Erdő szélén.

Néhány évvel ezelőtti árvíz után ez maradt az útból. :-(

Csizmadia Tamás
Erdő szélén

Hol káosz, s rend találkozik,
Sík mező, s zöld erdő
Lágy szellőben ringatózik.
Őzek szaladnak az árral
Térdig érő búzában,
Alkonyat felé vágtatva.

Majd ha a fák felé fülelsz,
Madarak kórusa,
Zenéje szép, ha figyelsz.
Nyisd ki füled és hallhatod,
Miként suhognak a fák,
S hallhatsz egy csendes dallamot.

És ha csak a csendet észleled,
Nyisd ki szívedet,
S a legszebb dalt élvezheted.
E dal az élet, s nyugalom,
Békéd megleled,
Hisz itt nincs semmilyen hatalom.

Lemenőben már a sárga ördög,
Színe vérre vált,
S vörös égről a kék szín lepörög.
Álmosodik kalász, levél, szél,
Alszik minden,
Hisz leszállt a csillagos éj.

A kedvenc fám ezt is túlélte!