Vágyam
Ott, ahol néha csak végtelenül a csend honol
Hol hajnalonként álmosan, de csak egy rigó dalol
Ott, ahol a titkos tisztások napfényes foltján
Hol gyémántos harmat villog a nimfáknak haján
Kik mezítláb lenge táncot lejtenek a puha mohán
Oda húz engem most szívem, az én szerelmemhez
Hegyekbe fel, vén kövekhez, gyantás fenyvesekhez
Szomjat oltani a források jéghideg kristály-vizéhez.
A búra, bánatra valami csodaszert, gyógyírt felkutatni
Mert szeretném elveszett önmagam újra megtalálni.
Nyárády Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése