Meglátok az út mellett egy öregecske apókát. Illendően köszöntöm, és mivel látom, hogy egy kosárba gombát gyűjt, rákérdezek:
- Oszt' gomba van e? – kérdezem mélyet sóhajtva.
- Akad! – válaszolja kimérten.
Kissé távolról, belekukucskálok a kosarába. Látom is hogy telis tele szép és ízletes gombákkal.
- Hú de szépek, és merre szedte? – érdeklődök bizalommal.
Int a kezével, hogy menjek közelebb.
- Tudsz titkot tartani? – mondja most már halkabban.
- Tudok! – vágom rá bizakodva.
- Mer' én is! Na, viszont látásra. – és elsétál.
Én meg még lélegezni is elfelejtek a meglepetéstől, de aztán jót derülök a rászedett szerepemen. :-)
