barátságok ha...

:-) valahogy így nézek én ki. Tipikus véreb akitől illik félni! :-D

"Jól vigyázz mindig az első, hajnali eszméléssel beléd ömlő gondolatokra!
Ha nem hangolod be rögtön a gyógyító öröm mantráit, sivár, csüggesztő, halálos tartalom zúdul tudatodba,
s egész napodat belső és külső kudarcok sorozatává változtatja!"

Mondja Szepes Mária.

Szóval, próbálom - próbálom! :-)
Már hajnalok hajnalán arra gondolok hogy nem sokára indulok dolgozni.
Pedig nem kötelező, senki nem kényszerít rá, csak én magamat.
Mert bár fizikailag nem hiszem hogy erősít,sőt - de a lelkemet annál inkább.:-)
Mondom én! :-)
De valóban, ahhoz hogy legalább megpróbáljam a hiány érzetem csökkenteni, jól esik hogy valahol várnak.
Mint például egy autó balesetben megsérült kis hosszúszőrű tacskó.
(na jó most a lovakról nem beszélek, mert az majd egy másik történet lesz!)
Akivel amióta csak járok a farmra soha nem sikerült megbarátkoznom.
Pedig istenemre mondom - próbálkoztam!
Sőt! - már már feladtam! Pedig nem vagyok az a feladós típus! :-)
Mert egyszerűen már mindenkinek az agyára ment hogy a farmon mindenkit elfogadott,
csak engem nem és ahogy meglátott szinte egész nap ugatott,
sőt bár merre mentem jött és állandóan lesnem kellett hogy nehogy a nadrágomba kapjon! :-)
Már néha szégyelltem magam és zavart vajon én aki imádom az állatokat és (12 éven át tenyésztettem is)
a mai napig is van kutyánk. vajon mit gondolnak rólam mit okozhattam ennek a kis állatnak hogy az istenért nem akar elfogadni.

Nos a minap aztán megtörtént a csoda! :-) A műhelyben épp a gépek karbantartásával voltam elfoglalva. A kis kutya (kiki)
vadul ugatott a félig nyitott ajtó előtt.
Gondoltam itt az ideje hogy ismét próbálkozzam.
Leültem az ajtó előtti lépcsőre és szép lassan elkezdtem a szokásos reggelimet elfogyasztani,
ami jelen esetben egy darab trappista sajt és egy sós kifli volt.
Letettem egy darab sajtot a lábam elé és nevén szólítva hívtam hogy "gyere kiki ez a tiéd"!
Hát látni kellett volna ezt az ebet! :-)
Próbált közel jönni de ez valahogy csak olyan jó kar távolságnyira sikeredett.
Erre én feljebb ültem egy lépcsőfokot és biztattam hogy jöjjön bátran. És csodák csodája oda jött és felvette a darab sajtot.
Na erre már én is felbátorodtam. Gondoltam csak nem eszi meg a kezem ez a csepp jószág, és a kezembe tartva a következő falatot,feléje nyújtottam.
És lőn csoda! Már ha nem is a kezemből de a kezem közvetlen közeléből elvette a sajtot.
Na gondoltam magamban ha még most is ugatni fog és acsarkodni akkor bizony minden hiába.
Mi soha nem leszünk haverok.
- na nem akarom én annyira ragozni ezt a számomra kedves történetet.
A lényeg hogy egy hete már hogy kiki barátom lépten nyomon ott van körülöttem egy hang nélkül - sőt!
Azóta már a többiek legnagyobb meglepetésére  a kezemből is elfogadja a falatot! 

Mi több, meg is simizhetem! :-)

Hát egy nagyon nehezen kötődő barátság született de azt hiszem megérte a próbálkozás. :-)

 

A farm ahol....

Közel hetven hektárnyi terület. Csoda szép helyen az Ipoly nemzeti park területén. A Börzsöny hegység lábánál és néhány száz méterre az Ipolytól.

 El vannak a fiúk! :-)

Amikor süt a nap. Háttérben az Ipoly völgye és Szlovákia.

Komolyan kezdek hinni az állatok magasabbrendűségében. Nem az a fontos, hogy egy fajta a kultúra milyen fokán áll, hanem az, hogy benne az egyed mint érzi magát. S hogy az állat elégedettebb, mint az ember, az csaknem bizonyos. Nem nyomja a holnap gondja, nincsenek olyan rafinált szükségletei, melyek kielégítéséről gondoskodnia kell, s nincsenek elemi igényei sem: ruha, lakás, élelem, ezt mind a természettől kapja. Nincs öntudata (?), milyen szerencse! Nem foglalkoztatják a lét és nemlét kérdései, s nem unatkozik! S szerelmi élete mily remek! Nincs morálja, kötelességérzete, csak ösztönei; nincs házasság, csak szerelem... csak érzékei a természet színeinek és hangjainak felvételére. Nincs pénze! S nem is kell neki! Társas életének sincsenek olyan bonyolult, s mégis buta törvényei. Egyszerűbb, tisztább az élete.

Lengyel Menyhért

Néha a reggeli ködben úgy kellett keresgélnem őket! :-)

Öcsi és Zsuzsi reggeli ködben

Egy kis csipkelődés kell! :-)

 

Nagy a szerelem

 Öcsi! Egy herélt csődör. Akiről az orvosok már lemondtak! Akit a műtét végén az orvos javaslatára el akartak altatni. :-)

Három műtétje is volt!  Ezen kívül kehes! És ez a ló ma egy évvel a műtétje után szabadon éli világát itt a farmon. Az orvosa és a tulajdonos szerint ez mentette meg őt hogy rátaláltak erre a farmra ahol ilyen hatalmas területen szabadon élhet. Csodálatos egy jószág. És csodálom a gazdája szeretetét és ragaszkodását ez iránt a ló iránt!

Fantasztikus volt látni mit művelt ha jött a gazdi meglátogatni. És velem is csuda bizalommal volt szinte az első perctől.  Bár nem igazán szerette ha a sörényéből kézzel kezdtem kiszedni a bogáncsot amit folyton össze szedett. Közben a szájába kellett adnom a kefét és addig tartotta amíg el nem kértem tőle. Csuda mókás volt ahogy mindent megvizsgált és a szájába vett. Viszont ha végeztem a tisztítással és kihoztam a boxból ahova ilyenkor bekötöttem. hatalmas vágtában rohangált a karámban. Igaz amikor a bika karámja mellett vezettem el, felkapta a fejét, a füleit radarként az ismeretlen felé fordította és megtorpant. Folyamatosan beszélnem kellett hozzá hogy ne féljen a még soha nem látott tehéntől. Amúgy egy szavamra oda jött és érdeklődve jött velem át a farm udvarán a boxba.

 Jó hogy ilyen közel laknak és van lehetőség hogy bármikor meglátogassam.

A másik karámban a hat csődör elindul a távolabbi rétre.

A lekaszált rétek tarlóján pókhálók ragyogtak, amelyeket nappal sosem lehetett látni, és a nap vörös tányérja mintha megállt volna gondolkozni, hogy elszakadjon-e a föld peremétől.

Fekete István

Délután öt órára így ment le a nap a farm és az Ipoly felett!

csak sorban

A farm ahol időnként szükség van a munkámra, remekül érzem magam. Reggel hétkor érek a farmra. És milyen érdekes az állat. Engem még nem lát, de  ahogy meghallja a gördülő kapu hangját el kezd  bőgni. Mert hogy egy bikáról van szó! Nap mint nap ő az első akihez megyek és viszem neki az őrölt takarmányt.  Majd engedek neki vizet. innentől kezdve 11 óráig a hangját nem hallani egészen addig amíg el nem jön az ideje hogy megkapja a szokásos széna adagját.  Bírom a fejét! Ha bemegyek hozzá a karámba - mert hogy az ő területén is ha van eső akkor szép számmal találok gombát. Olyankor jön utánam és kísér bár merre menjek s ha megállok ő is megáll. :-)

ha rendeztem őt akkor következnek a lámák. Ha megyek a karám felé és netán épp akkor nem várnak a karám ajtajánál. Elég csak megkocogtatnom a vödör oldalát! Lélek szakadva rohannak felém. Nem győzöm elhessegetni a fejüket  hogy várjanak egy pillanatot amíg beöntöm a takarmányt az etetőjükbe. Jó indulatú állatok de szeretnek köpködni ha valami nem tetszik amit a másik csinál. Ilyenkor jobb távol lenni tőlük! :-)

 Gyülekező! Kajára várva. :-)

 Mindig ő az első! Az egyik csikó anyja!

 Ha vége az evésnek, azonnal irány a legelő!

 Az ő birodalmuk.

   

Egészen a legfelül látható fákig tart.

Itt előtérben éppen a három csikó. Sajnos őket közben már elvitték. Mit mondjak. Ketten a farm tulajdonos fiával leizzadtunk mire be fogtuk őket! A másfél méter magas etetőt átugrani  meg se kottyant nekik. :-)

 Három csikó a boxban , szállításra várva.

A farm fentről a lámák helyéről.

Folyt köv.

Így igen.

J.R.R. TOLKIEN: A MACSKA
Pamacska, a csacska macska
pihen - tán álmodik,
kövér telivér egér
az álma - vagy pedig
messze-messze röpíti az eszme,
félre, a Délre, hol
sok rokon oson bozótoson,
bőg, szökken és lohol,
kecses, sebes, zsákmányra les,
győztes minden tusán,
mit vadon ad, gyors vadon
él és ember húsán.
A nagy oroszlán, mely orozván
csap antilopra le,
a karma acél, s ha gazella a cél,
foga is elbír vele;
és a gepárd s a leopárd
oly komor, s szörnyű gyors
a lába, ha kába gnú nyakába
vetődik, mint a sors
a lomha vadonban -
mind messze szakadt
ki vad és szabad,
s ő szelíd szoba-rab;
de Pamacska, a csacska macska,
aki itt él veled,
soha nem feled.

Öröm

GARAI GÁBOR: ÖRÖM

Mi élteti a fecskét fent az égben,
halat a vízben, és a pávaszem-
pillangót, ahogy nyitja-csukja szárnyát;
a gyereket, ha fut, s merő vidámság?
Mindent, mi mozog, mindent az öröm?

S mi nem mozog, az őrtálló fenyőfát,
a pengő füvet, barnálló borostyánt,
mert hát az is terjeng valamiképpen,
azt se élteti más, csak az öröm?

Nézek egy gerlepárt, sárga kavicsban
szemelgetik a semmi-örömöt,
s magukat holtnak tettető kicsiny, zöld-
bogarakat a hullott lomb között.

Magam, csak én - föl nem adva a harcot -
élek örömtelen és küszködöm!?
Szó sincs rólam, nem vagyok fecske, hal - s hogy
tanú lehettem, azt is köszönöm.

Akikkel manapság....

elég sokat időzöm. Élmény ahogy délután meglátnak és már tudják mi következik.

 Két "zsivány" Ha nem várom meg amíg megkajálnak azonnal kiborítják a földre a kaját! Mondjuk a gazdájuknak lehetett volna annyi esze hogy lefelé szélesedő edényt vesz nekik amit nem tudnak felborítani! :-) A vizes vödrüket ha már ittak belőle, mindegy mennyi maradt benne felborítják. :-) Ha ott állok mellette amíg ivott és már emelné a lábát hogy felborítsa - rászólok, meg se próbáld!!! :-DD Rám néz aztán ha nem figyelek már akkor azért is felborítsa. :-D

Kiengedni őket napközben lehetetlen mert van három apró kötekedő lábtörlő szerű élőlény! :-)))

Már figyelnek mert hallják hogy eresztem nekik a vizet!

Ahogy az ajtóhoz érek a vízzel már be is húzta a fejét hogy bemehessek a vízzel. :-)

 Ember! hozod már azt az almát? :-D

A gróf úr! :-DDD

Napozik! Vagy másfél óráig képes volt mozdulatlanul állni! :-)

Aztán az alma látványa a kezemben megtette a hatását! :-)