2017. április 18., kedd

Locsolás helyett....




Szépség és valóság, erre van szükség; de a szépséget is a valóból kell merítenünk.

Blaise Pasca



 Napról napra több a kinyílt szellő rózsám!


A szépség a részek olyan összessége, amelyhez nem kell semmit hozzátenni, sem elvenni belőle, sem bármit megváltoztatni.

Elio Carletti





 A szépség egy olyan hatalmas ellentét, amely lehet nyomasztó és felszabadító egyaránt. Bármelyikről is legyen szó, az ideálok és korlátok elkerülhetetlenek, és állandóan hatással vannak ránk a mindennapi életben.

Lauren Greenfield



 Séta a falu környékén. 

 






Ami végül is egy hosszú baráti beszélgetéssel ért véget! :-)


Egy barát olyan, akár egy téli lámpás: minél régibb a barátság, annál erősebb a fény.

Rogen Rosenblatt





2017. április 15., szombat

Egy napon megtudjuk....




Most még milyen egyszerű! :-)





“Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.

Márai Sándor

Elmúlt a tél...(nyínak a szellő rózsáim :-))




Végh György: Virághozó április

Elmúlt a tél, itt a tavasz,
minden bokor újra éled,
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.

Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál-
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.

Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja-
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka. 





Kár hogy búcsút kell mondanom a gépemnek is. Igaz manapság már csak akkor veszek észre valami újat, szépet ha a szememet veri ki! :-) Az a helyzet hogy fáradt vagyok már mindenre figyelni. A munkám után a pihenés annyira leköt hogy időm és energiám egyre kevesebb. Na de ezen a négy napon majd kipihenem magam! :-) Néha kimegyek,  ránézek a virágokra és tudom hogy most már itt bujkál a nyár is a közelben. :-)






2017. április 8., szombat

Merengve nézek...




Erdőben
Szalkszentmárton
1846. április 10-24.

Sötétzöld sátoros
Erdőben járok.
Kevély tölgyfák alatt
Szerény virágok.

A fákon madarak,
Virágon méhek.
Ott fönn csattognak, itt
Lenn döngicsélnek.

Nem rengedez sem a
Virág sem a fa;
Hallgatják a zenét
Elandalodva.

Vagy alszanak talán?
Elszenderedtek?...
Megálltam én is és
Mélán merengek.

Merengve nézek a
Patak habjára,
Melynek nyílsebesen
Rohan le árja;

Fut, mintha kergetné
A felleg árnyát,
A fellegét, amely
Fölötte száll át.

Ekként kergettelek,Ifjúi vágyak!
Árnyak valátok, el
Nem foghatálak - -

Menj, menj, emlékezet!
El is feledtem,
Hogy e magányba én
Feledni jöttem.

Petőfi Sándor


A magány is - mint minden más - csak addig csábító, amíg nem kényszer. Ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen, okvetlen szükséges egy pár jó ló vagy autó a háttérben, s ahhoz, hogy vidám magányban éljen, okvetlenül szükséges a lehetősége, hogy akkor lép ki belőle, amikor akar.

Fekete István



Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad.

Wass Albert















2017. március 25., szombat

"Ne szomorkodj, ha valami szépet csinálsz....



"Ne szomorkodj, ha valami szépet csinálsz, és senki sem veszi észre. A Nap is minden reggel csodálatos előadást tart, pedig a közönség nagy része alszik."



 Hamarosan az éves ötvös találkozó! Mikor erre gondolok és nosztalgiázom, annyi szépség jut eszembe.
Ha bele gondolok milyen csodás ifjú korom volt. Hiszen egyszerre sportolhattam és dolgozhattam olyan helyen mint a Ferencváros és az Állami pénzverde. Csodálatos évek voltak. :-)


 Nem sokan vagyunk már akik elmondhatják magukról hogy, ezeket a szépségeket elkészíthették!







 És még kevesebben akik ismerhették őt és akinek úgy volt a mestere ahogy nekem!
"Keri fater"! Már az égiek közül nézi hova lett ez a szakma.



Az egyik kedvenc munkája neki és nekem. Egy csokoládés kanna. 
A szakma minden csínja-bínja,  és szépsége fellelhető (volt) ebben is.

















2017. március 24., péntek

Ha majd...








Ha majd pattan a zár


Üvegfalak mögött látom
közös múltunk darabkáit.
Ott vagy most túloldalt,
tömör tölgyfaajtón át
hallom a régi dalt.
Acéllakat biztos zárja
tartja fogva
a rohanó időt.
Ha majd pattan a zár,
elfutni már
talán nem lesz erőd...
ha akarsz, most léphetsz.
Ne nézz, ne nézz vissza,
most még menekülhetsz!
Ha mégsem, vége nem lesz
és újra szelídülhetsz
hozzám, nekem - és kész...
nyugalmunknak hirtelen
ismét nyoma vész.

Jószay Magdolna





2017. március 20., hétfő

...És minden...







Juhász Gyula
Az élet szonettje

...És minden alkony opálosan éled
És minden hajnal szőkén rám kacag
És mindig forrnak vágyak és nyarak,
Be csodás vagy, csókok szülötte, élet!

És mindig küldesz új bánatokat
És új reményt is, ami dalra méltó
És szemeket, amelyek, mint a mély tó,
Balzsamot adnak nékem s titkokat.

És nem fáradok el téged szeretni
S téged gyűlölni, lázas csoda, élet,
Naponta vággyal járulok elébed

S bár mindig közelebb a szürke semmi,
Te egyre szépülsz, mélyülsz s én szegény,
Úgy érzem, gazdag voltam benned én.












Alakos játék...




Száz hűségű hűség

Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó bölcse újból és megint
Állok süppedten szókimondó bajban.
Cselek, barlangok, vermek, kárpitok,
Bozótok, lárvák, segítsetek rajtam.

Ki száz alakban százszor volt szabad
S minden arcához öltött más mezet,
Éljen és csaljon titokba-veszetten,
Mert bárki másnál több és gazdagabb,
Mert csak a koldus egy és leplezetlen.

Ragyogjatok meg tévesztő szemek,
Édes, hazug méz, pergő, szép szavak
Csorogjatok tarkán, számítva, bátran.
Mindenki másnak, mindig más legyek,
Változón szabad, gyűrűtlen, arátlan.

Én szavaimmal csaljam meg magam,
Mely voltom gondján törjem víg fejem
És száz alakkal száz vitába törjön
Lelkem, valóm, e dús alaktalan,
Száz hűségű s egyetlen hű a földön.

Ady Endre




2017. március 19., vasárnap

Tudod, egy idő után,





 jó lenne csendben, békében félrevonulni,


Tudod, egy idő után,
ha az ember már elvégezte
a feladatát,
jó lenne csendben,
békében félrevonulni,
öreg tóvá változni,
csak úgy lenni,
örülni,
mikor fürdőzők jönnek,
oda csak azok jönnének,
akik szeretik,
csak azok jönnének,
akik fürödni akarnak
a vizében,
akik a ő vizét szomjazzák,
nem megszokásból,
nem kötelességből,
nem illendőségből,
addig maradnának,
ameddig jó nekik,
addig jó a tónak is,
amíg jó a fürdőzőknek
azután mikor elég volt,
elfáradtak a lubickolók,
elfáradt az öreg tó,
a fürdőzők,
a viszontlátásig
szépen hazamennének,
talán egyszer Te is jönnél,
egy fa mögül figyelnél,
megvárnád,
míg a ricsajozók elindulnak,
ha megkeresnél,
hűs vizemmel szelíden
körülölelnélek,
elmesélnéd nekem,
mi történt a nagyvilágban,
én pedig,
hogy mi az én kisvilágomban,
maradnál, míg akarnál,
s ha már mennél,
búcsúznál
lehet, kevesen jönnének,
de többen nem is hiányoznának,
csak akik örömmel jönnének.

.kaktusz




2017. március 17., péntek

Egy baleset kapcsán....


Mit tesz egy...

Durrdefekt!

Szerencse hogy az útjába került két oszlopot "csak" súrolta előbb a bal aztán a jobb oldalán!

:-(




Hát erről ennyit!


2017. március 16., csütörtök

Máshol..


Ünnep volt ez a nap. Nálunk szinte semmi!
Így megy ez ahol rossz kezekben van egy kisvasút!
Ahol fontosabb a "saját" mint a másé amely amúgy simán ezerszer szebb és jobb mint a másik amelyikből kiloptak-nak mindent amit csak lehetett.
rohadtul kíváncsi vagyok meddig megy még ez így felénk!  
Nem véletlen zörögtem én már régóta az üzemeltetésért és az önkormányzat teszetosza tehetetlenségéért.
És ezek csak apróságok! Nem részletezem most, majd talán...
Nem mintha máshol nem lennének nehézségek! 

Talán még az is úgy működik máshol is mint nálunk hogy minél több állami pénzhez jussunk hogy legyen mit zsebre tenni, mert nálunk ez valahogy így működik évek óta!!
Azt mondják majd talán ez évben! Hehe...hiszem ha látom. :-(

A képek a Zsuzsi kisvasúton készültek. 
A miéinkről majd ha látom hogy valami változás lesz. 
Türelmes vagyok? Fene tudja.
Tudom,
sokaknak nem szívügye a kisvasút! Talán még valahol meg is értem őket! 
De ha egyszer igény van rá! Jó lenne ha nem mindenki a pénzt látná benne.
Tudom azt is hogy sokan máshová tennék azt a temérdek állami pénzt! 
Ezt is megértem, sőt!

na de gyönyörködjünk a Zsuzsi kisvasútban... :-)






















2017. március 14., kedd

Színek és ...





Kapcsolódó kép


Évek, évszakok, egymásba göngyölődő napok számlálatlan serege! Milyen keveset jelent így a távolság szitaszövetén át az idő szorgos mértéke, a kalendáriumi változások, és hogy hányszor reggeledett és alkonyodott a nap felettünk, hányszor váltott a természet, és tért vissza a holdújulás, vízár, hó, eső s az évszak virágai és gyümölcsei! A mi emberéltünk más osztódással igazodik, és a sorsunk - mint valami mappán - kényére kirajzolja a gránicokat. Ha elgondolom, hogy a második házasságomtól számítva mostanig mennyi idő telt; bizony majd a fél életem. De így egészben néha oly egyszövésűnek tetszik ez a nagy halom esztendő; szinte elcsudálkozom; hát annyi tömérdek nap minden reggelén külön felkészültem az életre, öltöztem, beszéltem, gondoskodtam és küszködtem, és annyi éven át mindannyiszor mondtam néha nyüzsgő bajokból, gondokból eszmélve egy-egy pillanatra: "Bizony, hull a levél, hidegedik! Nemsokára fűtünk!" Vagy sóhajtottam nehéz közönnyel az égre: "Haj, esős nyár van! Tavaly szebben nyílt a leander!" Vagy ezt: "Itt van megint a karácsony; ez is, az is kellene!"... Összemosódó, nehéz és szívós, elsötétült színű szövete az időnek, egy hosszú, hanyatló, tompán nehezülő életszakasz; de mennyi alattomos, keserves küzdésekkel, mennyi buta, említeni is bajos, regényetlen, senyvesztő és lekoptató nyomorúságok csatározásaival átlyuggatott, szétrongyolt! Megőröltek, elnyűttek engem az évek! De vajon finom és csinos, halk és szépen nyugodalmas életben nem öregedtem volna-e meg szintúgy? Ott volnék, ahol vagyok! Most már nem is tűnődöm rajta, hogy hol hibáztam el. Tán mindenkinek az élete a természete szerint fejlődik; vagy a lénye alakul hozzá a körülményeihez. Én már el nem tudom képzelni önmagamat másféle múlttal és jelennel, mint ami így a részemmé vált, ilyenné formált.

Kaffka Margit







2017. március 12., vasárnap

Tanulnom kellene...




Kovács Daniela Tanulnom kellene...


Tanulnom kellene a tiszavirágtól,
mily illanó az élet szépsége,
a pillanatnak élni ezentúl,
és kézen fogva lépni közös révbe.

Tanulnom kellene, mit mesél a szél,
érteni a szavát a hajnali csendnek,
ó mily kín a vágy, annak, aki él,
mélyében szüntelen álmok rezegnek.

Tanulnom kellene a ragyogó Naptól,
hogy meg kell halnom, hogy újjászülessek,
s ha álmaim porán a szerelem lángol,
izzó hamvaiból erőt merítsek.

Tanulnom kellene a Hold szépségétől,
hogy van titok, mit senkivel sem osztok,
s hogy nem leszek már sosem egyedül
még akkor sem, ha magam maradok.


Képtalálat a következőre: „ Tanulnom kellene, mit mesél a szél,”







2017. március 8., szerda

Köszöntő. :-)








Minden kedves hölgy olvasómnak ismerősömnek boldog nőnapot kívánok sok szeretettel!









2017. március 5., vasárnap

Nem kell az...






Wass Albert:Enyém az álmok mesepalotája

Nem kell az arany,nem kell a gyémánt,
enyém az álmok minden kincse:
csak legyen a két kezem akire hintse.

Nem kell a fénylő,a pezsgő ,a pompa,
a kihűlő mámor :
enyém a szívek dobogó gondja,
enyém minden kis vágysikátor,
enyémek az elröppent sóhajok,
csókok,amik még alig-alig élnek
enyém,enyém minden virág,
minden virág és minden ének.

Enyém az álmok mesepalotája,
enyém a tavasz csoda -zenéje,
amit szívembe belemuzsikál...
s mégis. . .
mégis valami kéne. . .
valami kéne: kedves, a szád





Vass Albert: TAVASZ-VÁRÁS

Érzed? Jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett,
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.
Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna-dal,
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér...
Ha jönne már...
ugye testvér, megálmodod mi lenne?...
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe...