Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával
ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor lelked
ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség:
mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem
a lelket is. Az ember – akár tizenhat éves, akár hatvanhat – csodára
szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok
szépségén: nem fél a kockázattól: gyermeki kíváncsisággal várja: mi lesz
holnap: szabadon örül mindennek.
Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed.
Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság – az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit.
Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.”
Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság – az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit.
Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.”
Albert Schweitzer