Szemeim bogarába ...

Töredékem

Szemeim bogarába vájja magát a hajnal,
Mozdulatot parancsol a lélek a nehéz testnek.
Súlyos terhet cipelve indulnak meg kezeim,
Hogy lerántsam magamról a rövid éjszakát.

Szemeim parázsra merednek a füst mögött,
Mozdulatot hajtogat a megszokott ösztön.
Súlyos hibákat vétek újra, létemet kockáztatva,
Hogy könnyebb legyen ma, mint holnap.

Szemeim fákat cirógatnak a mocsok mögött,
Mozdulatot nem kényszerít még a Nap.
Súlyos lelkem csitítgatom néhány apró gyönggyel,
hogy míg le nem száll az éj, halkabban suttogjon.

Czéh Béla

Inkább befogom fülem,

 Túl az Illúziókon

Én már annyiszor láttam úgy bálványt leomlani
hogy számolni sem tudnám és könnyet sem ejteni
nem vagyok képes már és vágyat sem úgy elfojtani
hogy annak a romjain ne tudnék ma én már nevetni

Inkább behunyom szemem,
mert láttam a vergődést, a kínt és a csalfaságot
Láttam a vért és a nyomort, s a hazug igazságot
mellyel magyarázni lehetett mindezt a gazságot
hogy jogos volt a jogtalan, ha volt hozzá nagyságod

Inkább befogom fülem,
mert ezerszer hallottam a hamisan prédikálok nagyjait
A hitszegő papok szavát, kik áldották a tankok ágyúit,
Kik lehajtott fejjel szolgálták ki a sötétség angyalait
majd utána könnyekkel hantolták el a szavaik nyomait

Inkább befogom a szám
mert ha elárulom a titkom és valahogy kiöntöm lelkemet
azzal azok titkát mondom el, kik ezért bevernék fejemet
kivágnák nyelvemet, s örök gyehennára ítélnék lelkemet
mert nagy bűn az Igazság, melyért a keresztre feszítenek.

Ezért is szégyellem magam
mert nevetnem kell, és már nem tudok hangosan tiltakozni
ha oly tanítót láthatok-hallhatok, ki az Igét hivatott kihirdetni
ám csak mételyezett szavakat szór, és nem tudja, de nem is érti
építője és sírásója is a Jövőnek, így egyben, sosem tudsz lenni.

És akkor már csak nevetek.
Nevetek, de keserűen, és csak úgy, ide-oda tekintgetve
a kutakodók szemét ezzel, ha lehet, úgy ki és elkerülgetve
hogy ne lássam már meg abban azt a tükröt felvillanni
Melyet ők nekik sem könnyű már ezután csak így elém tartani.

Nyárády Károly

Ott, ahol néha....

 Vágyam


Ott, ahol néha csak végtelenül a csend honol
Hol hajnalonként álmosan, de csak egy rigó dalol
Ott, ahol a titkos tisztások napfényes foltján
Hol gyémántos harmat villog a nimfáknak haján
Kik mezítláb lenge táncot lejtenek a puha mohán
Oda húz engem most szívem, az én szerelmemhez
Hegyekbe fel, vén kövekhez, gyantás fenyvesekhez
Szomjat oltani a források jéghideg kristály-vizéhez.
A búra, bánatra valami csodaszert, gyógyírt felkutatni
Mert szeretném elveszett önmagam újra megtalálni.

Nyárády Károly

Éldegélek köztetek

Éldegélek köztetek
S egyre többet várok
Míg szemem útjában
Igazi lélekre találok

Láttam már sok tekintetet
Ezáltal lelkek sorát
Ám kevés köztük értékálló
Mely megosztja a vagyonát

Nem tudom hogy mivé válunk
Ám voltunk egykor gyermekek
S csillogó szemünk virágai
Bejárták a fellegeket

Hová tűnt belőlünk a mosoly
A törődés a szeretet
Tudjátok mi bánt igazán
Nem látjátok a lényeget

 Czéh Béla

Számadás

Számadás

Első szavaimat szerelem szülte,
Álmatlan éjszakákon a gyertya fénye
Mellet rajzoltam titkos virágot,
Hízelgő bókot, s egy álomvilágot
Festettem magunknak rímekbe rejtve,
Hogy azt tőlünk senki el ne vehesse.

Írtam fájdalmat, mi szívemet marta,
Könnyem a papírt sokszor megáztatta,
Írtam dühöt, haragot, s mindent, mit láttam,
Mikor köztetek az utcán odakinn jártam.
Sokezer ember, sokezer élet,
Mily kevés az, mit belőle értek.

Igazságot mondtam, mit magam sem hittem,
Átkoztam vétket, pedig láthatja Isten,
Az én lelkem se tiszta és mégsem
Vádol senki, tán nem is veszik észre…
De bűntudat ébred, áldott szenvedés,
Megváltásomra utón túli esély.

Írtam szépet drágakő szavakkal,
Talán jót is, vagy csak jó akarattal,
Okoztam remélem boldog perceket,
Embereknek, kiket nem is ismerek.
De tettem-e valaha valami hasznosat?!
Nem hagy nyugodni, gyötör e gondolat.

Mert írni csak, hogy írjak kevés,
Nemes szándék kell a szavak elé,
Tiszta hit, mely önmagamnak vigasz,
Ha tudom, minden egyes szavam igaz,
S adok vele mindenkinek, ki kér
Sajátomból egy csöppnyi kis reményt.

Czéh Béla

Kerül, mibe kerül

 

Kerül, mibe kerül! Járom az ismeretlent.
Markomban szorítom mindazt, mi elmúlt.
Hisz hiába kergetem már az érthetetlent,
Mert mindig, csak mögöttem ágazik az út!

Czéh Béla

Szememmel.

Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel és ölelkezett:
Sírás, csend, szigor és révület
- mi minden?
Csak szemem és szemed.

Fodor Ákos

Hihetném akkor,

Ha lennél velem

Sírok, csak nem könnyezik szemem,
Mellettem vagy, de nem vagy velem.
Ágyamban fekszel olyan közel,
Karod talán, de lelked nem ölel.

Lennél bár távol, nem fájna ennyire,
Hihetném akkor, a tér lökött messzire,
De érzem testednek melegét,
Valóság elől nincsen hát menedék.

Nem szülhet meg puszta képzelet
Szemem láttára elvetélt gyermeket,
Nem teremhet gyümölcsöt a vágy
Ha kezemben a fejsze mi törzsébe vág.

Menedék az álom, hol lelkem megpihen,
Érte súlyos könnyekkel megfizet,
Szemem száraz, de szívem megtelik,
Ahogy az élet lecsepeg reggelig.

2011. december 5.


Czéh Béla

Ne keresd.

                                                                                                                                                                 

Boldogság

Ne keresd a boldogságot
Vágyak szülte felhők között,
Csak hagyjad, hogy rádtaláljon,
S ha ott van… megköszönöd.
Ne szorítsad oly erősen,
Nehogy egyszer összetörjön,
S a varázslat belőle
A hitvány porba ömöljön.
Ne is engedd szabadjára,
Mert kezedben, amit tartasz,
Nincsen szebb és nincs jobb nála,
Ennél többet nem akarhatsz.
Ne kívánd, hogy tiéd legyen,
Ne akard őt birtokolni,
Csak engedd, hogy megérintsen,
S ő fog téged megcsókolni.

/2008.03.16./

Czéh Béla

                                                                                                                                                                     

Hozzád szólok

Hozzád szólok

Vándor, ki erre tévedsz végtelen utadon,
Gyere, ülj le mellém egy percre,
Látod, hely akad még itt a padon,
S én szívesen látlak vendégül az este.

Van még egy fél kenyér tegnapról,
És tán egy üveg olcsó bor is akad,
Feledkezzünk hát meg a gondokról,
S ürítsük együtt a nem létező poharat.

Na, ülj le bátran, én állom a lakomát,
Te meg vedd elő a lantod s énekelj,
Mint ahogy az egy jó vendégtől szokás,
Meséld mit láttál a világban, mesélj nekem.

Én hallgatlak csendben, kíváncsian,
S közben, ha kiürül, megtöltöm poharad.
Honnan jössz, s merre visz majd utad?
Beszélj nyugodtan, szavad titok marad.

Lám megosztunk egymással mindent,
Mintha igaz, jó testvérek volnánk,
Pedig csak ez az ócska pad köt össze minket,
Na, de beszélj inkább Te most már…

Czéh Béla

Bízok benned

Bízok benned

Kár, hogy nem értesz meg, pedig úgy szeretném,
Ha lenne egy, csak egy, ki végre engem megért;
Ki elfogad így, ahogy én nem tudom
Elfogadni magamat, de változni sem tudok.
Bízok benned, hisz te adtál reményt,
Könnycseppel áldozok most kegyelmedért,
Mely keserű álomba ringat, de bízok ha ébredek,
Viszont szeret az, kit legjobban szeretek.

Czéh Béla

De egy...

E világon nincs más, mi többet ér,
Mint mikor kezed a kezemhez ér,
Mert a múlandó léleknek nem elég
Csupán kenyér, bor s menedék;
Az éj elszáll, a menedék nincs többé,
A kenyér sem tart örökké,
De egy baráti kéz és egy hang,
Végigkísér és örökké tart.

Spencer Michael Free

De neked....

Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.

Antoine de Saint-Exupéry

Tudod,

Aranyosi Ervin

Amikor boldog vagy…


Tudod, amikor boldog vagy,
arcodról fény sugárzik.
Mosolyod fénye útra kél,
s érzékeli egy másik…
Boldogságod, mint fénysugár,
széjjel terül a földre,
szivárványszínben tündököl,
s árad csak körbe-körbe.
Tudod, körötted annyian
vágynak a boldogságra,
kérlek, boldogság-fényedet
vetítsd a nagy világra.
Szereteted, mint fényözön,
szívekben gyújtson lángot!
Tárd ki lelked a szép előtt,
s fogadd be a világot.
Azért jöttél a földre el,
hogy megtanulj szeretni,
nyílt szívvel éld az életed,
s ne maradjon ki senki.
Ne ítélj, ne bánts másokat,
ragyogjon tiszta fényed!
Boldog lesz minden pillanat,
mikor a percet éled.

Az ember észt azért kapott,

Aranyosi Ervin

Változtass világodon!


Száll az idő és száll a dal,
a napom rám ragyog.
Amíg a szívem fiatal,
magam is az vagyok.
Nem érint engem a gonosz,
álmokban élek én.
Elkerül végleg minden rossz,
s a szépség jön felém.

Megleltem végre istenem,
már egy vagyok vele.
Tőle kapom az ihletem,
s már kész a vers fele.
A másikat hozzáteszem,
már nem sokára kész,
Így teremtünk mi teljeset,
így lesz kerek, egész.

Az ember észt azért kapott,
hogy teremtő legyen!
Alkosson szépet és nagyot,
- mit ad az értelem.
Testedbe szív azért került,
hogy érezz, vágyj, szeress!
Ha álmod végre teljesült,
még boldogabb lehess.

Utadon lelkiismeret
kontrollálja agyad,
hogy meddig mehet, s mit tehet,
ha vágyad elragad.
Hajtóerő is adatott,
ami jobbá tehet.
Minden gondodon átsegít,
az érző szeretet.

Ha érző szív, a tisztaság
és gondolat segít.
Már nem kell vívnod több csatát,
a lélek harcait!
Ha belsőd már elcsendesült,
s lelkedre béke szállt,
elmondhatod, hogy sikerült,
hogy “magad” megtaláld.

Változások ll.(A világ változik)

Napnyugta az egyik mozdony tetejéről.

Párhuzamosok - vagy mégse?

 Út a végtelenbe.

 Hajnali ébredés a Jurassic parkban - valami óriás bogár! :-D

De olyan cuki - nem bántott! :-D

 Na már nem olyan féloldalasan! :-)

 Hajnali csend! Jó hallani.:-)

 Jó látni hogy alakul.

Aranyosi Ervin
A világ változik

Az élet maga a változás,
nincs két egyforma nap.
Ettől lesz más, ettől csodás.
Világunk lábra kap.

Egyszer a Nap süt csendesen,
máskor meg fúj a szél.
Van, hogy a jövőt tervezem,
s van, hogy múltam mesél.

Az idő száll, a Föld forog,
az élet tovább szalad.
Érinti lelkem száz dolog.
Ki leáll, az elmarad.

Nyisd hát ki szíved ablakát,
engedd be azt, mi új!
Azért élsz itt, e földtekén,
hogy új álmot tanulj…

Hátam mögött

Illyés Gyula

Hátam mögött - szívem is hallja
törik az őszi fű; te jössz, tudom.
Miről? A lépted nesze is gyönyörű.
Gyönyörű lesz, ha megjelensz;
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ,
mihelyt része vagy.
Fásult volt, borús a szívem
szomorú, keserű.
Ha benne vagy, a szívem is
ragyogó, gyönyörű!
Ködös őszi táj ez a szív,
de ha nap besüt,
üveges lombja fölragyog,
tündöklik mindenütt

a fényt...

"Ide teszem a virágról az illatot,
a Dunáról a fényt,
a lányról a mosolyt,
a fiúról a dacot,
ebből csinálok költeményt
hogy gazdagodjatok "

Illyés Gyula

Heverünk torzan,

Kapcsok

    
A szenvedély, mely a múlandó izmot
vaspántként kapcsolta testünk köré,
hogy megízlelvén őrizzük a titkot:
egy pillanatra sorsunk istené,
a szenvedély majd elmúlik.A boldog
percek, az éj, a kéj már senkié.
Heverünk torzan, mint a páros szobrok,
ha tömbjüket az idő széttöré.
De jönnek majd új közös kapcsok, láncok,
megtartóbbak, mint minden karolás:
futnak arcomon, arcodon a ráncok
s majd fonalai őszülő hajaknak
tanítják, mi az összetartozás,
amelyet ketté Isten nem szakaszthat.

Illyés Gyula

Mindig van vá....

Mindig van választásod, még ha úgy látod, hogy nincs, akkor is. De valami gátolja benned, hogy meglásd. Ilyen gát lehet a félelem, átélt negatív élmények, tapasztalatok. Múltból fakadó, "öröklött" szemléletmód. Mindezek mint egy rossz szemüveg torzítják a látásmódod, de rendszerint észre sem vesszük, hogy rajtunk van, olyan régóta hordjuk, hogy nem érzékeljük, pedig ott van. Onnan érezheted a súlyát, hogy sokszor kimondod, hogy nem tehetek mást, nincs választásom, ezt kell tennem...mert különben.. Igazából nem is gondolod végig, hogy mi lenne, ha megtennéd ezt, vagy azt, mert már az elején leblokkolsz, és elhal benned a gondolat. Ilyenkor jönnek a frázisok és elvek emlegetése, meg, hogy mi illik mi nem stb. Tovább szorongsz. Beszorítod magad egy helyzetbe a szemüveged által. Rendszerint addig tart ez a folyamat, amíg valami külső erő le nem veri az orrodról. Akkor aztán ott állsz és pislogsz, hunyorogsz a hirtelen váltástól. De megszokod, túléled, csak az a baj, hogy hajlamosak vagyunk feltenni egy másikat, miután a régi használhatatlanná vált.

Anya:kérlek...

Egy kisfiú és az édesanyja kelnek át a folyón! Anya:kérlek fogd a kezem! Fiú:Nem,anyu,te fogd az én kezem! Anya:Mi a különbség? Fiú:Ha én fogom a te kezed,és valami történik velem, megeshet ,hogy elengedem a kezedet. De,ha te fogod az én kezem akkor teljesen biztos vagyok abban , hogy te nem engeded el.

Mondja a bőlcs.

Ne ragaszkodj semmihez, és tiéd a világ. Igazából semmi sem tűnik el, csak tanít: az életre, arra, hogy ha valami a tiéd, veled marad. Sőt. El is tűnhet, de ha kell, rá fogsz bukkanni. Újra. Hagyd elveszni, visszatérni, és örülj, ha a kitérő után is vissza tud kerülni a helyére. Mert akkor az valóban a helye.



Az Élet minden egyes pillanatban csak azt bizonyítja, hogy tényleg mindenki akkor van ott az életedben, amikor ott kell lennie - se előbb, se később. Minden mondat akkor érkezik, amikor érkeznie kell, és minden kapcsolat szikrája ott és akkor villan fel, amikor megérett arra.

Oravecz Nóra

Minden tanít...

Minden tanít, és többé tesz: erősebbé, bátrabbá, és még kitartóbbá. Nincs olyan, hogy valami majd pont téged pécéz ki, mert jól össze akar törni. Egyszerűen csak próbára tesz az Élet: vajon mennyit vagy hajlandó eltűrni, feladod vagy egyszerűen megrázod magad és tovább haladsz az utadon? És nyilván az utóbbi a célszerű.




Célja van vele, tanítani akar, segíteni, ugyanis zajban nem hallod meg azt, amit meg ... hogy nem létezik, hogy senki sem tudja kihozni belőled, de neki sikerül. ... te meg ott maradsz már megint egyedül, kiábrándultan a hitből, hogy egyszer majd ... Hiszek abban, hogy az élet folyton tesztel, és ha valamit nem kapok meg, az ...

Oravecz Nóra

Lehet....

Lehet, hogy bosszús leszel, de az élet semmit sem csinál ok nélkül. Csak épp mindennek megvan az ideje. És ha neked akkor ott épp csak ártana egy tapasztalás, az élet elvonja tőled - de csak ha az utadat járod. Akkor aztán egy pillanatig sem kell félned attól, hogy olyat kell megtapasztalnod, amire nincs szükséged. Csak azt kapod, ami tanít. Eltaszít attól a tapasztalástól, amire nincs szükséged, nem enged a közelébe. Ami viszont az utad része, amit látnod kell, azt látni fogod. Semmi mást. De az épp elég lesz ahhoz, hogy tanulj belőle. Csak soha ne felejtsd el, hogy semmi sem történik ok nélkül. SOHA.

Azt hittem...

 Szóval, a palack megvárt, a tegnapesti jó kis zivatar után senki nem akarta levenni onnan az állványról.

 A kedvem olyan mint a tegnapi időnek.

Zord és morcos.

 Mára jó lett volna ha változik....de az élet ilyen.

 Hajnali sétám idején még jobb dolgokra gondoltam.

A patak csobogása elnyomott minden rossz érzést

 Itt meg csak a csendet hallgattam.

Változások.

 Az első lépések

 Most még olyan összevisszaság.....De alakul. :-)

 Végre egy használható szerelőakna!  Több funkciós! Akár úszó medencének is használhatjuk a nyári időszakban. :-D

 Szegény épület még olyan féloldalas. De készül nem sokára a másik oldala is.

 

 Ki hinné hogy ez volt a bejárat. :-D

 A kedvenc "vadász kocsim". Most épp őrbódénak, esőbeállónak használom.

 

Mennyei változások.

Végre megjöttek a talpfák.

 Szegény gép. Mit kell kiállnia ezen a köves talajon. igaz szinte mindig van valami javítani való rajta. :-)

Késő délutáni csend, nyugalom. A palack és részemről egy kis magány és csendes elmélkedés ideje.

az is, hogy

Egy értéktelen világban, elértéktelenedik a szerelem,  a küzdés, elértéktelenedik a vágyakozás, az is, hogy szeressünk, az is, hogy kitartsunk, hogy merjük újrakezdeni, hogy merjünk a hibáinkkal együtt emelt fővel továbblépni, hogy elengedjük azokat az embereket, akik már nem hozzánk tartoznak. Egy értéktelen világban elértéktelenedik az érték, a minden.

 

 

 

Ezért (azért)

Dicsőség aláz s felemel; nincs igazság a hit fényében.

Ezért a magányos és néma tenger barnálló partján
Kicsivé lesz lelkem és túlteszi magát sajnálatján;
Álmodom, s szinte nem vagyok, elvesztem, mim nem volt soha,
És elkezdtem haldokolni, mielőtt még éltem volna.

Fernando Pessoa

Mint....

Mint meztelencsiga besózva,
Úgy fordulok ki most magamból,
Lét-kabát bélését kitárom,
Lettem egyszemélyes karambol.

Lackfi János

Egy érzékeny....

Egy érzékeny embernek minden találkozásból van valami haszna vagy kára, mert érzelmeket és emlékeket ébreszt benne. A közönyös ember két lábon járó állapot: nem szív magába semmit, nem csordul túl semmitől, csak él a világban, mint egy befagyott erődítmény.

Elias Canetti





Szeretni annyi mint szenvedni. Ha nem akarunk szenvedni, nem szabad szeretni. De akkor attól szenvedünk, hogy nem szeretünk. Tehát: szeretni annyi mint szenvedni, nem szeretni annyi mint szenvedni, szenvedni annyi mint szenvedni. Boldognak lenni annyi mint szeretni, tehát boldognak lenni annyi mint szenvedni, de a szenvedés boldogtalanná tesz, vagyis a boldogtalansághoz szeretni kell, vagy szeretni kell szenvedni, vagy szenvedni a túl sok boldogságtól.

Woody Allen



Hétköznapokon csaknem észrevétlen a szeretet. Ám ha baj van, nagyon tud fájni. És te is, én is, akkor döbbenünk rá érzelmeink méreteire és fájdalmasságára, mikor veszély fenyeget. Miért így kell megtudnunk, mennyire szeretünk?!

Vavyan Fable

így jártál.

Csak olyanokat lehet szenvedésnek kitenni, akiknek van lelkiismeretük. Csak olyanokat lehet büntetni, akiknek meghiúsítható reményeik vagy eltéphető kötelékeik vannak, akiket érdekel, hogy mások mit gondolnak róluk. Igazából csakis azok büntethetők, akik egy kicsit már jók.

Lionel Shriver

Vannak pillanatok.

"Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a boros asztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket."


(Zilahy Lajos)

hát...