Börzsöny, Gömbölyű-kő és egy kedves...

Végeztem ma a munkámmal amikor hazafelé a fellegeket nézve megcsörrent a telefonom.

Csak lestem a kijelzőn megjelenő hívó névre. Mit mondjak, imádom ha néha teljesen váratlanul meglep.

Jól esik a lelkemnek.. De hogy milyen az élet. Épp ma autóztam végig a falun ahol lakik és bizony ott járt a gondolat bennem milyen jó lenne meglepni őt! De ebben az időpontban alig hiszem hogy eltudnám érni.

Így aztán egy mezőgazdasági boltban történt vásárlás után hazafelé vettem az irányt!

 Íme most itt a telefon a kezemben és már hallom is a kérdést "otthon vagy?" Épp most érek haza. 

És te?- kérdeztem.

Hát én valahol Gömbölyű-kő környékén :-) és ha nem gond egy puszira ( :-) ) jó lenne találkozni!

Tyű a mindenit! :-) Ez aztán nem semmi :-D No akkor várlak és ha közelben leszel szólj!

Mivel tudtam merről jöhet a faluba elindultam elé. Persze még korainak tűnt, így megálltam az útba eső dohány boltnál. Ez itt nem a reklám helye!  :-) csak mert egy jó barát ült magában a boltban akivel szívesen beszélgetek ha épp akad egy kis idő.  Egyszer csak megcsörren a telóm. Hol vagy?  És te? kérdezem. Én itt a lakás ajtó előtt, de zárva minden. :-D  Akkor most gyere ki a kapu elé! Mert én meg itt jövök.

Hát így esett ez a mai nap. Meglocsolva néhány deci finom félédes borral és alátétként néhány palacsintával.

Szóval csuda jó volt! Rám fért az utóbbi idők szomorkás napjai után.

Köszönöm neked drága "szomszéd asszony"! :-))

Ez annyira jól esett. :-)

Gömbölyű-kő

http://digicart.hu/vs_photos/krpano/borzsony-gombolyu-ko.html

Kilátás a Gömbölyű-kő oldalából. Szemben a Hegyes hegy, baloldalon a Magyar hegy

 Útban Nagybörzsöny felé a halastó

De! -

Magamról tudom hogy naponta szívesen olvasok írásokat melyek a természetről és az ott történő eseményekről kalandokról szólnak. De most a reggeli híradásokban  megdöbbenve olvastam és hallottam hogy tanfolyamokat szerveznek a migránsoknak hogyan viselkedjenek a nőkkel szemben itt a mi világunkban.
Ennyire sötéteknek tartjuk ezeket az embereket (na jó, azok! Tudom!) hogy ne lennének tisztában ezekkel a dolgokkal. Dehogy is nem! - nagyon is tisztában vannak vele! Hiszen azért viseltetnek ők "másképpen!"
Nevetséges amit a nyugati országok tesznek hogy naivan azt képzelik, "ezeket" az embereket lehet integrálni!
Na igen a normálisabbját lehet!?

 Én senkit nem akarok megtéríteni! De basszus! - ne hogy már mások megakarjanak erőszakolni és fenyegetettségben tartani mert szent meggyőződésük az ő véleményük. Én elfogadom hogy ő otthon a hazájában hogyan él.Tegye! az ő dolga! De ha én vagy más oda menne hozzájuk (ismerek ilyen embert!) és az nem tartaná be az ő szabályaikat azt simán lelövik vagy elvágják a nyakát!
Na de ez csak egy kis apró zizzenet amit én itt most leírtam mert igazából nem erről akartam beszélni, mert tudom én és még sokan mások kevesek vagyunk ahhoz hogy ezen változtatni lehessen.

na de szóljon az írás arról  amiről szólni akartam :-)
Mindig szerettem dolgozni. imádtam mindhárom munka helyemet és a mai napig is jó szívvel gondolok rájuk.
    De! -
Nem nevetséges hogy az embernek még közel a hetvenhez is dolgoznia kell hogy ne ismét a pálya kezdő gyerekeimen csattanjon ismét az ostor! Ahelyett hogy élném a nyugodt nyugdíjas éveim.
Na de ez is csak amolyan apró "zizzenet" mert belehalnék ha nem dolgozhatnék. Bár tény jobban szeretnék bármelyik másik "szakmámban" dolgozni, mint megszakadni fizikailag egy olyan munkába amelyet isten lássa lelkemet nem sok korombeli csinál ma már.
De munka ez is! Feladat amit meg csinálok mert most ez van.

 Még odébb a negyvenedik köbméter! :-D

Így jár aki nem figyel és már dolgozik is - és még össze is koszolja magát! :-D

Itt még szinte üres, de - Hamarosan tele lesz a tároló! 

 Lehet ezt nem örömmel csinálni miközben ilyen szemlélőim vannak! :-D

 Csoda szép ugye?

 Egy tünemény Haflingi kis ló!

 

                               És a többi szemlélődő :-) Mindig akad pár perc a haverkodásra! :-)

barátságok ha...

:-) valahogy így nézek én ki. Tipikus véreb akitől illik félni! :-D

"Jól vigyázz mindig az első, hajnali eszméléssel beléd ömlő gondolatokra!
Ha nem hangolod be rögtön a gyógyító öröm mantráit, sivár, csüggesztő, halálos tartalom zúdul tudatodba,
s egész napodat belső és külső kudarcok sorozatává változtatja!"

Mondja Szepes Mária.

Szóval, próbálom - próbálom! :-)
Már hajnalok hajnalán arra gondolok hogy nem sokára indulok dolgozni.
Pedig nem kötelező, senki nem kényszerít rá, csak én magamat.
Mert bár fizikailag nem hiszem hogy erősít,sőt - de a lelkemet annál inkább.:-)
Mondom én! :-)
De valóban, ahhoz hogy legalább megpróbáljam a hiány érzetem csökkenteni, jól esik hogy valahol várnak.
Mint például egy autó balesetben megsérült kis hosszúszőrű tacskó.
(na jó most a lovakról nem beszélek, mert az majd egy másik történet lesz!)
Akivel amióta csak járok a farmra soha nem sikerült megbarátkoznom.
Pedig istenemre mondom - próbálkoztam!
Sőt! - már már feladtam! Pedig nem vagyok az a feladós típus! :-)
Mert egyszerűen már mindenkinek az agyára ment hogy a farmon mindenkit elfogadott,
csak engem nem és ahogy meglátott szinte egész nap ugatott,
sőt bár merre mentem jött és állandóan lesnem kellett hogy nehogy a nadrágomba kapjon! :-)
Már néha szégyelltem magam és zavart vajon én aki imádom az állatokat és (12 éven át tenyésztettem is)
a mai napig is van kutyánk. vajon mit gondolnak rólam mit okozhattam ennek a kis állatnak hogy az istenért nem akar elfogadni.

Nos a minap aztán megtörtént a csoda! :-) A műhelyben épp a gépek karbantartásával voltam elfoglalva. A kis kutya (kiki)
vadul ugatott a félig nyitott ajtó előtt.
Gondoltam itt az ideje hogy ismét próbálkozzam.
Leültem az ajtó előtti lépcsőre és szép lassan elkezdtem a szokásos reggelimet elfogyasztani,
ami jelen esetben egy darab trappista sajt és egy sós kifli volt.
Letettem egy darab sajtot a lábam elé és nevén szólítva hívtam hogy "gyere kiki ez a tiéd"!
Hát látni kellett volna ezt az ebet! :-)
Próbált közel jönni de ez valahogy csak olyan jó kar távolságnyira sikeredett.
Erre én feljebb ültem egy lépcsőfokot és biztattam hogy jöjjön bátran. És csodák csodája oda jött és felvette a darab sajtot.
Na erre már én is felbátorodtam. Gondoltam csak nem eszi meg a kezem ez a csepp jószág, és a kezembe tartva a következő falatot,feléje nyújtottam.
És lőn csoda! Már ha nem is a kezemből de a kezem közvetlen közeléből elvette a sajtot.
Na gondoltam magamban ha még most is ugatni fog és acsarkodni akkor bizony minden hiába.
Mi soha nem leszünk haverok.
- na nem akarom én annyira ragozni ezt a számomra kedves történetet.
A lényeg hogy egy hete már hogy kiki barátom lépten nyomon ott van körülöttem egy hang nélkül - sőt!
Azóta már a többiek legnagyobb meglepetésére  a kezemből is elfogadja a falatot! 

Mi több, meg is simizhetem! :-)

Hát egy nagyon nehezen kötődő barátság született de azt hiszem megérte a próbálkozás. :-)

 

Az én hajnali merengéseim.

Mert hogy én is hajnalban merengek a legtöbbet. Mint ma is már 3 órától fenn voltam. Próbáltam olvasni de tudhattam volna hogy nekem ez ilyenkor nem megy. Mert egészen máshol járnak a gondolataim.

"Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében."

Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.

Karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak (...), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.

Fekete István

Erdélyi nyaralás! Csak egy cseppet! :-)

Ez persze a gyerekeimről szól!

Szeretem ha mennek és még jobban amikor megérkeznek és mesélnek. :-)

 Feszít piszkosul! :-D

 Ezer Székely Leány Napján az egyik! ha nem a legszebb! :-D jól van na had legyek már picit elfogult:-D

Wass Albert: Intelem

Percre se feledd, hogy testvéred
minden magyar, bárhol is éljen.
Összetartásban rejlik csak az erő.
Más ember földjén nincs a számodra hely.

Félvilágot is befuthatod,
más ember földjén testvértelen leszel,
s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,
ha nemzetedről megfeledkezel!

Te bús magyar, kit száműzött hazád,
s idegen zsarnok lakja otthonod:
bús sorsodért ne vádold nemzeted,
kit úgy tűnik, Isten is elhagyott.

A látszat csal. Isten ma is a régi.
Te hagytad őt el, te s a többiek,
s míg vissza nem zarándokoltok Hozzá,
s a múlt hibáit le nem törlitek:

magyar földön nem lesz új
Magyarország,
gaz és szemét nem terem nemzetet!
S a gyűlöltet nem mossa le semmi,
csak az összetartó igaz szeretet!

 Milyen szolidak! :-)

Imádom őket mert olyanok amilyenek! :-)

Így igen.

J.R.R. TOLKIEN: A MACSKA
Pamacska, a csacska macska
pihen - tán álmodik,
kövér telivér egér
az álma - vagy pedig
messze-messze röpíti az eszme,
félre, a Délre, hol
sok rokon oson bozótoson,
bőg, szökken és lohol,
kecses, sebes, zsákmányra les,
győztes minden tusán,
mit vadon ad, gyors vadon
él és ember húsán.
A nagy oroszlán, mely orozván
csap antilopra le,
a karma acél, s ha gazella a cél,
foga is elbír vele;
és a gepárd s a leopárd
oly komor, s szörnyű gyors
a lába, ha kába gnú nyakába
vetődik, mint a sors
a lomha vadonban -
mind messze szakadt
ki vad és szabad,
s ő szelíd szoba-rab;
de Pamacska, a csacska macska,
aki itt él veled,
soha nem feled.

Akikkel manapság....

elég sokat időzöm. Élmény ahogy délután meglátnak és már tudják mi következik.

 Két "zsivány" Ha nem várom meg amíg megkajálnak azonnal kiborítják a földre a kaját! Mondjuk a gazdájuknak lehetett volna annyi esze hogy lefelé szélesedő edényt vesz nekik amit nem tudnak felborítani! :-) A vizes vödrüket ha már ittak belőle, mindegy mennyi maradt benne felborítják. :-) Ha ott állok mellette amíg ivott és már emelné a lábát hogy felborítsa - rászólok, meg se próbáld!!! :-DD Rám néz aztán ha nem figyelek már akkor azért is felborítsa. :-D

Kiengedni őket napközben lehetetlen mert van három apró kötekedő lábtörlő szerű élőlény! :-)))

Már figyelnek mert hallják hogy eresztem nekik a vizet!

Ahogy az ajtóhoz érek a vízzel már be is húzta a fejét hogy bemehessek a vízzel. :-)

 Ember! hozod már azt az almát? :-D

A gróf úr! :-DDD

Napozik! Vagy másfél óráig képes volt mozdulatlanul állni! :-)

Aztán az alma látványa a kezemben megtette a hatását! :-)

Barátság

Jékely Zoltán: Barátság

Most újra visz egy lüktető vonat,
a mozdonyvezető kezébe tettem sorsomat,
az alkonyat már nem talál e tornyos városon,
már egy kültelki temető fejfáit számolom,
majd a vashídról - csak egy pillanat -
villanni látom a fogott halat,
aztán rinocéroszi robogással
vágunk neki a vágánymenti sásnak -
De túl, ahol a várkert fái állanak,
lassít s oly csendesen halad a vad vonat,
mintha ismerné érzelmes szándékomat:
felidézni minden percét a tegnap-estnek,
hogy mindent mégegyszer számbavehessek.
Hol vagy, Barátom, lelkem drága társa?
Bár foghatnám meg szép márvány-kezed!
Jaj, útjaink elváltak egycsapásra,
az én útam sötétségbe vezet,
nem számítok már több találkozásra.
Látom az ösvényt, melyen kóricáltunk,
sávja felett a Nap órjás arany medál;
itt bölcs bánattal a Faustból citáltunk:
,,Szerelemre túl vén a vérem" - mára már
tegnapi jelenünk megnőtt s csodás mult.
Isten veled, öcsém s bátyám: Barátom,
mindenben több nálam, csak azzal kevesebb,
hogy én vagyok barátod. E világon
külön morzsoljuk már az éveket
s külön-külön hullunk el oktalan csatákon.
A pad mögött, hová nem lép többé a lábam,
hogy megnőtt két ottsemvolt kikerics!
Ott pompáznak sosem-látott lilában,
s úgy példázzák az őszt, hogy szinte giccs,
s hajlongnak, mint a rozmaring a balladában.
Az esteledő égről-e, a tóról -
fa-közbe hullt egy zöld felhő-cafat:
egy ismeretlen vijjogású kóbor
sirály - öles szárnnyal veri a lombokat,
s felém arany fejével egyre bókol.
Ki fejti meg különös gerjedelmét?
S hogy mért jelent meg zöld madár s lila virág?
Színek találkozását kik figyelték?
Ki érti a madár- s virág-szimbolikát?
Mert ma nekem minden oly furcsa jelkép.
Tegnap még nem volt itt madár,
s nem ringatózott az a kikerics se,
hogy lelkeinket gazdagítsa s bár
egy megrendült búcsúcsókra segítse.
Pedig mi szentebb két barát búcsúcsókjainál?
A barátság több, mint a szerelem,
nem szennyesíti szexuális ármány,
Hamlet s Horáció viszonya szebb nekem
a rómeók s júliák viszonyánál.
Isten veled, Horációm s egyszersmind Hamletem!
Mindezt a zöld sirállyal üzenem,
máris feléd lendült hulló-aranyú szárnnyal;
könny hályoga fogá be a szemem,
a nagy-útra menők zord köpenyege árnyal.
Vigyázz magadra s ne törődj velem.