.... megmaradt régi szép emlékként....

.... megmaradt régi szép emlékként....

"Megtehetnéd a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót az életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz."
/ Szabó Győző Gyula /

Kettesben

Váci Mihály:
Kettesben önmagammal

Aki voltam, milyen messze van tőlem,
s aki leszek, az már milyen közel.
Már utolér, mellém lép,
támogat és átölel.
Biztatva suttogja: Ne félj!
Valahogy majd csak megleszünk,
hiszen szívünk marad a régi,
s ketten talán csak megőrizzük az eszünk.

Otthon bolondját járja a világ