Mindig van vá....

Mindig van választásod, még ha úgy látod, hogy nincs, akkor is. De valami gátolja benned, hogy meglásd. Ilyen gát lehet a félelem, átélt negatív élmények, tapasztalatok. Múltból fakadó, "öröklött" szemléletmód. Mindezek mint egy rossz szemüveg torzítják a látásmódod, de rendszerint észre sem vesszük, hogy rajtunk van, olyan régóta hordjuk, hogy nem érzékeljük, pedig ott van. Onnan érezheted a súlyát, hogy sokszor kimondod, hogy nem tehetek mást, nincs választásom, ezt kell tennem...mert különben.. Igazából nem is gondolod végig, hogy mi lenne, ha megtennéd ezt, vagy azt, mert már az elején leblokkolsz, és elhal benned a gondolat. Ilyenkor jönnek a frázisok és elvek emlegetése, meg, hogy mi illik mi nem stb. Tovább szorongsz. Beszorítod magad egy helyzetbe a szemüveged által. Rendszerint addig tart ez a folyamat, amíg valami külső erő le nem veri az orrodról. Akkor aztán ott állsz és pislogsz, hunyorogsz a hirtelen váltástól. De megszokod, túléled, csak az a baj, hogy hajlamosak vagyunk feltenni egy másikat, miután a régi használhatatlanná vált.