Hozzád szólok
Vándor, ki erre tévedsz végtelen utadon,
Gyere, ülj le mellém egy percre,
Látod, hely akad még itt a padon,
S én szívesen látlak vendégül az este.
Van még egy fél kenyér tegnapról,
És tán egy üveg olcsó bor is akad,
Feledkezzünk hát meg a gondokról,
S ürítsük együtt a nem létező poharat.
Na, ülj le bátran, én állom a lakomát,
Te meg vedd elő a lantod s énekelj,
Mint ahogy az egy jó vendégtől szokás,
Meséld mit láttál a világban, mesélj nekem.
Én hallgatlak csendben, kíváncsian,
S közben, ha kiürül, megtöltöm poharad.
Honnan jössz, s merre visz majd utad?
Beszélj nyugodtan, szavad titok marad.
Lám megosztunk egymással mindent,
Mintha igaz, jó testvérek volnánk,
Pedig csak ez az ócska pad köt össze minket,
Na, de beszélj inkább Te most már…
Czéh Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése