Börzsöny, Gömbölyű-kő és egy kedves...

Végeztem ma a munkámmal amikor hazafelé a fellegeket nézve megcsörrent a telefonom.

Csak lestem a kijelzőn megjelenő hívó névre. Mit mondjak, imádom ha néha teljesen váratlanul meglep.

Jól esik a lelkemnek.. De hogy milyen az élet. Épp ma autóztam végig a falun ahol lakik és bizony ott járt a gondolat bennem milyen jó lenne meglepni őt! De ebben az időpontban alig hiszem hogy eltudnám érni.

Így aztán egy mezőgazdasági boltban történt vásárlás után hazafelé vettem az irányt!

 Íme most itt a telefon a kezemben és már hallom is a kérdést "otthon vagy?" Épp most érek haza. 

És te?- kérdeztem.

Hát én valahol Gömbölyű-kő környékén :-) és ha nem gond egy puszira ( :-) ) jó lenne találkozni!

Tyű a mindenit! :-) Ez aztán nem semmi :-D No akkor várlak és ha közelben leszel szólj!

Mivel tudtam merről jöhet a faluba elindultam elé. Persze még korainak tűnt, így megálltam az útba eső dohány boltnál. Ez itt nem a reklám helye!  :-) csak mert egy jó barát ült magában a boltban akivel szívesen beszélgetek ha épp akad egy kis idő.  Egyszer csak megcsörren a telóm. Hol vagy?  És te? kérdezem. Én itt a lakás ajtó előtt, de zárva minden. :-D  Akkor most gyere ki a kapu elé! Mert én meg itt jövök.

Hát így esett ez a mai nap. Meglocsolva néhány deci finom félédes borral és alátétként néhány palacsintával.

Szóval csuda jó volt! Rám fért az utóbbi idők szomorkás napjai után.

Köszönöm neked drága "szomszéd asszony"! :-))

Ez annyira jól esett. :-)

Gömbölyű-kő

http://digicart.hu/vs_photos/krpano/borzsony-gombolyu-ko.html

Kilátás a Gömbölyű-kő oldalából. Szemben a Hegyes hegy, baloldalon a Magyar hegy

 Útban Nagybörzsöny felé a halastó

Erdélyi nyaralás! Csak egy cseppet! :-)

Ez persze a gyerekeimről szól!

Szeretem ha mennek és még jobban amikor megérkeznek és mesélnek. :-)

 Feszít piszkosul! :-D

 Ezer Székely Leány Napján az egyik! ha nem a legszebb! :-D jól van na had legyek már picit elfogult:-D

Wass Albert: Intelem

Percre se feledd, hogy testvéred
minden magyar, bárhol is éljen.
Összetartásban rejlik csak az erő.
Más ember földjén nincs a számodra hely.

Félvilágot is befuthatod,
más ember földjén testvértelen leszel,
s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,
ha nemzetedről megfeledkezel!

Te bús magyar, kit száműzött hazád,
s idegen zsarnok lakja otthonod:
bús sorsodért ne vádold nemzeted,
kit úgy tűnik, Isten is elhagyott.

A látszat csal. Isten ma is a régi.
Te hagytad őt el, te s a többiek,
s míg vissza nem zarándokoltok Hozzá,
s a múlt hibáit le nem törlitek:

magyar földön nem lesz új
Magyarország,
gaz és szemét nem terem nemzetet!
S a gyűlöltet nem mossa le semmi,
csak az összetartó igaz szeretet!

 Milyen szolidak! :-)

Imádom őket mert olyanok amilyenek! :-)

Volt egyszer egy ember

Volt egyszer egy ember
   

Volt egyszer egy ember,
volt szakálla kender,
cseremakk pipája,
lapi a dohánya.

És hogy lenne mindig
pipája, dohánya,
felköltözött lakni
egy nagy cserefára.

Ott egész nap füstölt,
a füsttől meg prüszkölt.
És addig mind füstölt,
addig-addig prüszkölt,

odalett a fának
minden makkja, lombja,
se pipa, se hozzá
füstölnivalója.

Mit volt mit tennie,
lemászott a fáról,
font egy hosszú ostort
a kenderszakállból.

Azzal csettinget most,
a fa alatt állva,
s várja, hogy majd lenne
pipája, dohánya.

Kányádi Sándor

Öröm

GARAI GÁBOR: ÖRÖM

Mi élteti a fecskét fent az égben,
halat a vízben, és a pávaszem-
pillangót, ahogy nyitja-csukja szárnyát;
a gyereket, ha fut, s merő vidámság?
Mindent, mi mozog, mindent az öröm?

S mi nem mozog, az őrtálló fenyőfát,
a pengő füvet, barnálló borostyánt,
mert hát az is terjeng valamiképpen,
azt se élteti más, csak az öröm?

Nézek egy gerlepárt, sárga kavicsban
szemelgetik a semmi-örömöt,
s magukat holtnak tettető kicsiny, zöld-
bogarakat a hullott lomb között.

Magam, csak én - föl nem adva a harcot -
élek örömtelen és küszködöm!?
Szó sincs rólam, nem vagyok fecske, hal - s hogy
tanú lehettem, azt is köszönöm.

Ha kérdezik ki vagy

Weöres Sándor - Ha kérdezik ki vagy, ezt mondd

Egynemű vagyok a széllel,
folyó sodrával,
esőcsepp hullásával,
madár röptével,
fapadlón járó facipős ember lába zajával.
Levegő-e a szél?
Víz-e a folyás és a csöppenés?
A röpülés madár-e
és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?
Megszűnik a szél,
a levegő nem szűnik meg,
de szél nélkül halott.
Elhullt a madár,
a teste új mezbe öltözött,
száz új alakba szét ivódott -
de a röpte nem maradt meg
és el se veszett.
Többet nem is tudok magamról
és mire tudnék,
már több leszek annál,
hogysem tudhatnék bármit is.
Még nem vagyok egész
és mire az lehetnék,
már több leszek annál,
hogysem magamban lehessek egész.
Még nem is élek,
nem is fogok élni:
életnél teljesebb
leszek a holtom után.
     

Van öröm, amely

 

Elveszíthetetlen öröm


Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröm van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki szó, se tűz, se kard,
se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békítő kezet,
mindez Tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
Te magad annál gazdagabb maradsz.

Bodás János