(egyre, egyre)

 Boda Magdolna
(egyre, egyre)


A homok csak hull egyre
egyre
egyre:
hiába.
Nincs hang, ami
a hívásra felelhetne.
Két karom
tépi két felé
az élet és múlás,
az itt és ott,
a mindig és soha,
a veled és nélküled,
látod?,
szeretlek,
hűséggel,
átkozott hűséggel.
Kutyavonítás
hallatszik és
értedsírásom
veri föl az éjjeli
csöndet. 

Én úgy hiszem,

Aranyosi Ervin: Ajándék, szeretettel

Én úgy hiszem, az ajándék, csak szívből jövő lehet,
amire vágyik minden szív, egy csoda: SZERETET!
Valami, mely nem tárgyias, szükségtelen holmi,
olyan ami belülről jön, s nem lehet birtokolni.
Az ajándék, olyan legyen, mitől vidul a lélek,
amely belülről melegít, amitől érzem, élek!
Mely önmagunkból adható, ami belőlünk árad,
amit a szív tud nyújtani, amiért kezünk fárad.
Az ajándékot készítsd Te, s töltsd meg szeretettel,
attól lesz szép, ha egyedi, ha benne él az ember…

: (bolond világ)

Boda Magdolna: (bolond világ)

Fekszem a fûben,
nézem, ahogy a szél belekap a szálakba,
incselkedik,
... s a fûszálak játszadozva, cinkosan
összenevetnek az orrom elõtt:
... bolond ez a világ.
Mosolyog a tinta is a papíron:
... kéket mosolyog...
... mert olyan jó eltévedni,
aztán csöndesen hazamenni,
nevetni,
megbánni.
szép nagy könnyeket sírni,...
... mert bolonddá tesz e bolond világ,
és olyan jó bolondnak lenni.
Olyan jó, hogy van nekünk
a cseresznyefán
pirosszemû elefánt,
amitõl nem szakad le az ág,
és nem szakad le az ég sem.
Nem is kérdem,
hogy miért nem.

Ott vársz majd rám,
zöld tekintetbe öltözve,
... és szép lassan majd
helyére fordul a világ,
s állok majd fürkészõn, izgatottan
esetleg
esetlen,
fejem fölött a fû zöldjével,
talpam alatt az ég kékjében. 

Egy nyugtalan éjszaka

Nagy István Attila: Az álom vége

Egy nyugtalan éjszaka kivirágzott
bennem az álom.
Forgolódtam, kerestem nyugtatókat,
de nem jött a vágyott pillanat.
Aztán, mint aki szakadékba zuhan,
s elveszti a tegnapot meg a mát,
mert nincsen reménye, de szava se,
vágytalan és lélegzettelen,
csak zuhan összezárult szárnyakkal,
vissza az időbe,
ahonnan csak egyszer indul el az ember,
úgy szűnt meg a világ s benne én.
Nem volt más, csak látomás,
fénylő zene, puha tekintet,
szavak zenéje, pillantások igézete.
Elvitt magával az álom,
ahol nincsenek ráncba futó gondok,
se félelem, se remény,
mert minden a beteljesülés
bódító szépségében ringatózik.
Szerettem volna magamnak,
de nem lehetett,
mert az életem nem volt méltó
a múlékony időhöz.
S egy reggelre
elmaszatolódott az arca
megölte magát az álom

Majd egyszer

Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.

Müller Péter

Valamikor

                                                   A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék.

A főtér egy másik része. A templomot kivéve mára ez is megváltozott.

A mai főtér helyén sártenger volt!

Azok a kis örök zöldek mára eltakarják a baloldali parókia épületét és a kerítést.

“Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus döccenő nélküli.
Anyám azt mondta egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd.
Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd azt ne kezdd el siratni
félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn.
Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan.
Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz.
Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van.
Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul
és fegyelemmel. Engem erre neveltek.”
(Szabó Magda)

Amikor

Boda Magdolna: Mindig elkerüljük egymást

Amikor nem vagy itt,
mélyebben létezel bennem,
mint legmélyebb
csöndben a csönd.
Én ilyenkor
csak vándorolok,
magamból is kivetve,
árván, száműzetve, -
és keresem a dalt
és a reményt,
hogy egy napon
majd találkozunk
mi ketten
a metafizikai létezés
sűrű hálóján
túl,
az itt és ott
kereszteződésében
és felismersz a
csalogány énekében.

:-)

 Páros kapcsolat. Szép az élet.

 Búcsú a régi óralapoktól.

 Na nézzük csak.

 Balerina. Csoda szép!

Ki gondolná! A patak mentén szinte a falu közepén még tó (kacsaúsztató) is volt.

Túl mindenen.

TÚL


Ráülök szertelen felhőm szélére
Hujjé, hajrá, bánatom itt hagyom
S ha nem is érek a felhők végére
Bús hangjaim beléjük fojthatom

Fel. Fel, felhő, a ráncos gonosz
Villámsújtva a poklokon ég
S minden Jó, Öröm velünk osztoz
S anyám lát, és velem nevet rég

Az ózon országa ritka tiszta
Mint a kor, amely majd egykor
Nekünk hódol, jó lelkünket issza
Túl az Óperenciáson

Gubcsi lajos

Ugye nem kérdezed már

Gubcsi Attila

NEMLÉTKÉRDÉS


Érdemesültél-e valamire
S ha nem, hát mennyire
Ha elejtetted a lelked
Engedd mellé üres tested
Miért volt az életed
Mellérendelt érdeked?

Mégse sírj, sivár semmi leszel
Ha könnyes türelmetlenséged
Becsapja kicsinyre nőtt lelked

A kedvem nélkül ültem
Elmerültem a jelentéktelenben
A kincsből, amiből lettem
Hová tévedtem?
Habár a Napra
Ölben hozott a Hold
Elkezdtem zokogni
S vigaszt nem kapok
Vigyázzatok
Lopok közben majd holnapot

S mit eddig megbilincseltem
Levetem rólam a személyem
Itt vagyok és a csillagok
Szórnak millió fénymagot

Ugye nem kérdezed már bénára fagyott éjszakán
Hol az Idő csoszogva éppen hogy megtalál
Miért állok ijedten a fagytól csillogó pusztán.
Hazug hangok nem köszönhetnek többé rám
Hozzád kulcsol a láthatatlan öröklétjel
S a haragom dallammá szelídül az éjjel

Lejövök érted onnan
Hol még sohase voltam
Hívsz-e valahová
Ha csalogatsz

Ezután mindig hozzám tartozol
Az utcasarkon, s fönt is valahol
Ahol egyszer már élhettem veled
Kettős képzetünkben a szerelmes eged
Ahol láttuk a fényeket, a vihar nélkülit
Símogattuk a galamb verdeső szárnyait 

:-)

A nagy ho-horgász és főszakács Erdélyben. :-)

A Börzsöny lábánál.

Krivánnak a meghódítása

 Gyermekem egynapos túrájuk célja a Tátra egyik leghíresebb kilátóhegyeinek, a Krivánnak (2490m) a meghódítása, mely a Szlovákia legszebb hegye címért is verseng. A csúcs felé igyekezve az út először sűrű erdőn visz keresztül, majd a törpefenyők végtelen birodalma terül el szemünk előtt. A fáradtságos csúcsra érés jutalma a csodálatos körpanoráma, gyönyörű tengerszemekkel. Lenyűgöző a Liptói havasok hegygerince és a Tátra keleti felének egymás után sorakozó tornyai közötti ellentét.

Kicsit irigy vagyok? :-D