„Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás
között. A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs
kinek a batyuját kiteregetni. Ezért olyan keresettek a pszichiáterek,
akik türelmes, fizetett szak-meghallgatók, s olykor nem is tesznek mást,
csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, s már ezzel is
gyógyítanak. Holott egymás orvosai lehetnénk – egy kis szeretettel,
empátiával, valódi és nem színlelt érdeklődéssel embertársunk személye
iránt. Megérinteni a remegő kezet, elmélyedni a repdeső tekintetben, azt
sugallni: „Most te, egyedül te vagy a fontos”, s lenyugtatni a
zaklatott lelket, azáltal, hogy osztozunk vele… Örömben együtt lenni? Az
se könnyű, irigység nélkül együtt nevetni, akkor is, ha nekünk
magunknak éppen kevés okunk van a derűre…”
Jókai Anna
Jókai Anna
