Belefigyelek a némaságba. Olyan ez nekem, mint gyermekkorom tengeri kagylóinak súgása. Zöld lomb és barna avar, nedvesség, csend. A természettől egységbe kovácsolt környező vad világban bogarak, rovarok kapaszkodnak, kúsznak számomra ismeretlen céljaik felé. Szeretek így nézelődni, elmélkedni, érezni a vadon szívverését, hallgatni a csend valóságos szimfóniáját. Erdő iránti szerelmem írja ehhez a kottákat. Olvasni, átérezni, most még csak én tudom.
Molnár Gábor
Molnár Gábor
Keresztvölgy
"Csak az első háromszáz nehéz" :-) Útban a hegyes hegyre.
Kilátás a hegyes hegy oldalából a hosszú völgy felé.
Ugyan innen a falunk felé. Kár hogy az oromról nincs rálátás a falura.
Találkozás.
Vele úgy jó félórán át azzal szórakoztam hogyan juthatok minél közelebb hozzá!
Végül úgy 15 méterre sikerült. De végül én voltam aki megelégelte a bújócskát és folytattam az utam a Rózsa hegy felé. Ezt már ő is észre vette és miközben jól megnézett magának, gyorsan tova iramodott.
Gondolatban elnézést kértem tőle a zavarásért! :-)
A természet temploma. Bükkösök.
A nap is kikandikált az égig érő bükkösök közt.
Vasárnapi bóklászásom azzal ért véget hogy sikerült térdig beleesnem egy áteresznél a patakba!
Jót derültem a bénaságomon. És tocsogó vizesen haza indultam. :-)