Volt egyszer egy ember

Volt egyszer egy ember
   

Volt egyszer egy ember,
volt szakálla kender,
cseremakk pipája,
lapi a dohánya.

És hogy lenne mindig
pipája, dohánya,
felköltözött lakni
egy nagy cserefára.

Ott egész nap füstölt,
a füsttől meg prüszkölt.
És addig mind füstölt,
addig-addig prüszkölt,

odalett a fának
minden makkja, lombja,
se pipa, se hozzá
füstölnivalója.

Mit volt mit tennie,
lemászott a fáról,
font egy hosszú ostort
a kenderszakállból.

Azzal csettinget most,
a fa alatt állva,
s várja, hogy majd lenne
pipája, dohánya.

Kányádi Sándor

Gondolkodj másképp,

Sose késő 

  
 Gondolkodj másképp, van miért,
- te rajtad múlik életed.
Benned is ott van a magva rég.
Csak rajtad áll, hogy élteted,
locsolgatod, hited vizével,
s ápolja néhány gondolat,
vagy száraz valóságot képzel,
s elzárja fénytől “bölcs” agyad.

Ha szíved mélyén őrzöd vágyad,
hagyd hatni az érzelmeket!
Csitítsd le elméd, mi onnan árad
elnyomja mélyen lelkedet.
Pedig a lélek a teremtő.
A hit, a víz mely szomjat olt.
A mag a vágy, mely sose meddő,
s remény a fény, mely felkarolt.

Ha belegondolsz és végig nézed,
Mindened megvan, ami kell.
Hunyd be szemed, s álmodj merészet,
s építs egy szebb világot fel.

Aranyosi Ervin