Kemencei kiruccanás

Vasutas barátaink most Kemencén ünnepelték a vasút napját.

Mindig csak bámulok hogy milyen vasúttörténeti remekműveket keltenek életre, csupán hobbiból.

Saját költségükön.

Bámulatos mennyire szeretik ezeket a kis remekműveket!

Ma remek bemutatót tartottak a szép számú közönségnek.

Kitérőben

Találtam egy rokont is! :-)

Tanácskozik a személyzet. Vajon elférünk a kitérőben?

Centin múlott de sikerült! :-)

És amit nagyon sajnálok. Már csak így sikerült lencsevégre kapnom ezt a csodás madarat, aki megtisztelt azzal hogy felém tekintett! :-)

Szép nap volt! :-) 

Köszönjük fiúk!

Hogy ne legyen

 Már annyira unalmas hogy mindig csak a kisvasút. Szinte jól is esett hogy kicsit másra is keríthettem időt.
Mert milyen is a kiránduló! Rohadtul kíváncsi! Mit érdekli őt egy tiltó tábla. Szóval meg kell oldanom hogy ne császkálhassanak be mindenhová ahol amúgy semmi keresni valójuk, főleg nem csak úgy. Mert egyébként szeretem ha érdekli őket a kisvasút, de nem felügyelet nélkül. Na de megoldom. :-)

Szeretem amikor reggel a hatalmas csendre és nyugalomra érkezem

 Azt hittem ez a harmadik mozdony amit ha befejezek egy darabig nem kell ilyennel foglalkoznom.

Aztán az élet mindig alakít.

 Most ő következik!

 Egy kis szépítés  és belső felújítás. Hogy a vezető is jól érezze magát benne. :-)

 És aztán a hazafelé tartó utamon mit látok.

Nem tudom, nem ismerem.

De csoda szép!

Már el is felejtettem hogy fáradt voltam és úgy hiányzott egy kávé! :-)

Alakul, alakul :-)

Azt hiszem így indult.

Szörnyű állapotban  volt szegény. Hiába a bánya nem csak az embert viseli meg, a gépet is.

Alakítgatom, talán lesz belőle valami. :-)

Na így már kinéz valahogy!

 Ő az új kocsi, az erdészetnek.  Szép szép. :-( Hiába szép akkor sem lopta be magát a szívembe.
Nem az igaz kisvasút!

Még egy szűk hetem van az új vonal avatásáig!
Igyekszem, igyekszem. :-)

Csak megjegyzem...Hiába minden, a szép feladat, a munka. Valami van de nem az igazi.
Valami hiányzik! :-(

Csak reménykedek.

Mert holnap kapom a beleegyezést hogy mit engedhetek meg magamnak amikor elemi darabjaira bontom ezt a roncsot. :-) Az összes ajtó már leszedve. A tervem hogy a két új hátsó ablak kivételével az összes többi ablakot kivágom és újat rakok a helyükre. Piros szoknyát levágom mert mint a kép is mutatja simán tészta szűrőnek is használhatnánk. A kipufogó dobot a csőcsonkkal együtt fel kellett újítani.

 A a fülke ajtók???!!! az hogy fogalmam nincs miért van mázsás súlyuk, kitudja. Nem csodálom hogy mindkét ajtó használhatatlan. De néhány vágás - kivágás, hegesztés és nem kevés kalapálás és használható lesz mindkettő.

A tészta szűrőnek való szoknya.

Remélem holnapra megkapom  a hozzávaló anyagokat és aztán élvezettel fogom eltávolítani a karosszériáról.

 itt még csak néhány javítás látható amit délután át csiszoltam. Úgy mentem haza mint aki most jött fel a "Zobák " aknából egy napi szénbányászat után. :-)

A hajam és mindenem ilyen zöld volt a csiszolástól mint amilyen a kaszni.

 Délutánra kész voltam a kipufogó átalakítással. Holnap már csak a tömítést kell felrakni és mehet a helyére.

Az ablakok kivágása ...hát kicsit fázok tőle...de ez van.

Aztán jöhet nem kevés hegesztés glettelés majd csiszolás.

Őszapó leszek mire elkészülök.Remélem egy jó hét múlva vidáman pöföghet a pályán.

És ha nem is olyan szép új lesz mint a Felcsúti gépek, azért elégedetten nézhetjük majd hogy egész szépet alkottam.

Remélem itt senki nem fekszik majd a sínekre hogy minek itt ez a felhajtás. :-)

És a végén

 

A jó ügyért röppenj hát, költemény;

légy csillag is, ha halovány, szerény,

de mégis fény a világ nagy egén!

Miért a vers?

Benne egy üzenet,

hogy vannak hegyek, erdők, tengerek,

és amit kerget szomjasan a lélek,

az igazsággal párosuló szépet

hirdesse, vallja: az emberi lét

megújulást teremtő ünnepét,

a jóra jót, az igenre igent,

a pillanatba is a végtelent.

Az ember szüntelenül lohol, fut, szalad,

 Tányér nagyságú virágok,  csak sejtéseim vannak mi lehet.

Mindez ballagó diákok mellett egy iskola udvarán.

Kovács Daniela: Új csodák felé



Az ember szüntelenül lohol, fut, szalad,
s míg szíve átalussza ezeréves álmát,
ő elméjével űzi azt, mint valami vadat
az Élet két part közti ködhomályán át.

Ó hány gyönyörű álmot űztem eddig én is!
S amikor némelyikre utam pora szállt,
újra kiástam, mint valami fétist,
számon se tartva bukásuk dús sorát.

Ma már nem ások. Nem kell régi álom.
Peregjen mindre rozsdás fűzfa-bánat,
ragyogjon a vén Nap végre új csodákon,
melyekben Téged, Téged megtalállak

Kívülről csak a csend és nyugalom.

 Persze odabent két napig kalapács hangja, egy nap csiszológép zúgása és két nap kompresszor zaja hallik.

Ma délutánra  már csak összerakás, mint a motorház, akkumulátorház ajtók majd némi retusálás és ajtó kilincsek átfestése

 És ma délutánra már majdnem kész. :-)

Nincs olyan,
Hogy jelentéktelen munka.
Ezért szükségszerűen mindent
Szívünk szeretetével
És életünk tiszteletével
Kell tennünk.

Sri Chinmoy

Megint úgy hozta a ....

Megint úgy hozta a sors hogy történik velem valami és ilyenkor úgy érzem le kell írnom. Pedig már nagyon ott voltam hogy szép csendben kivonulok a blogos világból.
és most mégis itt vagyok és írom.

A tegnapi napom is úgy kezdődött a farmon mint a többi napon. Belépek a kapun és már hallom a lovak reklamálnak. Mintha csak karórájuk lenne vagy rálátnának a közeli templom toronyórájára!
Pedig nem: hallják ahogy megérkezem vagy van aki már az úton látja hogy jövök.

Ilyenkor aztán szép sorban végig járom a karámokat és viszem a finom szénát nekik. Vagy épp zabszalmát.
Ilyenkor egy darabig mindegyik helyen elidőzöm mert valakinek rendet kell tartani közöttük. Mert megy ám a bruszt rendesen. Van olyan aki bizony azt hiszi minden szál szem az övé! Na néha kénytelen vagyok tudatosítani bennük hogy nem úgy van ám az.
Majd 10 méter hosszú a vályú de a nyolc lónak is kevés olykor.
Aztán itt van két nekem új vendég ló!
Csuda jó fejek!

                                                                         Margit és Vital

Két csoda szép és jól (rosszul) nevelt kanca.  Vital jóvoltából ma kihúzták nálam a gyufát! Naponta könnyedén hozom viszem őket a karám és a boksz között.
Újabban Vital nehezen viseli amikor Margitot beviszem a karámból, mert hogy itt együtt vannak. A bokszban meg külön.
Ma délután kinyitottam a karám ajtót mindkét lovat hátrébb parancsolva. Már emeltem a kötőféket Margit fejéhez amikor Vitál elég rendesen oda harapott Margit farához! Piff! :-( Na több sem kellett Margitnak aki az 5 mázsájával felém ugrott. Még jó hogy van némi tapasztalatom a lovak terén. Félre léptem, Margitom meg mint a szél kiszáguldott a karámból a telepre. Mondanom se kell mondtam a magamét amiért én is béna voltam. A ló csak tette amit ilyenkor tehet. Vitalt vissza zártam a karámba és én meg naivan megindultam Margitot megfékezni és be vinni a bokszba.
No néhány sikertelen kísérlet után felhagytam a próbálkozásokkal. Nagy bajt nem tud csinálni mert a mének külön karámban vannak. Ő meg had szaladgáljon addig kedvére és a mének kedvére. :-)
Fogtam Vitalt és be vittem a bokszába. Naivan azt hittem hogy Margit majd szó nélkül jön utánunk hiszen ők ketten annyira összeszoktak hogy egyik  (rossz nevelés) a másik nélkül nem bír meglenni.
Azért én se ma jöttem a falvédőről. határozott hangon sikerült beterelnem őt a karámba majd vezető szárra kötve át vittem a bokszába.
Nem kis harc volt és bizony ezek a hatalmas lovak nagyon félelmetesek is tudnak lenni. Független attól hogy amúgy imádni valók és jóindulatú lovak.

 Kis kíváncsi.

Én jó kislány vagyok.

 

És a tegnapi történet.

Reggelente a lámáknak csak darált takarmányt viszek. Mint mindig, ez tegnap is így volt!

Máskor mindig ott tolonganak a karám sarkánál amerről jövök. Tegnap megyek és lámák sehol.

Egy szét szórt szalma bála körül azonban nagy ácsorgás és valamit néznek. Persze ahogy beléptem a karámba a vödörrel a kezembe azonnal felém indultak és így azonnal láttam hogy fennforgás van készülőben.

gyorsan a vályúba szórtam a darát és siettem a helyszínre.

Hát a döbbenettől szóhoz se jutottam. Mert abban a pillanatban szülte meg a kiscsikót a kanca.

Hát azt sem tudtam mit csináljak mentem is meg nem is a gépemért de végül úgy gondoltam lemaradok a csodáról!  Így aztán végig néztem ahogy lassan talpra segítette a kiscsikót az anyja.

 Hurrá megjöttem!

 Két három órával a születés után már állok kérem szépen. Ugye milyen ügyi vagyok? :-)

 Az én gyerekem!

 Anyukám nagyon vigyáz rám.

                                                                      Husss! - és már szaladok!

Na nézzük csak milyen is ez a világ itt!

:-)

A láma a dél-amerikai tevefélék négy faja közül a legismertebb. Természetes környezetében Dél-Amerika bokros, füves területein, Peru déli részétől Bolívia nyugati feléig terjedt el, illetve Argentína északnyugati részétől Chile északkeleti feléig. A Dél-Amerikában élő lámák számát 3,7 millióra becsülik. Kizárólag háziasított egyedek élnek itt, az emberek teherhordásra használják őket, bár a technika térhódításával ez a szerepük lecsökkent, és inkább húsukért, gyapjukért tartják őket.

Az állatok sokféleképpen fejezhetik ki a nemtetszésüket. Van, amelyik morog, van, amelyik támad, van, amelyik inkább gyorsan elhúzza a csíkot. A Dél-Amerikában élő lámák azonban más taktikát választanak: leköpik ellenfelület.

Én eddig még megúsztam! :-D

A lovak nem hazudnak. Ők aztán nem rejtik véka alá érzéseiket, minden ízükben őszinte lények. Ha félnek, tétováznak, behódolnak, megvadulnak vagy éppen nyugodtak és magabiztosak - higgyék el, mindeme érzéseket átélik, és persze jóval többet is.

Chris Irwin