a jó öreg

Csak hatvan egynéhány éves.

Egy kicsit helyre pofoztam 

Egy élmény amikor kész.

A tulajdonos azt mondta, ezentúl papucsba lép fel a vezetőfülkébe.

És fehér kesztyűben kezeli a gépet.  :-D

barátságok ha...

:-) valahogy így nézek én ki. Tipikus véreb akitől illik félni! :-D

"Jól vigyázz mindig az első, hajnali eszméléssel beléd ömlő gondolatokra!
Ha nem hangolod be rögtön a gyógyító öröm mantráit, sivár, csüggesztő, halálos tartalom zúdul tudatodba,
s egész napodat belső és külső kudarcok sorozatává változtatja!"

Mondja Szepes Mária.

Szóval, próbálom - próbálom! :-)
Már hajnalok hajnalán arra gondolok hogy nem sokára indulok dolgozni.
Pedig nem kötelező, senki nem kényszerít rá, csak én magamat.
Mert bár fizikailag nem hiszem hogy erősít,sőt - de a lelkemet annál inkább.:-)
Mondom én! :-)
De valóban, ahhoz hogy legalább megpróbáljam a hiány érzetem csökkenteni, jól esik hogy valahol várnak.
Mint például egy autó balesetben megsérült kis hosszúszőrű tacskó.
(na jó most a lovakról nem beszélek, mert az majd egy másik történet lesz!)
Akivel amióta csak járok a farmra soha nem sikerült megbarátkoznom.
Pedig istenemre mondom - próbálkoztam!
Sőt! - már már feladtam! Pedig nem vagyok az a feladós típus! :-)
Mert egyszerűen már mindenkinek az agyára ment hogy a farmon mindenkit elfogadott,
csak engem nem és ahogy meglátott szinte egész nap ugatott,
sőt bár merre mentem jött és állandóan lesnem kellett hogy nehogy a nadrágomba kapjon! :-)
Már néha szégyelltem magam és zavart vajon én aki imádom az állatokat és (12 éven át tenyésztettem is)
a mai napig is van kutyánk. vajon mit gondolnak rólam mit okozhattam ennek a kis állatnak hogy az istenért nem akar elfogadni.

Nos a minap aztán megtörtént a csoda! :-) A műhelyben épp a gépek karbantartásával voltam elfoglalva. A kis kutya (kiki)
vadul ugatott a félig nyitott ajtó előtt.
Gondoltam itt az ideje hogy ismét próbálkozzam.
Leültem az ajtó előtti lépcsőre és szép lassan elkezdtem a szokásos reggelimet elfogyasztani,
ami jelen esetben egy darab trappista sajt és egy sós kifli volt.
Letettem egy darab sajtot a lábam elé és nevén szólítva hívtam hogy "gyere kiki ez a tiéd"!
Hát látni kellett volna ezt az ebet! :-)
Próbált közel jönni de ez valahogy csak olyan jó kar távolságnyira sikeredett.
Erre én feljebb ültem egy lépcsőfokot és biztattam hogy jöjjön bátran. És csodák csodája oda jött és felvette a darab sajtot.
Na erre már én is felbátorodtam. Gondoltam csak nem eszi meg a kezem ez a csepp jószág, és a kezembe tartva a következő falatot,feléje nyújtottam.
És lőn csoda! Már ha nem is a kezemből de a kezem közvetlen közeléből elvette a sajtot.
Na gondoltam magamban ha még most is ugatni fog és acsarkodni akkor bizony minden hiába.
Mi soha nem leszünk haverok.
- na nem akarom én annyira ragozni ezt a számomra kedves történetet.
A lényeg hogy egy hete már hogy kiki barátom lépten nyomon ott van körülöttem egy hang nélkül - sőt!
Azóta már a többiek legnagyobb meglepetésére  a kezemből is elfogadja a falatot! 

Mi több, meg is simizhetem! :-)

Hát egy nagyon nehezen kötődő barátság született de azt hiszem megérte a próbálkozás. :-)

 

csak megszokásból

Ne várj...
hisz már csak egy folt vagyok
az esték köpenyén
s oly könnyedén
eldobható
nem mosható
már semmire sem való

csak megszokásból gyűjtött
fakó fonáldarab,
s ami megmarad,
már nem elég
egy új sálhoz,
amit az ember a nyakához
simít, ha fúj a szél.

Ne várj,
már messze költözött
a gyengéd pillanat,
ablakom alatt
csak a szél zihál...
s nem kiabál
az elképzelt mozdulat...

a fenyőfák ághegyére
harmatot szitál a hold
s ágyam jéglepedőjét
összegyűrik az
elvágtatott tegnapok...

Ruder Jana

  És csak úgy - de nem mellesleg!! :-)

A hét hónapos unokám

Na még egy kicsit a múltról, aztán elég belőlem.

Hogy utáltam ezeket a beállított műtermi fotókat! :-)

De most hogy előkerült olyan jó nézni és emlékezni! Keresztapám, aki apám helyett apám volt.

Aki gyerekkoromban vitt mindenhova, mutatott, tanított és bár sajnos nem mindennap lehettem vele de ettől 

független ő "nevelt."  Nagy szeretettel gondolok rá.

1959. :-)

Nevelő anyám aki igazából nagynéném volt! Apám testvére!

1949-töl ő nevelt. Neki akkor már volt egy 25 éves fia. Mivel apám 48-tol politikai fogolyként börtönben ült, úgy gondolta kötelessége a tesója gyermekét felnevelni akit az anyja levitt Kaposvárra a nagyszüleihez és semmivel nem törődve ott hagyott. Nos így kerültem hozzá és ő volt aki miután sokan látták bennem a tehetséget.( :-) mindent telerajzoltam ahol csak egy csepp hely adódott , és óvodás kori festményem 16 évvel később vissza köszönt rám egy iroda falán.) Mindent elkövetett hogy ne csak a sport legyen a fontos a számomra hanem a művészet. Ő tette lehetővé a számomra hogy az iskola befejezése után eldönthessem melyik úton haladok tovább.

Egy jó kis csapat!. :-) Mindig csak a sport! Hát van annál jobb? 

Csodálatos közösség volt!

1965

És még mindig a sport, de ez már valami más!

Igaz ez sem ma volt! :-D

1991.

Egy kis maradvány a múltból.

1987

Na öntsünk egy kicsit mert hogy ilyen is volt! :-)

:-)) Kis nosztalgia.

A gyerekkorom jut eszembe amikor a lendkerekes autót így tologattuk egymásnak! :-))  

Bakker, szinte ciki milyen rég volt!

Lehet az alkotónak is ez jutott az eszébe.

Volt egyszer egy ember

Volt egyszer egy ember
   

Volt egyszer egy ember,
volt szakálla kender,
cseremakk pipája,
lapi a dohánya.

És hogy lenne mindig
pipája, dohánya,
felköltözött lakni
egy nagy cserefára.

Ott egész nap füstölt,
a füsttől meg prüszkölt.
És addig mind füstölt,
addig-addig prüszkölt,

odalett a fának
minden makkja, lombja,
se pipa, se hozzá
füstölnivalója.

Mit volt mit tennie,
lemászott a fáról,
font egy hosszú ostort
a kenderszakállból.

Azzal csettinget most,
a fa alatt állva,
s várja, hogy majd lenne
pipája, dohánya.

Kányádi Sándor

Öröm

GARAI GÁBOR: ÖRÖM

Mi élteti a fecskét fent az égben,
halat a vízben, és a pávaszem-
pillangót, ahogy nyitja-csukja szárnyát;
a gyereket, ha fut, s merő vidámság?
Mindent, mi mozog, mindent az öröm?

S mi nem mozog, az őrtálló fenyőfát,
a pengő füvet, barnálló borostyánt,
mert hát az is terjeng valamiképpen,
azt se élteti más, csak az öröm?

Nézek egy gerlepárt, sárga kavicsban
szemelgetik a semmi-örömöt,
s magukat holtnak tettető kicsiny, zöld-
bogarakat a hullott lomb között.

Magam, csak én - föl nem adva a harcot -
élek örömtelen és küszködöm!?
Szó sincs rólam, nem vagyok fecske, hal - s hogy
tanú lehettem, azt is köszönöm.

Akikkel manapság....

elég sokat időzöm. Élmény ahogy délután meglátnak és már tudják mi következik.

 Két "zsivány" Ha nem várom meg amíg megkajálnak azonnal kiborítják a földre a kaját! Mondjuk a gazdájuknak lehetett volna annyi esze hogy lefelé szélesedő edényt vesz nekik amit nem tudnak felborítani! :-) A vizes vödrüket ha már ittak belőle, mindegy mennyi maradt benne felborítják. :-) Ha ott állok mellette amíg ivott és már emelné a lábát hogy felborítsa - rászólok, meg se próbáld!!! :-DD Rám néz aztán ha nem figyelek már akkor azért is felborítsa. :-D

Kiengedni őket napközben lehetetlen mert van három apró kötekedő lábtörlő szerű élőlény! :-)))

Már figyelnek mert hallják hogy eresztem nekik a vizet!

Ahogy az ajtóhoz érek a vízzel már be is húzta a fejét hogy bemehessek a vízzel. :-)

 Ember! hozod már azt az almát? :-D

A gróf úr! :-DDD

Napozik! Vagy másfél óráig képes volt mozdulatlanul állni! :-)

Aztán az alma látványa a kezemben megtette a hatását! :-)

Nem tudom

Nem tudom neked adni a napot

Nem tudom neked adni a napot, 
De tudok adni egy pillanatot, 
Mikor megállíthatod a rohanó időt, 
Kiszakítva belőle minden erőt. 
Nem tudom a napot neked adni, 
Sugarával meleget árasztani, 
De elküldöm neked szívem melegét, 
Áldásként küldöm, legyen a tiéd. 
Nem tudom a napot adni neked, 
De adom a szeretetemet, 
Ha fontos neked, kezedbe veheted, 
Ha megérintett, magaddal viheted. 
A napot neked adni nem tudom, 
Hiszen nincs is saját napom, 
De van egy kis lángom, csak neked, 
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet. 

Van öröm, amely

 

Elveszíthetetlen öröm


Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröm van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki szó, se tűz, se kard,
se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békítő kezet,
mindez Tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
Te magad annál gazdagabb maradsz.

Bodás János

Az ember észt azért kapott,

Aranyosi Ervin

Változtass világodon!


Száll az idő és száll a dal,
a napom rám ragyog.
Amíg a szívem fiatal,
magam is az vagyok.
Nem érint engem a gonosz,
álmokban élek én.
Elkerül végleg minden rossz,
s a szépség jön felém.

Megleltem végre istenem,
már egy vagyok vele.
Tőle kapom az ihletem,
s már kész a vers fele.
A másikat hozzáteszem,
már nem sokára kész,
Így teremtünk mi teljeset,
így lesz kerek, egész.

Az ember észt azért kapott,
hogy teremtő legyen!
Alkosson szépet és nagyot,
- mit ad az értelem.
Testedbe szív azért került,
hogy érezz, vágyj, szeress!
Ha álmod végre teljesült,
még boldogabb lehess.

Utadon lelkiismeret
kontrollálja agyad,
hogy meddig mehet, s mit tehet,
ha vágyad elragad.
Hajtóerő is adatott,
ami jobbá tehet.
Minden gondodon átsegít,
az érző szeretet.

Ha érző szív, a tisztaság
és gondolat segít.
Már nem kell vívnod több csatát,
a lélek harcait!
Ha belsőd már elcsendesült,
s lelkedre béke szállt,
elmondhatod, hogy sikerült,
hogy “magad” megtaláld.

Változások ll.(A világ változik)

Napnyugta az egyik mozdony tetejéről.

Párhuzamosok - vagy mégse?

 Út a végtelenbe.

 Hajnali ébredés a Jurassic parkban - valami óriás bogár! :-D

De olyan cuki - nem bántott! :-D

 Na már nem olyan féloldalasan! :-)

 Hajnali csend! Jó hallani.:-)

 Jó látni hogy alakul.

Aranyosi Ervin
A világ változik

Az élet maga a változás,
nincs két egyforma nap.
Ettől lesz más, ettől csodás.
Világunk lábra kap.

Egyszer a Nap süt csendesen,
máskor meg fúj a szél.
Van, hogy a jövőt tervezem,
s van, hogy múltam mesél.

Az idő száll, a Föld forog,
az élet tovább szalad.
Érinti lelkem száz dolog.
Ki leáll, az elmarad.

Nyisd hát ki szíved ablakát,
engedd be azt, mi új!
Azért élsz itt, e földtekén,
hogy új álmot tanulj…

Változások.

 Az első lépések

 Most még olyan összevisszaság.....De alakul. :-)

 Végre egy használható szerelőakna!  Több funkciós! Akár úszó medencének is használhatjuk a nyári időszakban. :-D

 Szegény épület még olyan féloldalas. De készül nem sokára a másik oldala is.

 

 Ki hinné hogy ez volt a bejárat. :-D

 A kedvenc "vadász kocsim". Most épp őrbódénak, esőbeállónak használom.

 

Mennyei változások.

Végre megjöttek a talpfák.

 Szegény gép. Mit kell kiállnia ezen a köves talajon. igaz szinte mindig van valami javítani való rajta. :-)

Késő délutáni csend, nyugalom. A palack és részemről egy kis magány és csendes elmélkedés ideje.