Sopronban jártam...

Múlthét pénteken alighogy Debreceni barátaim elmentek,
már rohantam készülődni hogy Sopronban élő barátaim hívásának eleget tegyek.
Az igazság az hogy keveset mozdulok el itthonról.
Az ismerőseim folyton azt mondják miért folyton a munka.
Na igen aki nem ismer vagy fogalma nincs miért...
Nos nem is lényeg.
Most úgy döntöttem mennem kell. Annyira kedves volt a hívás! :-)
Atilla barátom és családja  tüneményesek, és a fogadtatás nem különben!

A Nagycenki Vasút múzeum napjára és szinte gondoltam hogy valami meglepire invitáltak.
:-)

Péntek este meg is érkeztem Sopronba ahol Atilla barátom feleségével és a lányokkal vártak.
Az ember szívét lelkét melengetik az ilyen szerető fogadtatás hogy aztán másnap korán reggel
ébresztő és irány Nagycenk.
Bár néhány éve nem keveset jártam arra, most mégis minden olyan frissnek újnak tűnt.
Atilla barátommal kora reggel belecsaptunk a levesbe. Előbb körül néztünk a Fertőbozi
Kisvasút állomáson. Ahol már vártak a "kollégák!" Ismerős nem ismerős,
mindjárt megtaláltuk a hangot és a témát.
Azt kell mondjam tisztelettel szeretettel gondolok az itt tevékenykedő valamennyi
általam ismert nem ismert emberre. És persze nem utolsó sorban az itt dolgozó gyerekekre
akiket megismertem.

Élmény volt ez a nap amit persze megkoronázott az hogy egy öreg 93 éves András nevű mozdonyt vezethettem.
Hát a nap sokadik de talán a legkedvesebb meglepije.
Felmászni egy mozdonyra, egy csühögőre!  Hát ez bizony  gyermekkori amolyan bakancs listás kívánságom volt! :-)

Mit is mondhatnék! Egy élmény volt fenn állni és egy darab ronggyal (mert hogy ott minden forró!) a kezemben megfogni
egy "sebesség szabályozó kart! vagy féket, stb! Kinyitni a kazán ajtaját ahol izzik a szén! Finoman szólva meleg volt! :-)
Ezt átélni...egyszóval óriási volt! :-)
Már már büszke (hehe) lettem volna magamra ha nem állt volna mellettem a "szakember" Boda Gábor barátom! :-)

 

Akit egy nagybörzsönyi túrájukon és kisvasutazásuk alkalmával volt szerencsém megismerni. :-)
Az igazság az hogy sokat köszönhetek a kisvasútnak. Sok jó barátra leltem. Az egész olyan mint egy nagy család.

Már indultunk hazafelé amikor mondom Atillának hogy most jött el az ideje hogy telefonáljak Tibornak.
:-) vagyis Balogh Tibor Blogos barátomnak aki szintén a Gyesev vasútnál dolgozik.
Alig hogy kimondom a nevét, Atilla szól hogy forduljak már meg!  És ki áll akkor már előttem családjával.
Hát Balogh Tibor barátom! Mit is mondhatnék!
Az örömön kívül az az érzés amikor egy általam tisztelt és kedves barát ott áll előttem és megölelhetem.
Szóval teljes volt a boldogságom és azt hittem ennél több szép és jó már nem érhet. Amikor Tibor barátom
megkérdezte mit csinálunk este. Mondom neki kérdezze a "Főnökömet" Atillát!:-)
A programom úgy alakult hogy Tibor este hétre várt a Soproni vasútállomáson. A program a következő! :-D
Hétkor kocsival értem jön Tibor és indulás Ausztria! Piff, erre nem számítottam:-) Mi sül ebből ki?
Nos nem hogy új de még régi motorvonat vezető fülkéjében sem jártam. Egyre izgalmasabb volt ez az este!
Irány  előbb kocsival Vulkába egy új vonatért!  Majd a motorvonattal Sopronon át Deutschkreutz és onnan vissza
Sopronba. Hát ámult szemem szám. Tibor barátom lenyűgözött ezzel a fantasztikus lehetőséggel.
Köszönöm neked Tibor! :-)

A Soproni érkezés után "haza" sétáltam a belvároson keresztül.
Megállapítottam hogy Sopron nem véletlen a kedvenc városom!
Szívesen barangoltam volna még de tudtam hogy otthon várnak. Másnap amúgy is kiállítást terveztünk be megtekinteni
és természetesen a várost!

Sopron ismét lenyűgözött!
Igaz reggel korán egy apró bringa túrával kezdtük a napot amit egy kis eső is igyekezett felfrissíteni!
Szerencsére nem tartott sokáig.
Még piacot is jártunk ahol egy lángossal teletömtük magunkat! :-)

Majd irány a város.
Mennyire más mikor olyannal megy az ember aki jól ismeri mint a várost mint a helyeket amiket
egy város nézőnek MEG kell nézni!

Hát mi aztán nézelődtünk!

Élményekkel tele érkeztem haza!
 

Köszönöm a Babusa családnak ezeket a szép napokat!

Bakancs lista, nem nekem! :-)

Ha valaki azt kérdezné tőlem hogy bakancs listás pontjaim közt szerepel e szarvas bőgés hallgatás vagy a
 motoros hajtányozás, bizony azt mondanám még bakancs listám sincs. Bár a listát felállítók cselekedete
számomra kedves és aranyos megnyilvánulás, én mégsem foglalkoztam ilyennel. Ha az életem folyamán "vágytam"
valamire akkor azt az élet szinte egy esettől eltekintve megvalósult.
Viszont ha a barátaim vagy kedves ismerőseim olyan kéréssel fordultak hozzám hogy segítsek megvalósítani
ebbéli vágyaikat, hát a magam kis lehetőségeivel meg próbálom-tam segíteni.
Így volt ez az elmúlt napokban is amikor egy nagyon kedves Debreceni barátom a nyári kisvasutazás után
azt kezdte fejtegetni hogy milyen jó lenne hajtányozni az új kisvasúti vonalunkon.
Aztán pár hete üzenet/kérés/ a "fészen"! :-)
Eljönnénk hozzád a "párommal" és boldoggá tennél minket ha lehetőséget adnál arra hogy hajtányozzunk
és ha már épp a csodálatos őszi időpontra tettük ezt a lehetőséget, hát nagyon szeretnénk szavas bőgést hallgatni.

Nos aki ismer az tudja, ha erdő ha szarvasbőgés ha túra vezetés akkor én bizony "ugrok".
Bizony ez most is így történt csak némi bibi kezdte keresztül húzni a terveinket. Ugyanis miközben szerveztem múlthét
csütörtök és pénteki napra az eseményeket, váratlan nehézség próbálta megakadályozni ezt az eseményt.
Ugyanis úgy nézett ki hogy épp csütörtökön kellett éjszakára mennem dolgozni! No néha napján kell egy kis szerencse is
az életemben, megúsztam a dolgot. Mármint a munkába menést
Úgy nézett ki minden rendben a a programmal. Örültem mert nem csak a debreceni barátaimnak tettem
ígéretet hanem pipulkának is. Persze milyen az élet a csütörtöki 5 órási hajtányozásnak lőttek. Mert hogy épp akkor
különjáratot indítottak. Na bakker! Bosszankodtam hogy a vendégeim jövetele éppen a hajtányozás miatt szerveződött
csütörtöki napra. Még szerencse hogy Pipulka egy angyal mert tudja hogy a kisvasútnál mindig történhet valami meglepetés.
Így aztán a vele megbeszélt ötórás találkozásnak lőttek. Persze csak ez alkalommal! :-)

Miközben lázasan forgott az agyam hogy  hogy szervezzem át a programot és ne fordulhasson elő hogy a vendégeimnek
meg kell elégedni szerény vín képemmel. Bizony rendesen átforgattam a programot ha már így alakult és munkámat
2 órakor befejezve vártam a vendégeim.
Azt hiszem nem kell magyaráznom hogy az ilyen fajta program ez idő tájt egyáltalán nem veszélytelen.
Hiszen aki vadász és él az kinn van az erdőn azzal az elhatározással hogy ő bizony ma meglövi élete bikáját.
Már akinek szerencséje van  és nem mellesleg jó vadász és nem mellesleg jön is az az "életem bikája"!
Ilyenkor nézelődő ként pláne ha az azzal párosul hogy én magamat és vendégeimet minél közelebb tudhassam a bikához!
Hát bizony aki jó ismerője az erdő életének és törvényeinek az most akár azt is mondhatja hogy felelőtlen vagyok.
és ennek még az is ad egy kis izgalmat hogy az egyik nap a saját területünkön jártunk míg másnap Kemencére mentünk
még hajnalban
 Mivel előtte barátaimmal
kikocsiztunk a hegyekbe / Magyarvőlgy, Ércbána, Bányapuszta, Bánya tető!/ Itt bizony nosztalgiáztam egy cseppet!
Ugyanis egyszer blogos barátokkal csoda szép túrát tettünk erre.
Persze még sötétedés előtt irány vissza a faluba vacsorázni.
Útközben láttam hogy több terepjáró állt már lesre készen a Magyar hegy környékén.

Nos a csütörtöki hallgatózás mondhatnám remekül sikerült mivel a faluhoz közel eső kutyaháton sétálva
négy öt bika bőgését hallgattuk és abból kettőt is
igen közelről. Alig kétszáz méterről. Közelebb menni nem szabadott.
Látva hogy délután négy öt kocsi állt a környéken.
De vendégeimmel a Telihold fényénél csendes beszélgetésben megállapítottuk hogy csoda szépen alakult ez az este.
Ők ugyan megelégedve állapították meg hogy soha jobbat. :-)  Csak én voltam elégedetlen az elmaradt hajtányozás
miatt.

De milyen az élet! Tud ő hozni olykor váratlan szép eseményeket.

És ez a péntek reggel ilyen volt!

Hajnalban úgy döntöttem irány Kemence! Mivel a területet kevésbé ismerem így megérzéseimre és tapasztalataimra hagyatkozva
célirányosan irányra álltunk az ország szerintem legszebb völgyébe ott is a sífelvonó irányába.
Ej blogos társak! itt aztán nosztalgiáztam egy pár percig....../Pipulka, Katici, Balogh Tibor, ..../
miközben azt figyeltem honnan jön a megszokott mély  EeÖöööö hang!
És pár másodperc után jött is az első hang!!!
Hu az embert kirázza a hideg. Ez a hang annyira de annyira sok mindent sugároz az ember felé.

A következő meg alig pár száz méterről hallatszott!!!!
Pipulka! Emlékszel hol csúsztunk le gatyaféken? Nos hát onnan. :-) És aztán egyre többet és néha kicsit távolodva
de leginkább lassan közeledve ahhoz a nyiladékhoz közeledve ahol álltunk.
Egy kereszt alakú nyiladék kellős közepén álltunk mindhárman és elbűvölten hallgattuk a bőgést.
Egyszer csak a vendégem szól hogy figyeljek már felfelé mert jön egy vadász és távcsövön néz minket!

Hát igen ez az amikor idegen vadászterületen kolbászol az ember.
Már alig száz méterre lehetett tőlünk amikor leeresztette a távcsövét és sarkon fordult hogy magunkra hagyjon.
Lehet megismert? Nincs kizárva mert végül is tilosban jártunk és ráadásul mint kiderült ő is arra a bikára figyelt fel.

Miközben elkönyveltem hogy békében hagy minket, figyelmem már újra a tőlem balra lévő nyiladékra terelődött
amerről a Bika hangját hallottam.

A következő percben két villanyoszlopnyi távolságra 6-8 tar vad ballagott át a nyiladékon.
Most éreztem hogy e4ljött az idő és történni fog valami.
Vendégeimet óvatosan vissza tereltem a sűrűbe miközben közeledtem ahhoz a helyhez ahol a tar vadak átváltottak.
Szinte éreztem a tekintetüket mert éreztem tudtam hogy itt vannak pár lépésre tőlünk.
Szerencsére barátaim nagyon rutinos leskelődők voltak. :-) követtek és minden lépésemet lesték és követtek
a nyomaimban hogy ne okozzanak zajt! Közben persze a mintegy 10 méter széles nyiladék mögött ott bőgött a bika!
Várható volt hogy követni fogja a tar vadakat. Ezért aztán úgy láttam jobbnak ha vissza vonulunk az alig 80 méterre
lévő felvonó épület mellé.
Néhány pad és asztal állt a ház mellett ahová csendben leültünk.
Néhány perc után szinte egyszerre kaptuk fel a fejünket Ferenc barátommal- jönnek!
Alig husz méterre tőlünk bizonytalanná váltak a lépések.
Eh..lehet elmennek? Tettem fel a kérdést de közben felálltam a padról és a ház takarásában átmentem a ház túlsó oldalához hogy kilessek!

Bakker, bárcsak óvatosabb lettem volna. Kidugtam a fejem és a következő pillanatban alig húsz méterre ott álltak a szarvasok.
Arra még volt időm hogy Zsuzsit és Ferencet előre tuszkoljam hogy Ők láthassák amiért jöttek.
Nem tudom ki hogy van vele! Pár percig nézhették őket földbe gyökerezett lábakkal és látva az arcukat...hát ez mindent megért.

Én meg piszkosul boldog voltam hogy nekik mindezt sikerült így látni, hallani!
Elindultunk a kocsihoz....a bika meg csak bőgött és bőgött.
Zsuzsi megszólalt! Nem megyünk vissza? :-)

Azt hiszem jó hogy már nem fordultunk vissza.
Várt egy újabb meglepetés.

Az előző napi ígéretét kedves főnököm betartva rám telefonált!
 Egy órakor lesz csak különjárat! ha gondolod és addig vissza értek...szabad az út!
Mit mondjak.
Barátaim már készültek csomagolni amikor szóltam nekik hogy üljenek kocsiba és irány a kisvasút.

Két perc múlva megérkeztek. Viccesen megjegyeztem, képesek lettetek volna haza menni hogy nem hajtányozunk?
Nos irány Nagyírtás és Márianosztra. Igaz "csak " 16 kilométer de.....ez még a mai napig is nekem minden alkalommal egy csoda.

Szóval csak azt akarom mondani két felnőtt embert így örülni és ilyen boldognak látni....

Köszönöm nektek Zsuzsa és Ferenc. :-)

Csak hallkan jegyzem meg hogy azóta született egy megrendelés egy 50 köbcentis motoros hajtányra. :-)

A tisztánlátás

... azt jelenti, hogy nem vagy belekeveredve a világba. Nem azonosulsz semmivel - csak nézed. Felülről. Kívülről. Személytelenül. Mintha nem is te lennél. Nézed, mint magasból egy tájat, utazásod térképét; látod, hol vannak a múltadból eredő ösvények, hol tornyosulnak előtted az akadályok, a veszélyes csapdák, és fölismered sorsod rejtett összefüggéseit.
Aki valóban látni akar, az nem fél látni.

Müller Péter

Egy kapcsolatnak...

 (...) jót tesz, ha beszélünk az érzéseinkről, vagy csak egyszerűen megállapítjuk, hogy jó együtt lenni. Még akkor is, ha nem tudjuk olyan jól kifejezni magunkat, mint amikor egy nagyszerű színdarab szövegét mondjuk - a beszélgetés létszükséglet.

Schell Judit

Hát nem?