Radnóti Miklós : Álomi táj
Ha az éjszaka korma lecsöppen,
|
|
Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély:
|
|
fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben
|
|
csillagkoszorúit az éj.
|
|
Ha a hold feje vérzik az égen
|
|
s gyürüzo köröket ver a tóban a fény:
|
|
s gyürüzo köröket ver a tóban a fény:
|
|
s felkúsznak a domb peremén.
|
|
S míg táncra libegnek az erdon,
|
|
toppantva, riadtszivü fészkek alatt,
|
|
lengo levelek szeme nézi merengon
|
|
a tükörre csapó halakat.
|
|
Majd hirtelenül tovalebben,
|
|
nagy szárnyakon úszik az álomi táj;
|
|
sodródik a felleges égen ijedten
|
|
egy félelemuzte madár
|
|
s a magány szelidebb a szivemben
|
|
s rokonabb a halál.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése