2014. május 31., szombat

Nem tudom






Nem tudom kinél láttam de Faludyt akár hol látok az megfog. Mint ez is!
Most amúgy is ilyen Meditálós napjaimat élem. 
Mennék is meg nem is.
Maradnék is meg nem is.
Most úgy érzem mennék valahová messzire! Persze most nem tehetem. De eljön az idő....

Hazajáróktól!  Csak magáért a képért...mert annyi mindent látok benne. :-)


Faludy György:  Meditáció

Nem gondolkodás, mert az gyakran fájó
tépelődés, kegyetlen és kemény,
csak kép vagy látomás, amely magától
formálódik, és úgy lebeg elém:

szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tűnt kandallókból, tenger – mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:

én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm

magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó néző – és ez a legnagyobb
öröm abból, hogy itt éltem a földön.


2014. május 30., péntek

erről-arról.

 Készülődés,kitelepülés, átalakítás, megújulás!?

 Elkészült Kis irtáson a menedékház.

Szép lett. Ha eszembe jut mi volt a helyén.:-)

Valahol már itt volt az ideje. Bár én csak részben örülök.


 A hazajáróktól! A Damásdi-szoros  felé az Ipolyon.

Ez is a Börzsöny.
Bálák és a Nagy-Galla kettős kúpja

Még mindig a Hazajárók! Gyakorlunk-gyakorlunk a Tolmácshegyi
csúcsfordítónál.




A múltat....




"De sokszor hallottam már azt a mondatot, hogy a jelenben kell élni, és felesleges a múlttal foglalkozni! Amikor valaki azt mondja, hogy értelmetlen a múlttal foglalkozni, hiszen azt már nem lehet megváltoztatni, nagy precizitással fejezi ki, hogy azt gondolja: az segítene rajta, ha a múltat megváltoztathatná. Azt hiszi, a múlttal kapcsolatos egyetlen lehetősége az volna, ha azt meg nem történtté tehetné vagy átírhatná, és mivel ez lehetetlen, nincs dolga ezzel. A sejtjeink azonban őrzik a múltunkat, így az hatást gyakorol a jelenünkre. Ezért éppen annyira érdemes a múlttal foglalkozni, azt földolgozni, elrendezni, amennyire a jelen szempontjából szükségünk van rá. A múltat pontosan azért kell helyére tenni, hogy a jelenben élhessünk." (Pál Feri atya





Talán...



Talán mert olyan randa őszies az idő, talán mert ilyen a hangulatom - vagy kitudja.
utálom ezt az időt mert nem tudunk dolgozni. Pedig most talán ez az egyetlen megoldás arra hogy 
elviseljem magam.



Kányádi Sándor: Felemás őszi ének

építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja

ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat

nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok

már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak




Ugye...







Ugye adsz majd, mikor kérni kell
S ugye kérsz majd, mikor neked kell
Ugye vállalod, ha varázsolni kell
S aztán elhúzol majd macskaléptekkel-

Ugye adsz majd, mikor inni kell
S ugye fogsz majd, mikor esni kell
Ugye írsz majd nekem, szép kicsi verseket
Mind arról szól, hogy milyen jó neked.

Ugye eljössz, mikor vágyom rád
Nem lesz rajtad, csak a nagykabát
Aztán nálam hagyod a szerelmed illatát
Majd jelentkezem, ha újra vágyom rád.

És majd nézlek, ahogy mellém ülsz
S aztán mégis, újra összegyűrsz
ugye szép lesz a fényképem veled
Majd találsz nekünk egy frekventált helyet - a faladon

S ugye úgy lesz, ahogy ígérted
Ha meg máshogy, ugye megérted
És ha elvennék a maradék jókedvem
Te ott termesz és visszalopod nekem

Ugye sírsz majd, mikor elmegyek
Pedig látod, hogy csak viccelek
Ugye rám hajolsz, ha vígasztalni kell
És elszáguldunk 190-nel
Ugye ott leszel-: Presser Gábor




2014. május 29., csütörtök

Hát ez.....:-)








Gyertyaláng remeg.
Nyitva hagytad az ajtót
mikor elmentél.

Bozsoky Erika



Ha kopognak.






Voltál test - méretű valóság -
hiányod mindenségnyi semmi,
köröttem bizsereg a csönd már,
mellemet kiáltás repeszti,
kiáltozom, de visszalengő
illatod éri felszakadt szám,
s csitulok, mint aki magában
dúdol, ha kopognak az ajtón.
 
 


Baranyi Ferenc
 

2014. május 28., szerda

Béke és....





Királyi mese

az
Új Tudatosságról
 

Volt egyszer egy király, aki felajánlott egy díjat annak a művésznek, aki lefesti számára a legjobb képet a békéről.
 
Sok művész próbált szerencsét, jöttek a tehetségek az embert próbáló próbára, innen is és onnan is.
 
A Pályázati határidő lejárta után a király nézte, nézegette a képeket, de csak ketten voltak azok akik a végső bírálatban ott lehettek, így szerepük keletkezhetett abban, hogy a királynak nagyon megtetszhessen alkotásuk így aztán lehetőségük érkezett arra is, hogy azok közül válasszanak.

Az egyik kép, egy nyugodt tó volt.
 
                                                                                             
 
A tó egy tökéletes tükörképe volt a háttérben békésen magasodó hegyeknek, mely óvatosan fogta körbe a tavat. Felettük, a kék égen, bolyhos mintázattal fehér felhők úsztak át a levegőben.
 
Mindazok, akik látták ezt a képet úgy gondolhatták, hogy ez egy tökéletes kép a béke övezetéről, arról, amelyen tisztán átszűrődhet a nyugalom érzete.
 
A második képen is jelentek meg hegyek, de azok robosztusak és csupaszok voltak. Felettük az ég dühös volt és ahonnan eső esett, ahol haragját a szél, sűrűn csapkodta ide és oda, - villámlott is.
 
 
A hegy oldalán egy habzó vízesés zuhant alá, és ez nem nézett békésnek egyáltalán.
 
De ahogyan a király tovább nézett, látta, hogy a vízesés mögött egy kis bokor nőtt egy repedésben.
 
A bokorban egy anyamadár építette fészkét .... tökéletes képet nyújtva ezzel a béke eredetéről.

Nos, melyik a kép nyerte el a díjat?
 
A király úgy döntött, hogy a második kép.
 
És tudod azt is, miért?
 
"Azért mert, - magyarázta a király, - a béke nem azt jelenti, hogy az olyan hely, ahol nincsen zaj, hiba vagy kemény munka. A Béke azt jelenti, hogy a közepén állsz mindazon dolgoknak, amelyek vihart vetve tombolnak körülötted, de Te továbbra is nyugodt vagy a szívedben.”
 
A király így adta meg a valódi jelentését a békének.

Ez az igazi jelentése a békének.
 
 
 
 http://dimenzio-uzenetek.lapunk.hu

2014. május 27., kedd

Kerestem....








Megtalálni a belső békét? Megnéztem, nem volt ott.



Bob Geldof

Mindenki annyit...








A tájkép élvezésében is az a fontos, amit az ember lelke önt bele a nyers képbe. Mindenki annyit lát, amennyit tud látni; azt látja meg kint, ami benne van, belül!




Móricz Zsigmond

2014. május 26., hétfő

Egy apának...




 Egy apának a lányához való viszonya tulajdonképpen abból áll, hogy a lány életében van egy pillanat, amikor senki máshoz nem tud fordulni, csak ehhez a férfihoz, és akkor ettől a férfitól kell tudnia, hogy ő a legszebb a világon. :-))

Esterházy Péter



Ha meg akarod érteni gyermekeidet, ne feledd, hogy fiatalkorodban te is megérthetetlen voltál.

Szent-Gály Kata


2014. május 25., vasárnap

Neked kell....








A művészet élőlény. Neked kell követned az útmutatását, s nem fordítva!
Ahol a közönség szabja meg, milyen legyen a mű, ott fejre áll a világ.



Vavyan Fable

Ne feledd.








Te döntöd el, hogy a szívedben boldogság vagy szenvedés legyen,
mert míg a külső forma adott, a belső tartalmat te adod.
Hogy a sorsod felfelé vagy lefelé kanyarog, az csak rajtad múlik – ne feledd az emelkedő is csak lejtő.
Minden jelenlegi esemény, minden pillanatnyi probléma azért része az életednek,
mert annak idején valahogy választottál, vagy nem választottál.
Döntéseid eredménye a jelened, következménye a holnapod.”




A.J. Christian

"Ki vagy Te?









Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen lényed ott kezdődik.

Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is.

Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.

Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, ,,nem-én"-nek.

Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság, változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni lényed ott kezdődik."




Weöres Sándor


2014. május 24., szombat

Néha nagyon....









Néha vidám vagyok, örült és vicces, néha csöndes, nyugis és visszahúzódó.
Néha nagyon vágyom rá, hogy velem legyen valaki, néha élvezem, hogy egyedül vagyok.
Néha azt szeretem, ha hangosan szól a zene, néha jó a csönd is.
Néha nagyon boldognak érzem magam, néha teljesen elveszettnek.
Néha szeretem a színes dolgokat, néha csak a fekete tetszik.
Néha a saját világomban élek, néha rájövök, hogy amit elképzeltem, sajnos nem létezik.
Szereztem olyan barátokat, akikről soha nem gondoltam volna, hogy egyszer
a barátaimnak fogom hívni őket, és veszítettem el olyan embereket is,
akikről soha nem gondoltam volna, hogy ma már nem lesznek mellettem.
Szerettem olyat, aki nem viszonozta, és szerettek olyanok, akiknek én
nem tudtam viszonozni a szeretetet. Voltam hű és hűtlen, hol gazdag voltam,
hol nagyon szegény, voltam bátor, bár néha féltem, de soha senki ne mondja rám,
hogy nem az álmaimnak éltem!



Látni...










A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.

Paul Klee






A művészet tükör.







A művészet tükör (...)! Kissé persze másít, torzít, szépít, alakoskodik, igazít;
felemel, letaszít. Ez azért van, mert nem irántad alázatos, hanem tárgya iránt. Épp ezért nem is téged szolgál.

Vavyan Fable



2014. május 23., péntek

merre is?






"És most már ne visszafele nézz, arra, ahonnan jöttél, hanem arrafelé, amerre menni akarsz, - tovább." (Szilvási Lajos)



Ne feledd.






Kövesd a szívedet, bárhová vezet. Igen, olykor veszélybe sodorhat, de ne feledd, éppen ezekre a veszélyekre van szükséged ahhoz, hogy éretté válj. Néha tévútra vezet majd, de ne feledd, azok a tévutak is a fejlődés részei. Sokszor elbuksz majd, de állj talpra, mert úgy gyűjthetsz erőt, ha elbuksz, majd ismét talpra állsz. Ezáltal válhatsz teljessé.




2014. május 22., csütörtök

Bátran légy tenmagad.






Benjámin László:
NEM ADHATSZ TÖBBET

Bátran légy tenmagad, akárhogy ráncigálnak,
vezérnek lássanak bár, vagy muzsikus cigánynak,
fölemel tisztelettel a világ, vagy legyűr,
a páholyban, a porban az vagy, ami belül.
Bátran légy tenmagad, míg valahol tanyát lel
a hústól és velőtől megszabadult halálfej,
s a jajszót, a parancsot, a színt, a dallamot
többé nem közvetítik a síró huzalok.
Elég szégyenre-kínra, hogy magadat kihordod,
mi történjék veled? - az már nem a te dolgod.
Ha itt az ideje, a sűrűből kibukkan
a végső látomás, a dörzsölt politikus-kan,
Allah kinyújtott karja, a császár jó hive,
nem véti el soha, kit kell ledöfnie.
Megemlegesse minden, hogy hajdan Lilla volt -
kecsét és kellemét és báját buzgón dalold,
meg is sirat talán a szép Vajda Juliska,
hites ágyába bújván - s mehetsz a francba, Miska.
Félszeg, gyötrött alak, javító szenvedély
magát-pusztító lángja, szigor, komor kedély -
"Nem volt közénk való!" - az optimista nemzet
leköpi tisztelettel Kölcsey Szent Ferencet.
Adnak érdemkeresztet, adnak szép hivatalt,
s aztán már senki gondja, ha "jobb részed kihalt".
Egy gesztust a világnak, ördög vigye a lelket.
És tűrd, hogy rádszegezzék dermesztő önfegyelmed.
Kérő gyermek-mosoly, osztódó képzetek
sövénye tartaná fel a masszív végzetet?
Megraktad a szerelvényt szétszabdalt életeddel,
s Pista-e, vagy Attila? - világ árvája ment el.
Leteszel ám te is balsorsot és szerencsét,
fölösleges batyúd lesz erő, szándék, tehetség,
s ha végképp szétzilált is közöny, kétség, ököl,
megold és összefoglal a türelmes gödör.
Akárhogy hízelegnek, akárhogy követelnek,
ne ítélkezz fölöttük, ne kérj tőlük kegyelmet.
Ha sorban áll mögötted, ha szétszed a csapat,
bátran - de hogyha félsz, hát félve - légy tenmagad.
Végezzék el magukban: elvetnek? elfogadnak?
Amit majd a halálnak - többet nekik sem adhatsz.




Ha nem vagy....









Faludy György

Figyelmed és féltésed...

Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém, hogy sérthetetlen legyek. A szerelem
így idegenített el mindentől a világon.
Aztán megszerettetted a világot velem.

Ha nem vagy itt, elnyúlok árnyékod delejében,
s mosolyod vadméz-ízét viselem ajkamon.
Te vettél rá, hogy lényem határait átlépjem;
azt hiszem, hogy lebegni tudnék, ha akarom.

A szoborcsarnokom vagy, és örökös balettem;
ha rémálom szorongat, te jössz karddal kezedben,
mint Szent Mihály arkangyal az éjben s szétvered

a sárkányt. Most tíz éve kerestem a témákat;
ma a témák keresnek, űznek s utamba állnak.
Forrás fakadt belőlem: túlcsordulok veled. 




2014. május 21., szerda

Ha érdekelne.





Ha érdekelne, tán megkérdeznéd egy napon:

           Nem fáj?

S ha rád figyelnék, tán azt felelném neked:

Nagyon.

De minden percben érzem amit érzel. Tán ezért

Hagyom.



Látod, döfködi hátamat a tüske,

orromat tépi maró gázok füstje.

Mit érdekel?

De ha nem érzem bőrömön bőröd, kezemben kezed,

arcomon arcod

Szívem vasszögön

térdepel.



Látod, parázs ég a talpam alatt,

éjjel szöges ágyon fekszem hanyatt.

Nem figyelek oda.

Hisz csak karodban nyugodnék, csak édes öledben ringnék

szelíden

messze s

Tova.



Fakír vagyok, kinek te vagy a kínpad.

Miattad lettem észrevétlen, színvak.

Mégis hagyom.

Nem vagyok őrült, nem vagyok más vagy mutáns.

Nekem is fáj.

Nagyon.





Szerző: zsokali

http://enesaszerelmeim.blog.hu/

Nem tudom...





Nem tudom kerek e világ

mire oly nagy, s mire oly esztelen.

de a szenvtelen, megannyi arc közül

ha egy Te vagy

ígérem, elalszom melletted

csendesen, csendesen. 




Szerző: zsokali

de csak azért....






 Szavak nélkül
Elfogytak szavaim, és elment a hangom
Megtörtem végleg, és eltört a lantom
Partra kivetett vagyok, s kiszáradt torkom
Ezért most elrejtem ezután előled végleg az arcom

Enyészet, te nyertél megint
de csak azért, mert én feladtam harcom!

Nyárády Károly

Egyszer...








Erdős Renée: Egyszer megnyugszom

"Egyszer megnyugszom és erős leszek
S majd könnytelenül járom az utat.
És tűz, víz, nap, zivatar közepett
Vidáman hordom vándorbatyumat.

Egyszer majd elrepülnek álmaim,
Mint könnyű felhők a vihar után
S zaklatott éjek látomásain
Szendergő lelkem föl nem sír talán.

Szivem falán egyszer majd rést nyitok,
Mert makacsúl véd múlt emlékeket.
S kiszórok onnan minden lim-lomot,
Fakó babér - és rózsalevelet.

Egyszer majd olyan egyedűl leszek,
Hogy elfelejtek időt és napot.
S a lét szárnyán czikázom csüggeteg,
Miként az űrben bolygó csillagok.

S távol lesz tőlem: múlt, jövő, jelen -
Távol a zaklató álmok, a vágy -
S a nagy éjben kialszom hirtelen,
Mint egy ismeretlen, fáradt világ."
(1907)



Forrás: huszadikszázad.

2014. május 20., kedd

Most elmondom....



(Geri  :-))



Dsida Jenő: Most elmondom...


Most elmondom, kicsim, az úgy volt:
mikor a halk sík bársonyán
kihúnyt a nap és már sovány
arccal fölkelt a szép, hazug hold,
nagyon vágytam hozzád beszélni -
Ó, nem bohón és nem bolondul,
de mélyen, mint harang ha kondul
s ahogy csak férfi tud beszélni.

Kezembe fogtam kezedet
s felpillantottam, - fel a fára,
melynek tar ágán furcsa, árva
levél-sziluett reszketett,
úgy imbolygott fonnyadt-ezüsten,
mint lágy könnycsepp, mely csüng a vékony
pilla szélén, vagy illanékony
pernye, ha percig áll a füstben.

Mint bús leány, kit lassu méreg
naponta mart s félig megölt,
de menyasszonyi fátylat ölt,
bár tudja, több napot nem ér meg
és révedezve haboz és vár,
tétovázik a hajdani
mérget ma is felhajtani:
maradna is még, hullna is már.

Társai, sárga, hullt szerelmek,
halomban hevernek alul
s éreztem, jaj, ez is lehull,
ha szavaim most rálehelnek,
nem bírja ki e halk, finom lény,
ha holdsugárnál tömörebben
csak egy hang is feléje rebben...
És én hallgattam, mint a holdfény.




Szép ez a reggel.


(Liv)  Süt, főz nem szakács....


Fogja a hozzávalót - mondom fogja. Tescós számla kizárva. :-D



Szilágyi Domokos:

REGGELI VERS

Álmos a, morcos a képe az égnek:
Szunnyad a sokszemű, távoli menny.
Rajta a csillagok már alig égnek,
-- Hold koma, menj te is, hogy lepihenj.

Ballagok. Arcomon még ül az álom,
Fújja a hajnali friss fuvalom.
Megbújik ajkamon és szempillámon,
S ottmarad, bárhogy is zavarom.

Utcai villanyok fénye kialszik,
Ébred a város is mind hamarabb,
Gépkocsi távoli-halk zaja hallszik,
S már hunyorogva föl is kel a nap.

Szép ez a reggel, az új nap az égen,
Elhagy az álom, friss a szemem.
Indulok is. Kövön dobban a léptem --
Tárt kapuval fogad az egyetem.




2014. május 19., hétfő

Semmi nem tart örökké.




A csúcs közelében...

Tudom, hogy fáradt vagy. Tudom, hogy túl sok volt ez így. Lehet, hogy úgy érzed, ez a válság, ez a probléma, ez a nehéz időszak örökké fog tartani.
Nem tart örökké. Már majdnem a végére értél.
Nem csak gondolod, hogy nehéz volt; valóban nehéz volt. Próbára tettek, újra meg újra leteszteltek, hogy megtanultad-e a leckét. Tűzpróbának vetették alá hiedelmeinket és a hitedet. Hittél, kételkedtél, aztán megint igyekeztél erősebben hinni. Muszáj volt hinned akkor is, amikor nem láttad tisztán, sőt nem tudtad elképzelni, miben kellene
hinned. Volt ellenzéked is. Nem teljes támogatással és örömben fürödve jutottál el eddig a pontig. Keményen meg kellett érte dolgoznod. Néha a harag, néha a félelem volt a
mozgatórugód. Rosszul mentek a dolgok, sokkal több problémád keletkezett, mint vártad. Akadályok, nehézségek, bosszantó dolgok állták el az utat. Nem így tervezted.
Sok minden váratlanul ért; akadt ami helyett mást szerettél volna. És mégis jó volt. Egy részed ott belül, jó mélyen, amelyik ismeri az igazságot, mindvégig érezte ezt – akkor is, amikor a dolgok elszabadultak és maguk alá temettek, amikor azt hitted, semmi célja az egésznek, és az Isten biztosan
elfeledkezett rólad. Nem is álmodtad, hogy így fognak alakulni a dolgok, igaz? De így alakultak. Most tanulod a titkot: így kellett történniük, és jó, hogy így történtek.
Azt sem hitted, hogy ilyen soká fog tartani, ugye? De így lett. Türelmet tanultál. Sok olyan pillanat akadt, amikor azt hitted, elfeledkeztek rólad, magadra hagytak. Most már tudod, hogy egész idő alatt mutatták az utat. A dolgok a helyükre kerülnek. Ennek a szakasznak, utad e nehéz részének
majdnem a végére értél. Tudod, annak a leckének, amely ellen hadakoztál, ellenálltál, és állítottad, hogy sosem leszel képes megtanulni. És lám, már majdnem elsajátítottad.
Közben egész lényed tetőtől talpig megváltozott. Egy másik, magasabb szintre kerültél. Fölmásztál egy hegyre. Nem volt könnyű, de a hegymászás sosem könnyű. Most ott vagy a csúcs közelében. Még egy röpke pillanat, és tiéd a
győzelem. Nyugodj meg! Lélegezz mélyeket! Folytasd az utat bizalommal, békével. Eljön az idő, amikor mindazt élvezheted, amikért harcoltál. Tudom, hogy már régebben is gondoltál erre, aztán csalódottan vetted tudomásul, hogy még nem jött el. De most csakugyan megérkezik a jutalom. Te is tudod.
Érzed. Lesznek még hegyek, de már tudod, hogyan mászhatod meg őket. És megtudtad a titkot, hogy mi vár odafönn.
Ma elfogadom azt, ahol most vagyok, és megyek tovább. Ha egy lecke közepén vagyok, azzal a hittel megerősödve folytatom, hogy tudom, eljön a megértés és a jutalom ideje.




http://www.kineziologiaioldas.hu/

Haragudni....




 



Néha?









Néha úgy gondolom, hogy elpazaroljuk a szavakat és a pillanatokat, és nem fordítunk időt arra, hogy olyanokat kimondjunk, amik a szívünkben vannak akkor, amikor még esélyünk van rá.




Tudod mim van nekem?







Mim van nekem...
Barátunk hatéves kislánya vendégségbe jön hozzánk. Méregetik egymást a mi lányunkkal, egyszer titokzatos arccal odajön Panni hozzám.
- Tudod, mim van nekem? Ha megmutatom, el fogsz ájulni...
- Hát mutasd meg.
Egy kis csomagocskát szorít a szívére. Még kéreti magát.
- Nem mutatom meg mindenkinek.
- De én már nagyon kíváncsi vagyok.
Végigmér, latolgat. Végül dönt.
- Nézd...
Előveszi a csomagot, ami nem más, mint egy vászonzacskóba rejtett, kicsi fekete doboz.
- Mi van a dobozban? kérdem suttogva.
Kinyitja.
- Hisz ez üres.
Panni rám néz.
- Csak nem látod. Tele van. Ebben vannak a szomorúságaim. Ez az én szomorúságdobozom.
- Kitől kaptad?
- A mamától kaptam. A mama is kapta valakitől. Azt mondta, ha szomorú vagyok vagy valami bánatom van, bújjak el, és vegyem elő a zsákot. Emeljem ki belőle a dobozt, nyissam ki a tetejét. És suttogjam bele, hogy mitől vagyok szomorú. Utána vissza kell csukni és vissza kell dugni a zsákba, és berakni a párnám alá.
- Mondtál már bele szomorúságot?
- Már négyet.
- És?...
- Képzeld, a mamának igaza van. Elmentek belőlem, belementek a dobozba. A doboz meg elvarázsolja mindent.
Panni eldugja a csomagocskát.
Rám néz.
- Ne mondd el senkinek!
Megígérem, hogy nem mondom el senkinek. Bólint, és elviharzik a titkával.


(Schäffer Erzsébet: Hol nem volt c. könyvéből)



2014. május 18., vasárnap

Tegnap.



Jött a víz rendesen. Tetejébe még a szántókról is bemosta a földet a faluba.
Helyenként közel kétméteres víz zúdult le a patakban a falun keresztül.
Elmosva kisebb hidat , átereszeket. 
Még a patak medrét is áthelyezte úgy hogy a közútból is elmosott úgy egyharmadnyit.
Szóval már zsákolásra készültünk.
Szerencsére nem került rá sor.