mennyit ér 1 év

Lassan ismét eltelik egy év. Érzem a szabadban töltött óráimnak köszönhetően, este és leginkább hajnalban hogy hűvös van, mi több néha már a leheletem is látom.
És egyszer csak arra leszek figyelmes hogy az erdő valami egész más hangokat hallat. Hamarosan itt a szarvasbőgés. Alig várom.
Viszont most már biztos hogy határidőre nem lesz kész a Kisvasút.  Az időjárás megtréfált minket. Mondhatná valaki - de szerintem túl későn fogtak hozzá! (magyar módi) Mondhatnám kapkodva fejetlenül!. És most 29.-én átadás! Hm... ünnepelni nem fogunk az már tuti biztos.
De azért reménykedem hogy hamarosan csak elkészülünk.

"Hogy megértsd, mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tied. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen eltöltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.."

 gomba, gomba sárga gomba. :-D

 Ufók is leszálltak. Leszállópályát tévesztettek vagy nekik az is jó volt! :-)

 Persze van ami már alakul.

 Sár, sár, sár. :-(

 Zöld hátú galambgomba. Jó hogy ott hagyták őket. Gondolom senki nem merte felszedni őket.

 Szegények még mindig a sorsukra várnak. Kár hogy maguktól nem tudnak a helyükre kerülni.

 

 Csoda szép húszcentis tinóru.

Hm..és működik! :-D  - na gyerünk.

Ha én gondolatban

    Ha én gondolatban a Te életedet élem, ki marad itt, hogy az én életemet élje?

·          Az elménk úgy működik, mint egy tükör, mindent megfordít.

·          Nem tudod megakadályozni, hogy a másik visszatükrözze a gondolataidat.

·          Azt akarni, hogy a valóság másmilyen legyen, mint amilyen az adott pillanatban, reménytelen.

·          A gondolat ártalmatlan, míg csak nem hiszünk neki. Nem a gondolataink, hanem a hozzájuk való ragaszkodásunk okozza a szenvedést.

·          A legrosszabb dolog, ami valaha történt és történhet, az egy megvizsgálatlan gondolat.

·          Onnan tudhatod, hogy valakinek igaza van, hogy védekezésbe mész át (pl. de szócska).

·          A világ mindig olyan, amilyen, nem pedig olyan, amilyennek lennie kellene. Akár tetszik, akár nem.

·          Nem helyesről és helytelenről, jóról és rosszról van szó, hanem a valóságról.

·          Ha nem ártod magad mások dolgába, csodás lehetőségek nyílnak meg előtted.

·          Sztori és ellenség híján a tettek spontának, célratörők és végtelenül szelídek.

·          Azzal a gondolattal foglalkozz, amelynek a legnagyobb az érzelmi töltése.

·          Semmiféle külső dolog nem tudja megadni azt, amit keresel.

·          Mindennek és mindenkinek van feladata. A saját életfeladatod saját magad vagy.

·          Mindig a vetített képet igyekszünk javítgatni, ahelyett, hogy megtisztítanánk a vetítőt.

·          Jelenben élni: mindig igenelni azt, ami éppen van.

·          Nem te csinálod a gondolkodást, egyszerűen megtörténik veled.

·          A gondolataid pillanatról-pillanatra teremtik a személyiségedet.

·          Az összes közül a legbensőségesebb kapcsolatod a gondolkodásodhoz fűz.

·          Vagy elhiszed, amit gondolsz, vagy megkérdőjelezed; más választásod nincs. Az utóbbi révén szeretetteljes emberré válsz.

·         A „kellene” mindig a múltról vagy a jövőről szól, a jelennel – azzal, ami van - nincs mit perlekedni.

·          A jó kapcsolathoz elég egy ember, aki tisztában van önmagával.

·          Az emberek nem egymáshoz ragaszkodnak, hanem a hiteikhez.

·          Az elmét csak az „igen” vagy a „nem” válasz elégíti ki, ez jelenti számára az igazságot, és folyton ennek az igazolásával foglalkozik.

·          Ki lennél a gondolat nélkül, hogy mindenképpen benyomást kell tenned?

·     Őszintének lenni pofonegyszerű, ha nem félsz attól, hogy ez által elveszítesz valamit. Az őszinteség a lehető legnagyobb elégedettséget adja; általa beleszeretsz abba, ami van.

·          A szeretet sosem megy sehová belőlünk, csak elveszítjük a vele való kapcsolatot.

·          A nyitott és félelemmentes elme hamar megtalálja az alternatívákat.

·          Az igazságot nem szeretjük hallani, mert általában ellentmond annak, amit hiszünk. Az elme feladata, hogy elmeneküljön a kérdések elől, és bebizonyítsa, hogy a vélekedéseink igazak.

·          Ha búcsút mondasz régi terveidnek, az elméd azon nyomban megtelik új lehetőségekkel.

·          Az igazság/valóság nem tisztel semmiféle spirituális elképzelést (pl. szeretned kell a másik embert).

·          Az egyetlen dolog, ami elválaszt attól, hogy Te magad légy a szeretet, az egy gyötrő gondolat.

·          Amikor olyat mondasz nekem, ami védekezésre késztet, egy gyöngyszemet mutatsz nekem, ami bennem van, és arra vár, hogy felfedezzem.

·          Alázat: újra és újra rájövök, milyen fontosnak gondoltam magam, holott egyáltalán nem vagyok fontos.

·          A szenvedés ott kezdődik, ha elhiszed a gondolatot, hogy bárkinek is szeretnie kellene téged.

·          A gondolataid választanak el a valóság és a szeretet érzékelésétől.

·          Senki nem bánthat engem, ez ugyanis az én dolgom (és a gondolataimmal teszem).

·          Amikor szembeszállsz a valósággal, vesztesz – de csak mindig.

·          A személyiség nem szeret, mindig akar valamit.

·     Ha imádkoznék, az ilyen lenne: „Istenem, ments meg attól, hogy mások szeretetére, elfogadására vagy nagyrabecsülésére vágyjak. Ámen.”

·          Én vagyok a saját szenvedéseim elkövetője – de csak az összesé.

·       Bármit, amit egy tanártól szeretnél megtudni, kérdezd meg magadtól. Ha valóban tudni szeretnéd az igazságot, akkor, amit magadban találsz, pont meg fogja válaszolni a kérdésedet.

·          Nem a Te feladatod, hogy szeress engem – ez az én feladatom.

·          A számodra lehető legjobb tanár az az ember, akivel együtt élsz. Figyelsz (rá)?

·          Nem én engedem el az elképzeléseimet – elfogadással megvizsgálom őket, aztán ők hagynak el engem.

·          A valóság mindig kegyesebb, mint az a sztori, amit köréje szövünk.

Na jó nem biztos hogy szőkék voltak. :-D

 

Kívánom, kívánom, kívánok. :-)

Kívánok Neked Türelmet!

Hogy meg tudj hallgatni másokat.
S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud Neked.
Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértően beszélni azzal, akinek szüksége van rá.
Kívánok Neked Bölcsességet!
Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt, hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld és más utat válassz.
Hogy felismerd a mindennapok szépségét és ne csak tragédiák döbbentsenek rá.
Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben.
Hogy minden idegesítő tulajdonságuk Téged épít, akár mint rossz, akár mint jó példa.
Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra.
Hiszen soha nem leszünk tökéletesek, .. ellenben a legjobbra törekvés újabb és újabb sikereket, majd célokat eredményez, s ez maga a haladás.

A világ tele van ...

A világ tele van emberekkel, akik csúnya dolgokat művelnek. Miért viselkednek így? Néhányan hazudnak, hogy ne veszítsék el, amit szeretnek. Néhányan bezárkóznak, mert félnek a jövőtől. Néhányan falat emelnek maguk köré, mert megbánták tetteiket. Igen, mindenki talál okot rá, hogy csúnya dolgokat tegyen. És amint rájövünk, miért teszik, megpróbálhatjuk megállítani őket.

Született feleségek c. film

Könnyen ítélkezünk

Könnyen ítélkezünk mások felett, de ha jobban belegondolnánk, hogy emberek mit miért tesznek talán még meg is érthetnénk őket. Ha átgondolnánk vajon mi az adott helyzetben mit tennénk talán nem ítélkeznénk. Mindenki hibázik és mindenkinek a saját hibáját kéne értékelnie és nem a másik életével foglalkozni és talán a világ is jobb lehetne amiben élünk. Sokszor őrültséget kell tennünk ahhoz, hogy boldogok lehessünk. És sajnos nem élhetjük le úgy az életünket, hogy ne okoznánk fájdalmat másoknak, még ha nem is szándékosan. Nincs olyan ember a földön, aki tökéletes lenne! És mielőtt mások felett ítélkezel kérdezd meg magadtól, hogy van-e jogod bárkit is bírálni?

Na igen.

Sietsz. Késel. Félsz. Azért is belevágsz,
belém vágsz. A mozdulat közepén
megbénulsz, már annyira bánod. Meg-
teszed és nem: maga magával
törlöd a tényt. Mindez még csak
rossz sem.
Aztán megint
késel majd.
Majd elsietsz.

Fodor Ákos

Én sem...

"Én sem a múltamban, sem a jövőmben nem élek. Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni, boldog leszel. (...) Mivel mindig csak az a pillanat létezik, amiben éppen él az ember."

Paulo Coelho

A földig hajlok,

És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, milyen megajándékozott, micsoda bőség, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajlok, úgy köszönöm meg.

Márai Sándor

Néha megállok..

Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem, elvesztettem valamit. Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át. Máskor rajtakapom magam, hogy felhívok telefonon embereket, valamilyen ürüggyel faggatom őket, másról beszélek. Valamit elvesztettem. Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát, az alvás mellék
termékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, amely a nap hulladékaiból és eltemetett vágyaim gőzéből sűrűsödik tüneménnyé. Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság mögött van értelem, melyet nem lehet szavakkal kifejezni.
Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy kiraboltak.

Márai Sándor

He?

Amit nem fejeznek be megfelelő helyen és időben, örök időkre befejezetlen marad.

Jamamoto Cunetomo

a remény...

.. és reménykedem, hogy egy nap begyógyulnak majd a sebek, a legmélyebbek is - de el ne tűnjenek. Sok sebet hordozok, de ez annak a következménye, hogy olyan pillanatokat éltem át, melyek soha nem történtek volna meg, ha -akkor és ott- nem merészkedek túl a határaimon. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, hiszen mind én vagyok, én és a múltam, így ott kell lenniük! Fájdalmas, de egyben szépséges emlékeket hordozó hegek.. nélkülük üres lennék.

csak a tudat képes...

A valóságot csak a tudat képes megváltoztatni. Erre jöttem rá. Ahhoz, hogy a dolgok megváltozzanak, nem kell hozzájuk nyúlni, csak másként kell nézni őket. Nem kell ehhez semmi, csak annyi, hogy egy pillanatra másképp essen a fény a felületre, és láthatóvá váljék a tükör mögötti írás. Egyszer csak előtted van, és alig hiszed el, hogy eddig nem vetted észre." -Arthur Japin

Csak.

"Csak akkor érezheted úgy, hogy becsaptak, ha elvársz valamit. Elvárások híján csalódásoktól sem kell tartanod. Minél kevesebbet vársz, annál szabadabb lehetsz, s annál kevésbé az idő rabja. Miért? Mert elfogadod azt, ami van. Az elfogadás felszabadít." -Scott Shaw

nem árt, ha...

“Szeresd, hirdesd és valld meg az igazságot, a kis és nagy igazságot, a köznapok és a végzetes percek igazságait, mindig, bátran és félelem nélkül. De nem árt, ha közben csendesen mosolyogsz is: magadon is, az igazságon is. Mert az igazság állandó és változatlan, mint a természet nagy törvényei. De te, az ember, aki hiszel az igazságban és megvallod azt, nem vagy állandó, sem változatlan. Már az időjárás is megváltoztatja szándékaid, már a hóesés is eltérít az isteni parancs által kijelölt útról, már egy nő is hatással tud lenni reád: ilyen változékony vagy. Mit is remélhetsz önmagadtól?… Hirdesd az igazságot, de nem árt, ha néha mosolyogsz közben.”

Márai Sándor

Aki egyszer már veszített,

Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz". Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.

Egyszer így lenne jó.

Boda Magdolna

 Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a Nap csúszik fel az égre, óvatosan bontogatva ki a világot. Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon. Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra és a megszokottság ne törjön ránk. Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk. Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál, nem elvárva a mező zöldjét, a  virágok színét, illatát, a szirmok bársonyát. Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új értelmet adni a fogalmaknak és kötni új barátságot a világgal és magunkkal és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerintés eldobni minden nem a kupacunkba valót. Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem Vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását. Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni, hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla, hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan bújjunk az éjszaka csendjébe...végre kinyújtózva önmagunkban. Egyszer így lenne jó.

Kétszáz az egyben

Kétszáz az egyben




Először a kabát,

de rég nem fázom,

hideg ez a bolygó,

a rámfagyott öleléseket

megszoktam,

mint kardigánom,

biztonságot ad,

bár nincs mit félnem,

nincs bennem szemérem.

Ezek úgyis közterületeim,

mint a város utcái, terei.

Bárki szemembe nézhet,

vagy megfoghatja kezem.

Mintha egy szökőkút vízébe

nyúlna bele, olyan hideg.

Érzem, ahogy kezed

gyapjúszoknyám alatt

siklik fölfelé harisnyámon,

combomon tétován elidőz,

mintha magadat

melengetnéd velem,



ez magánterület,

fűre lépni ugyan szabad,

de határvonalamon túlra

még te sem láthatsz,

minden leengedve

egy mély kútba,

a káva ólomtetővel lezárva;

Tilos terület.

Nem érhetsz csak a kötőszövetig,

sérülékeny vagyok,

nem tudok se ellenállni,

se magam megvédeni.

Megkésel tekinteted,

a téged-vágyás buja vére

összeken mindent,

piros leszel

álomszerű, mint a szív

a Valentin-napi léggömbben.

Boda Magdolna

hinni vagy....

Esztendőkön át elhitettem magammal, hogy nekem nincs szükségem ama zűrzavaros, viharos, elmeölő hadijátékra, amit férfi és nő folytat egymással, szerelem címen. De van-e más, ami egyszerre képes felkavarni érzékeket, érzelmeket, van-e más, kedvesebb szörnyeteg, mint a gyönyörűség vágya, melynek fojtogató ölelésében ritka csoda ér: érezzük, hogy élünk?! Nem mást, nem kevesebbet akarunk, csupán mindent: élve megelevenedni.

Vavyan Fable

A fájó igazság, avagy

A fájó igazság, avagy honnan tudod, hogy felnőttél?

- A növényeid egészségesek, de nem tudod elszívni őket.
- Több kaja van a hűtőben, mint sör.
- Reggel nem lefekszel, hanem felkelsz.
- Meghallod a kedvenc zenédet a Sláger Rádióban.
- A hírcsatornát nézed.
- A barátaid megházasodnak és elválnak, nem pedig összeállnak és szakítanak.
- A nyári vakáció három hónapról három hétre zsugorodik.
- A farmer és póló már nem számit rendes öltözéknek.
- Te dörömbölsz a falon, mert a szomszédban bömböltetik a gyerekek a zenét.
- Idősebb rokonaid a füled hallatára disznó vicceket mondanak.
- Nem tudod, mikor zár a McDonalds.
- A kocsid biztosítása csökken, de a havi részletek nőnek.
- A kutyádat kutyakonzervvel eteted, nem hamburger maradékkal.
- Megfájdul a hátad, ha a fotelben alszol.
- Nem szunyókálsz délutánonként
- A vacsora és a mozi maga a randi, nem pedig a bevezetése.
- A reggelit reggel eszed.
- Továbbra is a számítógép előtt ülsz egész nap, de nem játszol.
- Ha egy ismerősödnek gyereke lesz, nem szörnyülködsz, hanem gratulálsz.
- Kétségbeesve keresel ezen a listán legalább egy jelet, ami nem igaz rád.
..... és amikor nem találsz, vigyorogva elküldöd a haveroknak, mert tudod, hogy ők se találnak. :)

A fényt látom csak,

Szemeid Bűvöletében

Bűnös vágyam, ha egyszer testet ölt
elnémuló lelkem csak egy verset költ
mert, láthatom, jön felém a végzet
 boszorkányos  szépség, kész igézet.

Bűnbe húz le éjfekete szeme fénye
Haja megtört fényt szór,
édes csókot, s átkot nyelve.

Nem menekülhetek el többé soha
ha szemet vetett rám, én állok oda
ezután, ahová az úrnőm mondja.
Már nem bújhatok el többé ő előle
Egyre közelebb húz, vonz a bűvkörébe
 S csak zuhanok, mint vesztébe a lepke.

A fényt látom csak, melynek nincsen szíve,
a lángot már nem, melynek nincsen lelke.
A tűz csak elveszejt, és ha egyszer vége,
késő lesz már, hisz elkárhoztam én örökre!

Nyárády Károly

Ha már...

"Ha mindenképp meg kell mondanom, hogy miért szerettem, csak azt tudom mondani, hogy azért, mert ő volt ő, és én voltam én."

 

Túl hosszú és túl rövid

Túl hosszú és túl rövid

Sugallattal szövődő képeket vetítek,
Ösztönös kényszerrel.
Alázatot próbálok, egekből merítek,
Fuldokló sikerrel.

Menthetetlennek érzem most magam,
Tagadhatatlanul fásulok el.
Mi az ok?
Túl sok, vagy túl kevés vagyok.
Pedig burokba kerültem és
Otthonomba, mégis feszít
A semmi átlátszó illata.

Nap és Hold keze is álomba ringat olykor,
Menekítés képpen.
Régi szívek dobbanása dobbantja szívem,
Maradjon életben.

Hullámként vagyok csak a jelenben,
Az idő nem a keresztmetszetem.
Mi az ok?
Túl közel, vagy túl távol vagyok.
Pedig bele ragadtam ebbe a
Világba, mégis feszít
A kitörés mardosó vágya.

Czéh Béla