Nagybörzsönyi pillanatok

Ciki!- de nem ismerem! Viszont csoda szép!

Farkashárs

 A jó öreg hátik! :-) Amit itt a mai napig használnak.

 Kukorica morzsoló! És még működik is!

Daráló

Április hónapja

Kányádi Sándor:

Április hónapja
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.

Köpenyegébe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.

Hallgasd meg mit suttog az élet,

Dsida Jenő

  Én hívlak élni


Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra, Utána 1 kép
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet. Utána 4 kép

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni...

Azért már érezni a tavasz illatát!

......Amikor a szavak hallgatnak

Ágai Ágnes
...... ......Amikor a szavak hallgatnak



figyelj rám, amikor hallgatok,
amikor a szavak hallgatnak,
mint anyaméhben a magzat.
A csendben nincs hangalakja a zajnak,
de csend sosincs,
csak hallhatatlan zajgás,
szavak gömbölyödnek,
és készülődnek a születésre,
hiszen világra kell jönniük
szabályosan és rendeltetésszerűen.

A szavak élnek, lélegzenek,
hímszavak és nőszavak,
egymást kereső és kioltó szópárocskák,
ki egymás felé tapogató szókacsok
vagy már-már alaktalan szópárlatok,
a rezgés, a mozgás muzsikája.
A valóság szóvá keményített csontozata,
a kimondás gyötrelme és beteljesülése.

Amikor a szavak hallgatnak,
amikor a mondható mondhatatlan,
amikor ajkam zárt, feszes vonal,
akkor figyelj rám - baj van.    

 

"Nagyon egyszerűen kellene szólni"

Ágai Ágnes:
...... .......Szó, ami szó



Nagyon egyszerűen kellene szólni
ebben az agyonbonyolított világban.
Veretes, tiszta, igaz beszéddel
lehántva a sallangokat,
az utánzatok idegen koloncát,
a cifra cikornyák vadhajtásait.
Fehér szavak kellenének,
újra felfénylő, megtalált szavak,
lesikált, erős tölgyfa szavak,
masszívak, faraghatóak,
kemények, érthetők.
Vissza kell adni hitelét,
becsét, szépségét a szónak,
a szóra érdemes szavaknak,
melyekkel szót válthatunk,
és szót érthetünk egymással
jó szóban szűkölködő korunkban.    
 

Így igen.

J.R.R. TOLKIEN: A MACSKA
Pamacska, a csacska macska
pihen - tán álmodik,
kövér telivér egér
az álma - vagy pedig
messze-messze röpíti az eszme,
félre, a Délre, hol
sok rokon oson bozótoson,
bőg, szökken és lohol,
kecses, sebes, zsákmányra les,
győztes minden tusán,
mit vadon ad, gyors vadon
él és ember húsán.
A nagy oroszlán, mely orozván
csap antilopra le,
a karma acél, s ha gazella a cél,
foga is elbír vele;
és a gepárd s a leopárd
oly komor, s szörnyű gyors
a lába, ha kába gnú nyakába
vetődik, mint a sors
a lomha vadonban -
mind messze szakadt
ki vad és szabad,
s ő szelíd szoba-rab;
de Pamacska, a csacska macska,
aki itt él veled,
soha nem feled.

Azért ez...

A margitszigeti Rózsakert deli részén, lombok alatt hűsöl a Vilt Tibor által megformált Madách Imre szobra. 
Nem is annyira eldugott helyen van. De tény, szerintem jobb helyet is találhattak volna a felállítására.
Mondjuk akár a Nemzeti színház elé!?

A vandáloknak nem kell ok a rongálásra, s a szobron is gyakran kiélik frusztrációjukat, mely a nyilvántartásába is bekerült: „
A szobrot 1995 óta többször megcsonkították.


Ki az aki néhány kiló bronzért ilyenre képes! 

Mekkora isten állatkertje!

Ha az éjszaka korma lecsöppen,

Radnóti Miklós : Álomi táj

Ha az éjszaka korma lecsöppen,

Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély:

fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben

csillagkoszorúit az éj.

Ha a hold feje vérzik az égen

s gyürüzo köröket ver a tóban a fény:

s gyürüzo köröket ver a tóban a fény:

s felkúsznak a domb peremén.

S míg táncra libegnek az erdon,

toppantva, riadtszivü fészkek alatt,

lengo levelek szeme nézi merengon

a tükörre csapó halakat.

Majd hirtelenül tovalebben,

nagy szárnyakon úszik az álomi táj;

sodródik a felleges égen ijedten

egy félelemuzte madár

s a magány szelidebb a szivemben

s rokonabb a halál.

:-)) Kis nosztalgia.

A gyerekkorom jut eszembe amikor a lendkerekes autót így tologattuk egymásnak! :-))  

Bakker, szinte ciki milyen rég volt!

Lehet az alkotónak is ez jutott az eszébe.

Már nem tűnődsz...

Kormányos Sándor

Már nem tűnődsz...



Ma is nehezen alszol el,

akárcsak tegnap, és nem hagyod,

hogy lélegzetedbe rejtőzzenek

a konokká vált sóhajok.

Azon mi volt, már nem tűnődsz,

a fakult képek közt elveszett

illúziókért visszamenni

kár volna, s ma már nem lehet.

Ha készülődő éj ölén

jársz, zötyögős, kátyús rossz úton,

napjaid nyugodt, kerek csöndjét

gurítod át az álmokon.

Mikor lent jársz a téren

Aranyosi Ervin

 
  Mikor lent jársz a téren



Mikor lent jársz a téren,
nézd a gyerekek arcát.
Homokvárat, ha épít,
egyik sem vívja harcát.
Alkotás örömétől
szellemül át a lélek.
A gyerekek, ha tehetnék,
csak jót teremtenének.

Mikor lent jársz a téren,
tekints pár idős arcra.
A bölcs öreg szemekben,
nem találsz dühre, harcra.
Az élet viharán túl,
lenyugszik már az ember,
s látni tudja a szépet,
miért harcolni nem kell.

Mikor lent jársz a téren,
legyél hát gyermek újra,
kíváncsiságod győzzön,
s vágyjál a szépre, s újra.
Az élet bölcsessége,
legyen már meg szívedben.
Mikor lent jársz a téren,
hagyd, hogy a szív vezessen....

 

Egyszer így lenne jó :-)

Boda Magdolna

 Egyszer így lenne jó

 Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a Nap csúszik fel az égre, óvatosan bontogatva ki a világot. Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon. Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra és a megszokottság ne törjön ránk. Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk. Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál, nem elvárva a mező zöldjét, a virágok színét, illatát, a szirmok bársonyát. Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új értelmet adni a fogalmaknak és kötni új barátságot a világgal és magunkkal és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerintés eldobni minden nem a kupacunkba valót. Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem Vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását. Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni, hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla, hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan bújjunk az éjszaka csendjébe...végre kinyújtózva önmagunkban. Egyszer így lenne jó.

Járok-kelek (járunk-kelünk) :-)

Égésbérci óriás hárs a Börzsönyben!

Alig 635 cm az átmérője!

Benedek Elek: Erdőben


Járok-kelek kint a zöld erdőben,
Az áldott nap most van ébredőben.
Ébredését erdő, mező várja,
Feléje száll Isten madárkája.

Fölkel a nap, sugarát már ontja,
Kék ibolya a kelyhét kibontja:
S gyenge fűszál meghajolva, szépen,
Várja, hogy a nap rája is nézzen.

Hallga, hallga! Figyeljetek mostan,
Vidám ének zeng fönn a magasban.
Egy-egy dallam leszáll a mezőre...
Dalolj, dalolj, tavasz hirdetője!
 

Azt hallom innen onnan hogy ezeket a mai fiatalokat nem érdekli a múlt és a történelem.

Nos ,én a gyerekeimnél és baráti körében ezt egészen másképpen látom.

Jó érzés volt ezt látni!

Nőnapra

Minden kedves Hölgy olvasómnak és ide látogatónak

 

:-)

 

Ma megint a csendet mormolom

Kormányos Sándor

Szavakból a csendet...



Ma megint a csendet mormolom

mely néha visszalüktet

a semmiből, a semmin át,

és mégis szíven üthet.



Kimondhatnám a hallgatást, csak

magamból kéne adnom,

Mert a széttört csendet szavakból

kell újra összeraknom...