Ha lennél velem
Sírok, csak nem könnyezik szemem,
Mellettem vagy, de nem vagy velem.
Ágyamban fekszel olyan közel,
Karod talán, de lelked nem ölel.
Lennél bár távol, nem fájna ennyire,
Hihetném akkor, a tér lökött messzire,
De érzem testednek melegét,
Valóság elől nincsen hát menedék.
Nem szülhet meg puszta képzelet
Szemem láttára elvetélt gyermeket,
Nem teremhet gyümölcsöt a vágy
Ha kezemben a fejsze mi törzsébe vág.
Menedék az álom, hol lelkem megpihen,
Érte súlyos könnyekkel megfizet,
Szemem száraz, de szívem megtelik,
Ahogy az élet lecsepeg reggelig.
2011. december 5.
Czéh Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése