2014. szeptember 29., hétfő

Eredj, ha tudsz…




Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!


    Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
    mint az enyém

    Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod,
    hogy valahol, bárhol a nagy világon
    könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
    eredj…
    Szállj mint a fecske, délnek,
    vagy északnak, mint a viharmadár,
    magasából a mérhetetlen égnek
    kémleld a pontot,
    hol fészekrakó vágyaid kibontod.
    Eredj, ha tudsz.

    Eredj, ha hittelen
    hiszed: a hontalanság odakünn
    nem keserűbb, mint idebenn.
    Eredj, ha azt hiszed,
    hogy odakünn a világban nem ácsol
    a lelkedből, ez érző, élő fából
    az emlékezés új kereszteket.

    A lelked csillapuló viharának
    észrevétlen ezer új hangja támad,
    süvít, sikolt,
    s az emlékezés keresztfáira
    téged feszít a honvágy és a bánat.
    Eredj, ha nem hiszed.

    Hajdanában Mikes se hitte ezt,
    ki rab hazában élni nem tudott
    de vállán égett az örök kereszt
    s egy csillag Zágon felé mutatott.
    Ha esténként a csillagok
    fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
    meglátogatták az itthoni árnyak,
    szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
    a szívét kitépték.
    S hegyeken, tengereken túlra hordták…
    Eredj, ha tudsz.

    Ha majd úgy látod, minden elveszett:
    inkább, semmint hordani itt a jármot,
    szórd a szelekbe minden régi álmod;
    ha úgy látod, hogy minden elveszett,
    menj őserdőkön, tengereken túlra
    ajánlani fel két munkás kezed.
    Menj hát, ha teheted.

    Itthon maradok én!
    Károgva és sötéten,
    mint téli varjú száraz jegenyén.
    Még nem tudom:
    jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
    de itthon maradok.

    Leszek őrlő szú az idegen fában,
    leszek az alj a felhajtott kupában,
    az idegen vérben leszek a méreg,
    miazma, láz, lappangó rút féreg,
    de itthon maradok!

    Akarok lenni a halálharang,
    mely temet bár: halló fülekbe eseng
    és lázít: visszavenni a mienk!
    Akarok lenni a gyujtózsinór,
    a kanóc része, lángralobbant vér,
    mely titkon kúszik tíz-száz évekig
    hamuban, éjben,
    míg a keservek lőporához ér.
    És akkor…!!

    Még nem tudom:
    jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
    de addig, varjú a száraz jegenyén:
    én itthon maradok.



Tudod, hogy tudom:








Boda Magdolna: Idegen madár



    Idegen vagyok. Igaz már tudod,
    hogy két cukorral iszom a kávét
    és hogy reggelente nem fésülködöm.
    Tudod, hogy tudom: jó a világ és rossz.
    Hogy néha úgy megyek, hogy állok.
    Idegen vagyok.

    Tudod, hogy erős vagyok, néha mégis sírok,
    ha elbukni látszom.
    Hogy bátorságomban félek és hogy sokat beszélek,
    de igazából már én sem figyelek magamra.
    Idegen vagyok.

    A bizonyosságok elhagytak. Idegen tenyerekből
    idegen mosolyokat szemelgetek,
    mint egy folyton éhes madár.
    Mint egy folyton éhes idegen madár.

    Vajon meddig tart az idegenség sivatagja,
    vajon meddig tart e tikkasztó vándorlás?
    Mikor mondod, hogy isten hozott?



Mert mi az élet,





 Tulajdonképpen mindig, mindenki iskolába jár. Az élet iskolájába. Mert mi az élet, ha nem örök, véget nem érő tanulás?! Mindig tartogat számunkra valami új meglepetést és mindig rávezet minket arra, hogyha abba a tévhitbe ringatnánk magunkat, hogy már mindent megjártunk és kitanultunk az életről, az közel sincs úgy.


2014. szeptember 28., vasárnap

Hétvégi nosztalgia hullám. :-)


Csoda szépek voltak. Némelyik után benzinkutat kellett húzni, de sebaj.
Azért jó volt látni őket!






























Soha ne feledd!






 Soha ne feledd!

Minden ember hibázik.
Minden ember másképp szeret.
Minden ember máshogyan mutatja azt ki.



A kérdés az, hogy tudod-e, mire van szükséged.



2014.09.28.-12.00.óra




 2014.09.28.-12.00.óra
 gondolkodtál már azon, hogy ezt a percet soha többé nem látod viszont? Hogy nem lesz még egy ugyanilyen? Hogy nem élheted újra? Ennyi volt kész. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan múlott el.  Te értékesen töltötted el? Szíved-lelked beletetted? Megtettél minden telhetőt, hogy kihozd belőle életed talán legjobb pillanatát? Egyedül töltötted? Biztosan egyedül? Fogsz rá emlékezni? Mondjuk úgy 10 év múlva is? Élvezted? Miért? Épp ellenkezőleg? Miért? Értetted? Értékelted? Tudod a feladatod.




2014. szeptember 27., szombat

(ősz)





BODA MAGDOLNA

(ősz)


Megint úgy jön el
az ősz, hogy egyetlen
reményem se
teljesül.
Csak jön,
bő lódenkabátját meglebbenti,
és barna ujjával
sietve körberajzolja
a gesztenye leveleit.
Megint.

 

Őszi erdőn...





Reményik Sándor

Őszi erdőn hamvadó parázs   

 

Te szép, te szomorú, te tiszta láng!

Most már: avarba hamvadó parázs,

Én nem gyujtottalak,

Én nem oltottalak

Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.

Arra jártamban

Megcsapott messziről a meleged,

Tovább mentem,



Nem éleszthettelek.

Most hát elalszol.

Aludj.

Békesség neked.

Takarjon be a diadalmas Ősz,

A csend,

S a nesztelenül hulló levelek.




Útra-való





Sohonyai Attila 

Akinek reményt adsz, csak áll, és vár.
Akinek álmokat ígérsz, elfelejti önmagát.
De akinek célt mutatsz, épít hozzá egy utat.
S ha elveszed tőle a félelmet, képes rá,
hogy megvalósítsa a lehetetlent.



Na igen.








Az élet értelmét egyedül nem találhatjuk meg, csak egy másik emberrel...



Nem tudom ki mondta, de tuti igaza van! :-)


:-)




 



2014. szeptember 26., péntek

Hazudj már valami szépet!





- Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!
És te is legyél ott kérlek!
Ha hívlak hazudni szépet.
- Csak igazat ne!... Az fájna!
Tedd meg!.. Csak egyszer, utoljára...

Gámentzy Eduárd



Ide teszem...



                                              "Ide teszem a virágról az illatot,
                                                 a Dunáról a fényt,
                                                 a lányról a mosolyt,
                                                 a fiúról a dacot,
                                              ebből csinálok költeményt
                                                hogy gazdagodjatok "

                                              Illyés Gyula
 







   

2014. szeptember 25., csütörtök

A szőnyeg visszája





 A szőnyeg visszája
Reményik Sándor

Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt,
S most már a mennynek angyala.

A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha, legszebb perceinkben,
A színéből is valamit.




2014. szeptember 16., kedd

Én is megnyílok





DAERION WHISPERWIND : MEGNYÍLOK VALAKIÉRT


Messzire nézett a szemem,
És fülem mindent hallani vélt
Kinyílt előttem a végtelen
Én is megnyílok valakiért.

Mit ér nagysága a hegynek,
Ha nem látja senki csúcsait,
Ha elvész értéke a kegynek,
Ha az én, és a vágy szétszakít?

Megnyílok hát, leomlok, mint a hegy,
Hogy mindenki bejárhassa romjaim,
De mit ér az, amiért a küzdés nem megy?
Ha ünneplőm lesz, széttépett rongyaim?

Mit ér, ha leomlok, kegytelen a porba
Ha nem vagyok már hegy, csak a rom?
Mit ér, ha szétkapkodják köveim sorra,
Ha bánatom a kövekbe takarom?

Kinyílt előttem a végtelen
Én is megnyílok valakiért.
Nem leszek elérhetetlen
És elér majd, az, aki ért.



Csak rólad





Csak rólad villan elmosódó
rajz: még látni, fogni akarom,

de elmosódom vele én is
és lehull és elvész a karom.

Dsida Jenő


Az igazi megértés




Az igazi megértés azt jelenti, hogy meg is tudod oldani. De ehhez meg kell érni. Ha megértél rá, akkor meg is érted, és meg is tudod oldani a gondodat. Megértés nélkül hozzá sem lehet fogni. S a megértéshez lelki érettség kell. Bölcsesség. Bölcs az, aki nemcsak fecseg és elmélkedik, hanem bele is tudja vezetni életébe, sorsába, testének és lelkének működésébe a felismert igazságot.

Müller Péter


2014. szeptember 15., hétfő

Egy elfelejtett szó.







https://www.youtube.com/watch?v=e5MOC-cbm6g&list=PL49E49790F6E3E48D&index=4




A megbocsátás








"A megbocsátás nem mossa el a fájdalmat. Nem jelenti azt, hogy alávetjük magunkat az ellenfélnek. Nem jelenti, hogy nyalogatni kellene a sebeket osztó kezet. A megbocsátás büszke, és fölülemelkedik a kavargó érzések zűrzavarán. A megbocsátás kilépés a fényre, mintha a sérelmek feledésbe merültek volna. Mintha az, aki fájdalmat okozott nekünk, nem is tett volna semmi rosszat, mintha a sebeket osztó kéz nem zúzta volna szét a szíveket. A megbocsátás önnön ellentétét is látja a gonoszban. Benne is meghallja, amit csak ő hall: a szeretet himnuszát."
Huguette de Broqueville



Fájó hajnalok




Gősi Vali: Fájó hajnalok


a legfájóbbak
mégis a reggelek
ahogy az álomból
minden születő
hajnallal
hosszan
a messze
tűnő emlékek
után révedek
hiába kelteget lágy fényű napmeleg és a friss ezüstös
selymű hópihék sem simítják már bársony-szelíddé homlokom
a fájdalomtól
görcsössé
szikkadt
ráncokon
a boldogság
legfeljebb
gyáván néha
átoson
és marad nekem
a vágy
a sejtelem
már örökké
ismeretlenül
nyomában
jeges űr és
betölthetetlenül
a tátongó hiány



Ez az élet.




Jó reggelt!



 A rosszat ugyanúgy elfogadod, ahogy a jót. Talpra állsz a rosszban, együtt élsz vele. A rossz dolgok tanítanak meg arra, hogy milyen jó is valójában a jó. Ne hagyd, hogy a rossz elültesse a fejedben a gondolatot, hogy jó nincs is a világon. Mert van, méghozzá nem is kevés.

Charles Martin

2014. szeptember 14., vasárnap

Az egyetlen helyes út:







Az egyetlen helyes út: elfogadni az emberekben, ami jó, és türelmesen elviselni, ami rossz.

William Somerset Maugham