Ha...

Falu Tamás
Valakihez tartozni kell

A nagy magányt nem bírod el,
valakihez tartozni kell,
tartozni kell valakihez,
ki a szívre ábrát hímez.

Ha nincs senkid a világon,
nincs más társad, csak az álom.
Ha ezek is kitagadnak,
hazudj valakit magadnak

Valahonnan a hegyaljáról.

(részlet egy korábbi motyogásomból)

Valahonnan a hegyaljáról.

 Az ember egyszer csak azt érzi hogy elfáradt. "Tíz pocsék év!"  És mire észhez kaptam már a vállamon volt a teher. Nehéz a teher. - valaki azt mondta egyszer - Te választottad!. Hm... Miért is?   Bár később titokban számítottam rá! Testem lassan meggörnyedt. Már nem bír annyit mind pár évvel ezelőtt. Észre sem veszed, fel sem fogod és egyszer csak minden nehezebb lesz. Rohadt érzés. Bár van aki mindig azt mondja"ugyan már, bírod te ezt!" Hát igen. Nem segítséget kérek, sosem kérnék. De jól esne ha valaki meghallgatna és segítene könnyebbé tenni a súlyt. Miközben folyton azon filóztam hogy mire fel tehetném én rá bárkire is a terhem. Nos nem is akarom!  Régebben se akartam de most már végképp nem. Nyomaszt a félelem és hogy vajon bírom e majd. Mert persze eszembe sem jut hogy ne csináljam hanem hagyjam az egészet "szaromlemajdleszvalahogy!" Nyomaszt a hátra lévő idő mert kiszámíthatatlan. Nem lehet felkészülni a váratlanra. Hisz, hogy is lehetne? Egyszer csak lecsap, és annyi neked. Tehetsz, amit akarsz.
Tudod túl éltem már egyet és mást. Ezt is túl fogom,  így, vagy úgy. Csak hiányzik valaki!    Nélküle nehezebbek ezek a nehéz  magányos pillanatok. Valaki azt mondta "ott a családod!" Nem vagy egyedül! Na igen! De ez a magány valahogy mégis más! Pedig néha elég egy szó! Elég egy mosoly! Hogy azt érezzem, újra a "régi" vagyok :-)  - bakker milyen jól tudom kábítani magam.:-)

Vagy elég olykor egy pillantás amitől az ember rohadtul  erősnek érezheti magát. De nincs se szó, se pillantás, se mosoly! Sőt! Inkább néha egy egy gúnyos megjegyzés. Netán hülyének nézi valaki az embert.....

Én így szerettem volna...

Szép Ernő
Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni
Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni
A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot
Megsimogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat
Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel
És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni
S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.

Nem vagy való

https://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI

            

A csillagok...

... bizony érdekelnek, s ha egyedül vagyok, szeretem is őket, hiszen személyes ismerőseim is vannak közöttük, akik emlékeztetnek vidám estékre, szomorú éjszakákra, utakra és emberekre, akik már elmúltak, akiknek leszakadt a csillaguk. Igen, ha egyedül vagyok, mert társaságban nem lehet csillagokkal beszélgetni, annak pedig elmúlt már az ideje, hogy kéz a kézben, valakivel kettesben nézzem a csillogó égi csodákat.

Fekete István

Reményik Sándor
Én a szívemet...

Én a szívemet szétszakítottam:
Ahány darabja, annyifele van.
Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,
És csorbát nem szenved a szeretet.
Hittem, hogy minden darab új egész,
S akit szeret, azért mindenre kész.
Mindenre kész, - de ah, - erőtelen
E balga, szétforgácsolt szerelem.
Ez a tudat éget, mint a kereszt,
Én Istenem, nem így akartam ezt.
Nem így: kapni más lelke aranyát,
S cserébe tarka rongyot adni át.
Arany lélekkapun menni által,
S fizetni pár színes szóvirággal.
Egyformának lenni mindenkihez:
Emberfeletti nagy szív kell ehhez.
Én a szívemet szétszakítottam,
Ahány darabja, annyifele van.
Pár rongydarab jutott mindenkinek, -
És nem jutott az egész senkinek. 

 

 

 

 

 

A Nagybörzsönyi horgásztavon...

Egy szép Reviczky vers ....a sok közül....

Akit szerettünk

Akit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.

Hiába ámítjuk magunkat:
Csak játék volt, múló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.

Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Úgy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.

A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk



Ma Reviczky-s napom van ... :)
Mint Guszti barátomnak.

Zeneszót hoz a kósza szellő

Zeneszót hoz a kósza szellő.
Jól ismert hangok; hallgatom.
Tudom, megint emlékeimmel
Lesz dolgom és nem alhatom.

Bűbájos emlék, édes álom
Száll át merengő lelkemen,
S egy nem felejtett, bánatos hang
Susogja sírva: szerelem!

Előttem állsz fehér ruhában
És nyújtod reszkető kezed';
S én, míg rajongva átölellek,
Érzem, hogy most is úgy szeretlek,
Mint egykoron szerettelek.