Töredékem
Szemeim bogarába vájja magát a hajnal,
Mozdulatot parancsol a lélek a nehéz testnek.
Súlyos terhet cipelve indulnak meg kezeim,
Hogy lerántsam magamról a rövid éjszakát.
Szemeim parázsra merednek a füst mögött,
Mozdulatot hajtogat a megszokott ösztön.
Súlyos hibákat vétek újra, létemet kockáztatva,
Hogy könnyebb legyen ma, mint holnap.
Szemeim fákat cirógatnak a mocsok mögött,
Mozdulatot nem kényszerít még a Nap.
Súlyos lelkem csitítgatom néhány apró gyönggyel,
hogy míg le nem száll az éj, halkabban suttogjon.
Czéh Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése