Az ember szüntelenül lohol, fut, szalad,

 Tányér nagyságú virágok,  csak sejtéseim vannak mi lehet.

Mindez ballagó diákok mellett egy iskola udvarán.

Kovács Daniela: Új csodák felé



Az ember szüntelenül lohol, fut, szalad,
s míg szíve átalussza ezeréves álmát,
ő elméjével űzi azt, mint valami vadat
az Élet két part közti ködhomályán át.

Ó hány gyönyörű álmot űztem eddig én is!
S amikor némelyikre utam pora szállt,
újra kiástam, mint valami fétist,
számon se tartva bukásuk dús sorát.

Ma már nem ások. Nem kell régi álom.
Peregjen mindre rozsdás fűzfa-bánat,
ragyogjon a vén Nap végre új csodákon,
melyekben Téged, Téged megtalállak

...magas fenyők közt...

     Ecsedi Éva - Álmodok

Álmodom a magas fenyők közt
Trillázó madarat,

Álmodom, hogy magas hegyek mögé
Bukik le a fáradt nyári nap,
Álmodom a patak csobogását,
Ahogy sietve rohan tova,
Álmodom a nagymezőt
Mikor Hold fényben fürdik téli álomban,
Álmodom még a kék eget,
Álmodom a nyári erdőket,
Álmodom a fáradt fényeket
Őszi estéken,
Álmodom az árvalányhajat,
Mit a szél simogat gyengéden,
Álmodom a friss eső mosta ősfákat,
Erdő sűrűjében megbúvó avar szagú gombákat.

Álmodok, mert álmodni jó,
Álmodok, mert álmomban nem csal meg a forró
Csók, ölelés, nevetés...
Álmodok, mert álmomban semmi nem fáj,
És jó a puha érintés,
Álmomban mindig itt vagy velem,
Álmomban nincs félelem.

Szóval álmodni jó,
Csak ennyit akartam elmondani neked,
S ha van kedved, álmodj tovább velem. 

Van amikor...

Komáromi János

 Van amikor...


Van amikor fáradt virágok
tövén ül meg a csend.
Lehullt szirmok számolják
a gyorsan elmúló éveket.

A vén idő némán megáll,
ha meghallja sóhajod,
hajad szálai között
kócos napsugár oldalog.

Van amikor sápadt fényből
sárga lángcsóva tör elő
és csillagokat rajzol
a földre: múlt, jelen és jövő.

A mindenséget egyetlen sima
kavicsként kezedbe foghatod,
de nem tudhatod soha
mit hoz majd a holnapod.

Van amikor zajos ünnepek dala
úrrá lesz a közönyön,
mindennapok fakó árnya
egy-egy napra elköszön.

Fényes hangok csillogása
hullámzik és körbefon,
mint gyermeket az anyja
ringat, átölel és ölbe von.

Van amikor csendes álom
kínzó vágyat rejteget,
néma sikoly repeszti szét
a legmagasabb hegyeket.

Az ifjúság, könnyű madár
múlt napokon átsuhan,
gyenge kézzel simogatnánk
itt tartanánk boldogan

Ha az éjszaka korma lecsöppen,

Radnóti Miklós : Álomi táj

Ha az éjszaka korma lecsöppen,

Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély:

fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben

csillagkoszorúit az éj.

Ha a hold feje vérzik az égen

s gyürüzo köröket ver a tóban a fény:

s gyürüzo köröket ver a tóban a fény:

s felkúsznak a domb peremén.

S míg táncra libegnek az erdon,

toppantva, riadtszivü fészkek alatt,

lengo levelek szeme nézi merengon

a tükörre csapó halakat.

Majd hirtelenül tovalebben,

nagy szárnyakon úszik az álomi táj;

sodródik a felleges égen ijedten

egy félelemuzte madár

s a magány szelidebb a szivemben

s rokonabb a halál.

Már nem tűnődsz...

Kormányos Sándor

Már nem tűnődsz...



Ma is nehezen alszol el,

akárcsak tegnap, és nem hagyod,

hogy lélegzetedbe rejtőzzenek

a konokká vált sóhajok.

Azon mi volt, már nem tűnődsz,

a fakult képek közt elveszett

illúziókért visszamenni

kár volna, s ma már nem lehet.

Ha készülődő éj ölén

jársz, zötyögős, kátyús rossz úton,

napjaid nyugodt, kerek csöndjét

gurítod át az álmokon.