Homok Attila
Azok az érzések, amik csak jönnek
Azok az érzések, amik csak jönnek.
Azok a percek, amik csak mennek.
Válaszút elé állsz, te vagy én?
Ki megy a végtelen felé?
Én mennék, de inkább veled maradok.
Te mennél, de lehet, el is mész.
Az az érzés, amit a karjaid megadhatnak.
Az a merengés, amiért érdemes várni.
Az a félelem, hogy egyszer elmész.
Leírhatatlan, nincs mit mondhatni.
Fájdalmas lenne, ha itt hagynál,
Mert a végtelen előtt engem csak a halál vár.
Száz év múlva, vajon, büszke lesz rám valaki?
Valaki, aki azt mondja, éltem? Vajon, lesz valaki?
Minden esetre egy biztos, ha te vagy a végtelen,
Akkor csakis Te, Csak Te. Lehet, csak egy tükröt tartok.
De azt tükrözi, nem mondhatom, hogy csak az enyém vagy.
De azt mondhatom, Te vagy az, aki kell nekem.
Szánalom-e, vagy sem, érted peregnek a percek.
Érted vésem papírra ezen szavakat.
És kikiáltom a neved, hogy én rád büszke vagyok.
Persze magamra is, de rád jobban.
Tünemény, csodálat, mámor jellemzi a mindennapjaimat,
Amit te töltesz ki, veled teljes, nélküled csak fél lennék.
A másik fél, mindig kell, hiszen így kerek az élet.
Az élet iskolája azt tanítja, élj valakiért, élj valamiért.
Én érted akarok élni, veled akarok remélni, veled megyek a végtelenbe.
2013. október 3.
Azok az érzések, amik csak jönnek
Azok az érzések, amik csak jönnek.
Azok a percek, amik csak mennek.
Válaszút elé állsz, te vagy én?
Ki megy a végtelen felé?
Én mennék, de inkább veled maradok.
Te mennél, de lehet, el is mész.
Az az érzés, amit a karjaid megadhatnak.
Az a merengés, amiért érdemes várni.
Az a félelem, hogy egyszer elmész.
Leírhatatlan, nincs mit mondhatni.
Fájdalmas lenne, ha itt hagynál,
Mert a végtelen előtt engem csak a halál vár.
Száz év múlva, vajon, büszke lesz rám valaki?
Valaki, aki azt mondja, éltem? Vajon, lesz valaki?
Minden esetre egy biztos, ha te vagy a végtelen,
Akkor csakis Te, Csak Te. Lehet, csak egy tükröt tartok.
De azt tükrözi, nem mondhatom, hogy csak az enyém vagy.
De azt mondhatom, Te vagy az, aki kell nekem.
Szánalom-e, vagy sem, érted peregnek a percek.
Érted vésem papírra ezen szavakat.
És kikiáltom a neved, hogy én rád büszke vagyok.
Persze magamra is, de rád jobban.
Tünemény, csodálat, mámor jellemzi a mindennapjaimat,
Amit te töltesz ki, veled teljes, nélküled csak fél lennék.
A másik fél, mindig kell, hiszen így kerek az élet.
Az élet iskolája azt tanítja, élj valakiért, élj valamiért.
Én érted akarok élni, veled akarok remélni, veled megyek a végtelenbe.
2013. október 3.
