Lehet, hogy nem látom Őt minden nap, lehet, hogy nem találkozom vele minden nap, de az emléke akkor is bennem él. Ugyan úgy szeretem Őt, mint előtte, vagy talán jobban. Az érzelmek csak felerősödnek bennem, akaratom ellenére is. Nem tudok vele mit kezdeni, mert elfelejteni nem tudom. Hogyan is tudnám? És talán, ha mégis tudnám, akkor se akarom. Nem akarom kiverni a fejemből, nem tudok és nem is akarok másra gondolni. Csak Ő rá.
Én már csak ilyen vagyok :-)
