget ért......

Még hogy....

Sose bánts senkit, mert azzal a hatalmába kerülhetsz. Óvakodj attól, hogy megsérts bárkit is, mert akire haragszol, annak ezáltal hosszú időre a hatalmába kerülsz. Ha igazságtalanságot követsz el vele szemben, s ezzel alárendelt viszonyba lépsz, nem elég, hogy a sérelemmel, amelyet neked okozott, kéretlenül is adósa lettél, ráadásul növelted is adóságaid számát azzal, hogy gyorsan vissza akarod adni a kölcsönt.
Az igazságtalanságot nem lehet törleszteni. A törlesztéssel csak növelni lehet.
Be kell látnunk, hogy sosem tudhatjuk pontosan, a másikat mi kényszeríttette arra, hogy fájdalmat vagy kárt okozzon.
Aki nem áll bosszút, szabad marad..
Ha bántanak, ess gondolkodóba. Támadód valójában szívességet tett azzal, hogy beléd mart. Kiváltottad ellenszenvét, netán dühét is lényednek valamelyik vonatkozásával, melyet
ezek szerint nem tartasz kézben eléggé, különben nem sértenél vele mást. Másrészt az, hogy támadó indulatot váltasz ki belőle, áldozatos érzékenységének bizonyítéka. Reagál rád.
Voltaképpen hálásnak kellene lenned érte, hogy tükröt tart eléd.
Ellenséged nélkül semmire sem mennél. Ő miattad hibázik: kárt okoz magának, bánt egy másik embert, holott az semmire sem jó, legfeljebb arra, hogy annak révén, amivel bántani akart, te megtudj valamit magadról, amit e lecke nélkül nem vehetnél észe.
Nem az ő hitványsága érdekes, hanem amit általa te önmagadról megtapasztalsz. Neki ezt persze nem kell mondanod. Úgysem értené.
De a felkínált bilincset ne fogadd el: ne ítélkezz, ne mérkőzz!
Gondolkozz. Maradj szabad. Ennél nagyobb győzelem nincs.

hogyis van ez?

Sms:
- Szeretlek! piff  
- nemkéne!

 

A bosszú csak egy napra hozza el az örömet, a türelem mindörökre elhozza a dicsőséget.
Gáncsvetés: mindenki képes rá, csak egyesek könyörtelenebbül csinálják, mint mások. Például azok, akik bosszúra szomjaznak, vagy akik éheznek a szerelemre, vagy akiknek feltett szándéka, hogy minden hidat felégessenek, és aztán ott vannak azok, akik egyszerűen csak akarnak valamit. Valamit, ami valaki másé.A lelkiismeret-furdalás elkésett érzés. Semmi más, mint a lélek bosszúja.

Elillanok..

Magam leszek a zúzmara,
a hóval olvadok.
Elillanok, akár a tél,
akár a sóhajok.

Vad Fruttik

Valóban ez.....

Valóban ez a hívő élet. Istenre tekinteni szüntelenül, folyton imádkozni, hálát adni. Tőle kérni, megelégedettnek lenni. Bukás esetén felállni, másoknak megbocsátani, megbocsátásért Istenhez esedezni, nem pedig siránkozni. Adni abból, amink van, szolgálni azzal, amit kaptunk és menni mindaddig, amíg csak a Fénybe nem érünk!

Molnár Róbert

az a pillanat....

Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerűnek tűnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak.

Oravecz Nóra

Mert mi végre...

Sárközi Erika

Hétköznapi józanság
 
     

Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik

Mert mi végre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.

Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.

Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.

Míg az ember apró vágyakkal él,
megbékél korral, idővel és csenddel,
esőcseppet, s nem óceánt remél -
tenyerében elférhet a tenger.

Amíg vannak...

Örülj a mának!

Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!

De ha mégis magány a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
Örülj, hogy élhetsz!

Nincs fekete és nincs fehér
De az elmúlás mindent elér
Nincs tűz, mely örökké lobogna
Fényét más világok felé ontva
Nincs folyó, mely örökre megmarad
Előbb-utóbb minden forrás elapad.

Nincs érzelem, mely örökké él
A harag idővel megbékél
Nincs az a szerelem, ami el nem vetél
Gyűlölet, melyet nem koptat a szél
Öröm, melyet nem sápaszt a tél
Bánat, melyet nem gúnyol a remény

A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök
Élet, halál - ők is csupán eszközök
Mert a Változás az egyetlen,
Mely mindig tombol szüntelen
Ami meg nem alkuszik soha
Hiába hiszi a sok ostoba
Hogy bármi, ami létezik, úgy marad
Mert mindig lesz új a nap alatt!
/valaki/

Szivárványok.

Kettős szivárvány Nagybörzsöny felett

Ez pedig a földek felett 

 

Bíbor Kata:
SZIVÁRVÁNY


Mozaikkockák. Színes, apró részek,
szívbe illeszkedő kicsiny remegések,
kompozícióvá összeálló egész,
hogy szivárványokat láss: bele nézz.

Láss túl, tovább a lelkedig,
s ha elvesznél is, megtelik
erszényed, tarisznyád dagad
- súlytalan vidd, válladat
ne húzza le, ha a kék messze,
kopárság hull álmos terekre -

templomod legyen és vasárnap,
mikor a fák díszruhában állnak
és tulipán nyílik a dombokon,
képzeld, szél ölel, körbefon:
úgy szeret. Mindenség integet,
házakon pirongó zsindelyek,
kávézó teraszán csücsül a kacaj
szonettet, ódát dalol, szaval
a csönd is, bonbont kínál,
likőrjébe kortyol a táj,
nap piheg katicák szárnyán,

látod, ez mind - mind szivárvány

ha elvesznél is, ne féld: csak tied.
Mit nem bír el a szív, siet
könnyekbe szaladni, pillákon reszket.

Engedd arcodon csorogni.    
 

Azért sem.

Azért sem megyek nyaralni, mert...

Minden normális ember az egész éves robot után pihenésre vágyik. Ki télen ki nyáron,
tavasszal netán ősszel. Így vagyok ezzel én is.
Csakhogy, én alapos megfontolás tárgyává teszem, hogy hol is töltsem el a szabadságomat.
Törtem a fejem mikor és hova menjek.
No ennek aztán az lett a vége hogy - jól össze kavartam az agyam és végül is - döntöttem,
némi huzavona után.

 Először is, eszem ágában sincs tengerpartra menni nyaralni.
Eleve utálom a tengert - pedig jó néhányat megnéztem már. Mert például fürdés közben
állandóan tele menne a szám a sós vízzel. Fúj, de utálom! Meg az ember állandóan
amiatt izgulhat, hogy valami víz alatti szörnyeteg épp a lábába harap. Mondjuk egy cápa! :-D
Hiányzik ez nekem, hogy állandó rettegésben teljen egy nyaralás?
Másodszor meg azért nem megyek tengerpartra nyaralni, mert az okos idő jósok is megmondják,
hogy magas az UVÉ-sugárzás, ami ugyebár bőr rákot okozhat. Mivel nem vagyok egy
öngyilkos jelölt fajta, így eszem ágában sincs kitenni magam ilyen kockázatnak.
Hegyekbe azért nem megyek nyaralni, (mert amúgy ott vagyok!) mert a fákról, bokrokról, fűről állandóan a
kullancsok potyognak,másznak az ember testére. Minden este azzal telne a
jól megérdemelt pihenésem, hogy végig kurkásszam a testem a dögök után kutatva,
mert azok nyilvánvalóan máris beássák magukat valahova a bőröm alá,
amivel minden további nélkül egy agyhártya gyulladást, esetleg halált is kockáztatok.
Kell az nekem? Kell az ördögnek, de nem nekem!
Sátorral sem megyek sehova nyaralni, mert akár borítékolni is lehet,
hogy valami vízözönnel járó orkánt kifogok, ami az egész sátor tartalmát szarrá áztatná. 
Azt meg ugyebár ki kellene kötni egy fához, hogy engem se vigyen el a szél.
Amilyen szerencsém lenne, pont abba a fába csapna bele a villám, ami megint az egészségem
rovására válna, hiszen kénytelen lennék idő előtt meghalni. Nem vagyok teljesen őrült,
hogy ekkora baromságot csináljak!
Tételezzük fel, hogy túlélném a villám csapást valami isteni szerencse folytán, Ha már három
balesetet túl éltem...
akkor még mindig ott lenne az, hogy a viharban gatyáig ázom, ami kész tüdő gyulladás lenne.
Na, hát én sokkal normálisabb vagyok, hogy ilyen faccccságnak tegyem ki magam!
Sátorral azért sem megyek nyaralni, mert a kempingek állapota kész biológiai
katasztrófával fenyeget. Amilyen a köz fürdő és köz vécé, ott az ember csak
szabályos baktérium tenyészet - bázis lehet. Na,azt inkább mégse.
Én ugyan nem fogok semmilyen bacilusnak a házigazdája lenni! Nem hülyültem meg!

Szállodába azért nem megyek, mert mindig lábujjhegyen kellene közlekedni,
hogy mások pihenését ne zavarjam. Arról nem beszélve hogy bejártam a világban pár szállodát
- igazából sehol nem tudtam jóízűt aludni,  persze ilyenkor eszembe jut egy Párizsi
szálloda ahol bizony a recepciós némi ferde hajlammal volt megáldva...és bizony meglátogatta
a szobákat. Csórikám ha tudta volna hogy jár! - lehet előre felmondott volna.
Azért meg pláne nem megyek nyaralni máshova, mert a reggeli tejeskávém íze tuti,
hogy egészen más lenne, mint amit én megszoktam. Mert hogy utálok mindenfajta tartós
és dobozos tejet. Márpedig, az olyan alap, amivel az egész napom hangulata meg van határozva.
Hiányzik az nekem -
hogy egész idő alatt csak az én jó, finom kis tejeskávém járjon az eszemben, ahelyett,
hogy a különféle érdekes látnivalókat szemlélném? Az egész nyaralás kész csőd lenne!
Persze hozzá teszem Az osztrák és olasz szállodákban ilyen panaszom soha nem volt - sőt!

 Tulajdonképpen, ha jól megnézem, ezeket mind képes lennék elviselni, ha nagyon akarnám,
de mi a fészkes fenének tegyek erőszakot magamon? Mivel egy lyukas vasam sincs arra,
hogy ezeket a nyaralásokat ma kivitelezzem, így alapból megmenekülök ezektől
a szörnyűségektől! Így aztán én csak jól jöhetek ki ebből a dologból.
Mert hogy istenien érzem magam itthon a saját szobámban,
hiszen itt nem égek le, nem lesz tüdő gyulladásom, agyhártya gyulladásom,
szívinfarktusom - na jó infarktus az már elért.:-)
És itt a finom tejeskávém!
Amit csak én tudok úgy elkészíteni ahogy kell, csak abból  és annyi tejből,
amit és amennyit szeretek, csak azzal a kávéval, akkor reggelizem és azt amit szeretek.
Csak azzal - csak akkor...
Szóval tök jól érzem magam!
Tényleg jól érzem magam! Akár hiszed, akár nem, én igenis jól érzem magam!

És a végén kiderül - Egészen jól nyaralok!

 

Miért?

Miért kell mindenre szavakat keresni, mindent körülírni, meghatározni? Miért kell a jónak nevet adni? Minden szó, amit ilyenkor elmond az ember, hétköznapivá szürkíti az ünnepet.

Nagy István Attila

 

Az ünnep.

Az ünneptől főként azt várnánk, hogy legyen! Végre valami ne tőlünk függjön, ne a jókedvünknek, szerencsénknek, boldogságunknak legyen kiszolgáltatva, hanem legyen: mint a természet. Mint a napsütés. Mi meg ülnénk a kerti fehér karosszékekben, valaki talán még könnyen mellettünk, és arcunkat a fénybe tartjuk. Ez volna az ünnep - jön, amikor ideje van, harmónia és jóság nő a nyomában, és nemcsak jobbá változunk, de a másik jóságára is rálátunk.

Esterházy Péter

 

Néha...!?

Néha, mikor elveszünk a félelemben és kétségbeesésben, a rutinban és állandóságban, a reménytelenségben és tragédiában, megköszönhetjük Istennek a bajor cukros sütit. És szerencsére, mikor nincs több sütemény, még akkor is találhatunk megnyugvást egy ismerős kéztől a bőrünkön, vagy egy kedves szerető gesztustól, egy kis buzdítástól, egy szerető öleléstől vagy a kényelem ajánlatától, nem is említve a kórházi ágyakat, egy orrdugót, a maradék Danish-t, a suttogott titkokat, a Fender Stratocaster-eket és talán alkalomadtán egy kis fikciót. És emlékeznünk kell ezekre a dolgokra, a nüanszokra, a rendhagyó dolgokra, a finomságokra, amik feltétlen alkotóelemei napjainknak, és amik jelenlétének sokkal fontosabb és nemesebb oka van: az életünket hivatottak megmenteni.

Felforgatókönyv c. film

Rideg gyönyörűség, téli mese...

Tengerszem hártyás jegén táncolsz, hóval borított jegenyefenyők alatt. A hó szinte izzik körös-körülötted, gyöngéd kékre halványítva az éjjel feketéjét, a telihold elmosódik a párában, és mintha higanyezüstöt verítékezne, szellemképesek a csillagok, s oly közel hajol az ég a földhöz, hogy már-már összeölelkezik vele. Rideg gyönyörűség, téli mese. Az életed. Táncolsz, félszegen, attól tartva, hogy beroppan alattad a vékony jég, táncolsz, részegülten, már nem törődve a jeges mélységgel, s egyszer csak felemelkedsz. Felujjongsz, hiszen szárnyalsz, ám ekkor elbotlasz, kékre-zöldre ütöd magad, de felkelsz, és kezded elölről, és folytatod, amikor megroppan a jég, és térdig merülsz a vízbe, kibotorkálsz és táncolsz, mígnem merevre fagynak a csontjaid, táncolsz lassulón, hanyatlón, s ha kibírod, felébred a Nap és megmelenget.

Vavyan Fable

Ébredés..

Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derűssé teszi az ébredező halandókat. Derűs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörűségbe. Este kószálsz egyet, beleballagsz a végtelenbe, és elmerülsz a csillagok sziklatengerében. Kísérőnkre, a holdra veted a szemed, és talán ekkor, ebben a hátborzongató, szívbemarkoló látványban gyönyörködve egyetlen pillanatig a csoda és a mindenség részévé válsz. De vajon átéled-e, képes vagy-e átélni a pillanatot? A pillanatot, melyben eljut a tudatodig: létezem. Benne vagyok a pillanatban. Bennem jött létre a pillanat. Megfogott, megkaparintott, eggyé lettünk. Elementáris erővel hat rám. Elvarázsol. Bűvöletben tart. Észreveszem, hogy létezem. Hogy részese vagyok e földi csodának. Itt lehetek a mesebeli, szó szerint egyszeri földön, és emberként élhetem meg ezt a rendkívüli pillanatot, élő, gondolkodó, szépre és jóra érzékeny emberként lehetek részese ennek a pillanatnak. Átfut az agyamon: halandó vagyok. Mindezt látom, láthatom, amíg létezem, aztán mintha elvágták volna. Halandó vagyok, véges az élmény, gyufalángnyi, sercenésnyi, szikravillanásnyi a pillanat.

Nagy Bandó András