A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. május 16., hétfő

Közeli helyeken...





                                                                 A következő delikvens.




https://www.youtube.com/watch?v=ii-iwzoJh2k




                                                         Pünkösd kapcsán  jutott eszembe.


Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság

A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
"Hogy születhetik újjá, aki vén?"...





2016. március 17., csütörtök

Pillanatok...




Te szakállas emberfia, hagynál már nyugodtan ebédelni! :-)




 Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának.

Lucius Annaeus Seneca

 Az új vendég! Még szinte gyerek hiszen csak két éves.





Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

Várnai Zseni



 És íme az új kis jövevény. a két héttel ezelőtt született csikó már ott toporog. Végre meg jött a várva várt játszótárs! Igaz még remegő lábakkal, rácsodálkozva a környezetre de máris menni kell az anyu után. :-)
És persze az eső csak esett mit sem törődve szegény újszülöttel. Jó - tudom ezek az állatok szokva vannak a zord körülményekhez. De én akkor is sajnáltam őt hogy megszáradni nem volt ideje.
Végre ma már szikrázó napsütésben szaladgálhatott.














Az eső csillogó, óezüst függönnyé sűrűsödött. A bokrok illatoztak. Erősen és hálásan párállott a föld. (...) Az éjszaka létezett csupán, az hullatta esőjét a csillagokból, titokzatosan és termékenyítően ostromolta a kőváros fasorait és ligeteit, virágok milliói tárták felé színpompás szemérmüket, hogy magukba fogadják, ágak várták kitárt karokkal, a víz pedig benyomult a földbe, hogy ott majd fekete péppé keveredve egyesüljön a rá váró gyökerek millióival; az eső, az éjszaka, a természet, a növekedés, minden-minden létezett, és fittyet hányt pusztulásnak, halálnak, gonosztevőknek, hamis szenteknek, győzelemnek vagy vereségnek, ők voltak csak; mint évről évre, mindöröktől fogva, és ezen az éjszakán végre részévé lehetett mindennek ő is, felpattant a burok, tagjait nyújtóztatta az élet, az áhított és áldott élet!

Erich Maria Remarque


Szép napom volt! Pedig tegnap amikor elindultam otthonról szakadt a hó. Mire leértem a Ganádi partra már szakadt az eső.





2015. március 29., vasárnap

ahogy elnézem....


tényleg itt a tavasz!


Gazdag Erzsi: Itt a tavasz

Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rádfüttyent a bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint.



  Keltikék


Sárga boglárka





Fehér boglárka


Fehér odvas keltike




Tüdőfű










2015. március 20., péntek

Van amikor...




Komáromi János

 Van amikor...


Van amikor fáradt virágok
tövén ül meg a csend.
Lehullt szirmok számolják
a gyorsan elmúló éveket.

A vén idő némán megáll,
ha meghallja sóhajod,
hajad szálai között
kócos napsugár oldalog.

Van amikor sápadt fényből
sárga lángcsóva tör elő
és csillagokat rajzol
a földre: múlt, jelen és jövő.

A mindenséget egyetlen sima
kavicsként kezedbe foghatod,
de nem tudhatod soha
mit hoz majd a holnapod.

Van amikor zajos ünnepek dala
úrrá lesz a közönyön,
mindennapok fakó árnya
egy-egy napra elköszön.

Fényes hangok csillogása
hullámzik és körbefon,
mint gyermeket az anyja
ringat, átölel és ölbe von.

Van amikor csendes álom
kínzó vágyat rejteget,
néma sikoly repeszti szét
a legmagasabb hegyeket.

Az ifjúság, könnyű madár
múlt napokon átsuhan,
gyenge kézzel simogatnánk
itt tartanánk boldogan




2015. március 14., szombat

Hallgasd meg mit suttog az élet,


Dsida Jenő

  Én hívlak élni


Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra, Utána 1 kép
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet. Utána 4 kép

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni...




Azért már érezni a tavasz illatát!





2015. március 8., vasárnap

Járok-kelek (járunk-kelünk) :-)

Égésbérci óriás hárs a Börzsönyben!
Alig 635 cm az átmérője!



Benedek Elek: Erdőben


Járok-kelek kint a zöld erdőben,
Az áldott nap most van ébredőben.
Ébredését erdő, mező várja,
Feléje száll Isten madárkája.

Fölkel a nap, sugarát már ontja,
Kék ibolya a kelyhét kibontja:
S gyenge fűszál meghajolva, szépen,
Várja, hogy a nap rája is nézzen.

Hallga, hallga! Figyeljetek mostan,
Vidám ének zeng fönn a magasban.
Egy-egy dallam leszáll a mezőre...
Dalolj, dalolj, tavasz hirdetője!
 


Azt hallom innen onnan hogy ezeket a mai fiatalokat nem érdekli a múlt és a történelem.
Nos ,én a gyerekeimnél és baráti körében ezt egészen másképpen látom.
Jó érzés volt ezt látni!



2015. március 7., szombat

Ma megint a csendet mormolom






Kormányos Sándor

Szavakból a csendet...



Ma megint a csendet mormolom

mely néha visszalüktet

a semmiből, a semmin át,

és mégis szíven üthet.



Kimondhatnám a hallgatást, csak

magamból kéne adnom,

Mert a széttört csendet szavakból

kell újra összeraknom...







2015. március 6., péntek

Mi lennék?





Kányádi Sándor

Mi lennék?
   

Tavasszal somfa lennék
talpig aranyban állva,
biztatón mosolyognék
a zsendülő világra.

Nyáron eperfa lennék,
tágas udvaron állnék,
aki alám ül, annak
jól fogna egy kis árnyék.

Ősszel almafa lennék,
piros almákat termő,
nem is csak egyetlen fa,
hanem almafa-erdő.

Ilyenkor télen aztán
gyertyán vagy fenyő lennék,
hogy aki fázik, égő
tüzemnél melegedjék.



Ne félj!
   

Ne félj, ne félj!
Múlóban már a tél.

A nap, a nap
lassan erőre kap.

Remény, remény
ragyog az ág hegyén.

De még, de még
tartja magát a jég.

De már, de már
ripeg-ropog, akár

az ablak üvege,
ha labda töri be. 





2014. május 20., kedd

Szép ez a reggel.


(Liv)  Süt, főz nem szakács....


Fogja a hozzávalót - mondom fogja. Tescós számla kizárva. :-D



Szilágyi Domokos:

REGGELI VERS

Álmos a, morcos a képe az égnek:
Szunnyad a sokszemű, távoli menny.
Rajta a csillagok már alig égnek,
-- Hold koma, menj te is, hogy lepihenj.

Ballagok. Arcomon még ül az álom,
Fújja a hajnali friss fuvalom.
Megbújik ajkamon és szempillámon,
S ottmarad, bárhogy is zavarom.

Utcai villanyok fénye kialszik,
Ébred a város is mind hamarabb,
Gépkocsi távoli-halk zaja hallszik,
S már hunyorogva föl is kel a nap.

Szép ez a reggel, az új nap az égen,
Elhagy az álom, friss a szemem.
Indulok is. Kövön dobban a léptem --
Tárt kapuval fogad az egyetem.




2014. április 3., csütörtök

A pillanat...


„A fénykép maga az a pillanat, amikor megnyomod a gombot. És ez a pillanat soha nem tér vissza.”
Rene Burri








Ő is várta a tavaszt! :-)


Imádom amikor ilyen sokszínű a kert. :-)




„Bizonyos koron felül már nem az a fontos, mit mondanak az emberről, hanem hogy ő mit tart saját magáról. Legbelül, négyszemközt, saját magáról. Ott, ahol semmiféle ripacskodással, semmilyen ledér mutatvánnyal nem lehet elkendőzni az igazságot.”
Rónay György