“Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz,
csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak.
Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek,
ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek!
A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás,
a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság,
mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni,
csak ez a titkos hang mondhatja:
„Vétkeztél.” Vagy: „Jól van.” A többi köd, füst, semmiség.”
(Márai Sándor: Füves könyv – A lelkiismeretről)
