2016. január 18., hétfő

Van bizony.


Nagybörzsönyi horgásztó




      Jó reggelt, szép napot mindenkinek!
" Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virágja, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz többet törődni azzal, ami még a világ szépségeiből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is."

( Wass Albert )





Nagybörzsönyi bányásztemplom



Ez a kép egy kicsit távolabbról.
Mount Saint Michael.
Kerengő. Amikor ott álltam úgy éreztem körbe ölelem a világot. :-)


Ez a fotó az internetről.




2016. január 17., vasárnap

De! -




Magamról tudom hogy naponta szívesen olvasok írásokat melyek a természetről és az ott történő eseményekről kalandokról szólnak. De most a reggeli híradásokban  megdöbbenve olvastam és hallottam hogy tanfolyamokat szerveznek a migránsoknak hogyan viselkedjenek a nőkkel szemben itt a mi világunkban.
Ennyire sötéteknek tartjuk ezeket az embereket (na jó, azok! Tudom!) hogy ne lennének tisztában ezekkel a dolgokkal. Dehogy is nem! - nagyon is tisztában vannak vele! Hiszen azért viseltetnek ők "másképpen!"
Nevetséges amit a nyugati országok tesznek hogy naivan azt képzelik, "ezeket" az embereket lehet integrálni!
Na igen a normálisabbját lehet!?

 Én senkit nem akarok megtéríteni! De basszus! - ne hogy már mások megakarjanak erőszakolni és fenyegetettségben tartani mert szent meggyőződésük az ő véleményük. Én elfogadom hogy ő otthon a hazájában hogyan él.Tegye! az ő dolga! De ha én vagy más oda menne hozzájuk (ismerek ilyen embert!) és az nem tartaná be az ő szabályaikat azt simán lelövik vagy elvágják a nyakát!
Na de ez csak egy kis apró zizzenet amit én itt most leírtam mert igazából nem erről akartam beszélni, mert tudom én és még sokan mások kevesek vagyunk ahhoz hogy ezen változtatni lehessen.

na de szóljon az írás arról  amiről szólni akartam :-)
Mindig szerettem dolgozni. imádtam mindhárom munka helyemet és a mai napig is jó szívvel gondolok rájuk.
    De! -
Nem nevetséges hogy az embernek még közel a hetvenhez is dolgoznia kell hogy ne ismét a pálya kezdő gyerekeimen csattanjon ismét az ostor! Ahelyett hogy élném a nyugodt nyugdíjas éveim.
Na de ez is csak amolyan apró "zizzenet" mert belehalnék ha nem dolgozhatnék. Bár tény jobban szeretnék bármelyik másik "szakmámban" dolgozni, mint megszakadni fizikailag egy olyan munkába amelyet isten lássa lelkemet nem sok korombeli csinál ma már.
De munka ez is! Feladat amit meg csinálok mert most ez van.





 Még odébb a negyvenedik köbméter! :-D



Így jár aki nem figyel és már dolgozik is - és még össze is koszolja magát! :-D



Itt még szinte üres, de - Hamarosan tele lesz a tároló! 



 Lehet ezt nem örömmel csinálni miközben ilyen szemlélőim vannak! :-D



 Csoda szép ugye?



 Egy tünemény Haflingi kis ló!





                               És a többi szemlélődő :-) Mindig akad pár perc a haverkodásra! :-)






2016. január 16., szombat

Ahhoz képest hogy..





            .. mára munka volt be tervezve...

         Kezdődött azzal hogy hajnalban elolvastam Pipulka magával ragadó blogbejegyzését melynek (úgy látszik) nagyon a hatása alá kerültem.    Munkába induláshoz készültem de előtte átugrottam a boltba ahol aztán megpecsételődött a sorsom.  Addig bénáztam   (miközben egy kérdésre felelve hogy dolgozni megyek) mígnem előbb leejtettem a kiflimet, majd szanaszéjjel szórtam néhány száz forint aprómat. Mire az eladó fiatalember meg szólalt! Azt hiszem jobban jársz ha ma nem dolgozni mész! - hmm.  Milyen igazad van, feleltem. És ahogy kilépve a boltból megláttam a szikrázó szépségében ébredő napot, - döntöttem.
Ma kirándulni megyek.
Mire haza értem a boltból (mert olyan francos messze van, kábé 70 méter) már egyértelmű volt az elhatározás. Nagyobbik gyerekem épp készülődött hogy megy valahová. Kérdésére hogy, megyek dolgozni azt feleltem nem, de te ha már indulóban vagy, elvihetnél az első gázlóig. Látván hogy Pipulkáéknál mekkora a patak, gondoltam úgy sem tudunk tovább menni. Onnan már csak egy ugrás..... :-)
Gyerekem kiment levakarta a ráfagyott jégtől a kocsi ablakait, majd elindultunk. Legnagyobb meglepetésemre a gázlónál egy szemernyi víz. Gyerekem meg mintha nem is erről beszéltünk volna, át a gázlón és irány Ércbánya! Mintha tudta volna mekkora örömöt okozott hiszen ez egy 4 km hosszú rafináltan emelkedő út. Ráadásul régen az én fámon kívül számomra amolyan közömbös út volt mert ez magán erdő mindkét oldalon. Egészen az erdészet határát jelentő sorompóig. Onnan meg már jön Ércbánya az "én birodalmam".
Nos itt Katalin forráson kívül már semmi nem a régi!  :-(





 A régi erdészházat körbe kerítették és birkákat tartanak ott. Hát erről ennyit!
Így aztán gyorsan tovább indultam Bányapuszta felé.

                            Egy új (régi) szóró hely. Jó volt látni hogy nem kevés mozgás van rajta


  Ezek a bükkök ha mesélni tudnának! :-)



Vaskapu. Ne kérdezzétek miért ez a neve. Már ez sem a régi. Feljáró a Templom bércre és a Tólakhoz.
Valamikor úgy 15 évvel ezelőtt itt fedeztem fel az átázott talajon a Hiúz nyomait! Számomra fantasztikus felfedezés volt! Csak jóval később kaptam megerősítést hogy az bizony egy Hiúz nyomai voltak!
Ma itt teljesen tarra vágott erdő fogadja az erdő járót. És hol van már az a csoda szép hatalmas vadetető? 
Hm.. Kinek volt útjában?

 És ez már a "Szentély" bejárata



 Az utolsó néhány méter..



 És íme a hely! Csak halkan jegyzem a táblát én készítettem.



 Bizony torok szorító látni azt a helyet ahol annyi évet töltött az ember sok csodálatos kalandot átélve.
Köszönet Bánya puszta grófjának! :-)




 Az itt átélt kalandjaimról talán majd egyszer.. :-)







 És az a bizonyos Jóska kúti leskosár! megannyi szép emlék helye. Szomorúan láttam hogy már ez sem a régi! Valamikor ilyenkor szinte feketéllett az avarban az arra váltó vadaktól a föld.



 
A váci út felől vissza tekintve a házra és a hátul a szikrázó nap által simogatott Pogányok teteje.

És aztán itt jött az hogy bosszankodni kezdtem. Mert hogy a gépem aksija lemerült! :-( Még felballagtam 
Bánya tetőre a Váci útra. Aztán elmerengtem azon hogy milyen jó is volt egyszer erre járni a blogos barátokkal, Pipulkával,  Katicivel és Tiborral. :-)  hej de régen volt! 
Aztán gondolataimba merülve elindultam hazafelé.


 És íme amit soha nem hagyok ki hogy egy pár pillanatot és egy meghajlást ne tegyek ezelőtt a matuzsálem előtt amely távolról úgy néz ki mint egy út szélén táncoló , a másik képen mint egy ásítozó jó öreg erdei manó! :-)



Szép nap volt! Köszönet érte Pipulkának! :-)



 


barátságok ha...



:-) valahogy így nézek én ki. Tipikus véreb akitől illik félni! :-D



"Jól vigyázz mindig az első, hajnali eszméléssel beléd ömlő gondolatokra!
Ha nem hangolod be rögtön a gyógyító öröm mantráit, sivár, csüggesztő, halálos tartalom zúdul tudatodba,
s egész napodat belső és külső kudarcok sorozatává változtatja!"

Mondja Szepes Mária.

Szóval, próbálom - próbálom! :-)
Már hajnalok hajnalán arra gondolok hogy nem sokára indulok dolgozni.
Pedig nem kötelező, senki nem kényszerít rá, csak én magamat.
Mert bár fizikailag nem hiszem hogy erősít,sőt - de a lelkemet annál inkább.:-)
Mondom én! :-)
De valóban, ahhoz hogy legalább megpróbáljam a hiány érzetem csökkenteni, jól esik hogy valahol várnak.
Mint például egy autó balesetben megsérült kis hosszúszőrű tacskó.
(na jó most a lovakról nem beszélek, mert az majd egy másik történet lesz!)
Akivel amióta csak járok a farmra soha nem sikerült megbarátkoznom.
Pedig istenemre mondom - próbálkoztam!
Sőt! - már már feladtam! Pedig nem vagyok az a feladós típus! :-)
Mert egyszerűen már mindenkinek az agyára ment hogy a farmon mindenkit elfogadott,
csak engem nem és ahogy meglátott szinte egész nap ugatott,
sőt bár merre mentem jött és állandóan lesnem kellett hogy nehogy a nadrágomba kapjon! :-)
Már néha szégyelltem magam és zavart vajon én aki imádom az állatokat és (12 éven át tenyésztettem is)
a mai napig is van kutyánk. vajon mit gondolnak rólam mit okozhattam ennek a kis állatnak hogy az istenért nem akar elfogadni.

Nos a minap aztán megtörtént a csoda! :-) A műhelyben épp a gépek karbantartásával voltam elfoglalva. A kis kutya (kiki)
vadul ugatott a félig nyitott ajtó előtt.
Gondoltam itt az ideje hogy ismét próbálkozzam.
Leültem az ajtó előtti lépcsőre és szép lassan elkezdtem a szokásos reggelimet elfogyasztani,
ami jelen esetben egy darab trappista sajt és egy sós kifli volt.
Letettem egy darab sajtot a lábam elé és nevén szólítva hívtam hogy "gyere kiki ez a tiéd"!
Hát látni kellett volna ezt az ebet! :-)
Próbált közel jönni de ez valahogy csak olyan jó kar távolságnyira sikeredett.
Erre én feljebb ültem egy lépcsőfokot és biztattam hogy jöjjön bátran. És csodák csodája oda jött és felvette a darab sajtot.
Na erre már én is felbátorodtam. Gondoltam csak nem eszi meg a kezem ez a csepp jószág, és a kezembe tartva a következő falatot,feléje nyújtottam.
És lőn csoda! Már ha nem is a kezemből de a kezem közvetlen közeléből elvette a sajtot.
Na gondoltam magamban ha még most is ugatni fog és acsarkodni akkor bizony minden hiába.
Mi soha nem leszünk haverok.
- na nem akarom én annyira ragozni ezt a számomra kedves történetet.
A lényeg hogy egy hete már hogy kiki barátom lépten nyomon ott van körülöttem egy hang nélkül - sőt!
Azóta már a többiek legnagyobb meglepetésére  a kezemből is elfogadja a falatot! 
Mi több, meg is simizhetem! :-)

Hát egy nagyon nehezen kötődő barátság született de azt hiszem megérte a próbálkozás. :-)


 





2016. január 15., péntek

Lehet még?





 „Amikor úgy érezzük, hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk,
a legjobb háttérbe lépni egy kicsit, időt szánni a gondolkodásra, és emlékezetünkbe idézni a végcélt:
Valójában mitől leszünk boldogok?
Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni mi a legfontosabb számunkra.”
(Buddha) 

 
Fotó: Internet




2016. január 10., vasárnap

Hogy tudok még


Ha valamit nem szeretek akkor az a maihoz hasonló hajnali szürke sötét napok. Délelőtt 9 órakor
még mindig ez a hajnali sötétség. Már tegnap is finoman szitálva esett valami ami aztán szépen lefagyott.
reménykedtem hogy majd ma talán már enyhül. De pocsékabb mint volt a héten bármikor.
Kirándulni akartam hogy pihentessem magam, de lebeszéltek róla hogy a hegyen még rosszabb.
Így aztán maradtam és teszem a dolgom itthon.








Most újra összegyűjtöm a hajnal cseppjeit,
S ahelyett, hogy innék belőlük,
Üvegcsébe zárom bús hatalmukat,
Majd arcomra festem őket,
Hogy fehér gyöngyökként csússzanak állam szegletéig.
Így talán magam is elhiszem,
Hogy tudok még könnyeimmel küszködni
Magamra hagyott órákon,
S van, akiért e könnyek sírba szállanak.

Válóczy Szilvia



Ez a Wass Albert idézet meg éppen aktuális volt a heti vadászatom után.
Azóta is számtalanszor gondolok rá és előttem az erdő minden szépségével és csendjével.

Wass Albert


Megtanultam az erdő életét s ez az élet szebb volt, mint minden egyéb élet a földön, szebb, őszintébb, tisztább, igazabb. Komoly és szép gondolatokat adott az erdő s a nagy léha üresség, mely a lelkemet már-már uralni kezdte, megtelt újra szép és jó érzésekkel, amiket az erdőtől kaptam s a csendtől, amely úgy áradt szét az erdő fölött, mint Isten meleg lehelete.








2016. január 9., szombat

Csak azok a pillanatok





Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a borosasztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket.

Zilahy Lajos




Ne féltsetek






  Ne féltsetek


Lemondanak még rólam egy
néhányszor -
a kárörvendők szívesen temetnek.
Akiknek talmi harsogás a mámor -
ugyan miért is értenék a csendet?
A kóbor ihlet hosszú tetszhalála
a hallgatás szoros vermébe hantol -
ne féltsetek. Magammal egybeásva
viaskodunk. Ne féltsetek magamtól.
A költő csöndje több a hallgatásnál:
a lélek hangtalan kínvallatása,
melynek során a poklokig alászáll,
hogy aztán égig csapjon áradása!
Erőt növeszt e csönd, hogy megfeleljek.
Az újbor is csak úgy tisztul, ha erjed

Baranyi Ferenc




2016. január 7., csütörtök

Nos, ember tervez...




Úgy terveztem  a reggelem ismét úgy kezdődik hogy előkészítem a gépeket és a szerszámokat, felrakok mindent a kis teherautóra majd irány az erdő.
Nos ember tervez, főnök végez.
Meg kéne javítanod a lovardában használt talicskákat mert hogy több helyen is eltört.
Mit mondhat erre a magamfajta. Le mégse tagadhatom hogy tudok hegeszteni. Így aztán azt feleltem - természetesen megcsinálom.
Na lőttek a reggeli fagyott földnek amely nagy segítség volt hogy az autóval feltudjak menni oda ahol még nem rég még egy lépést sem tudtam megtenni, csak pörgött a járgány kereke de haladni egy centit sem.
Na gondoltam a mai szállításnak is lőttek.
De persze tíz óra körül amikor szegény talicskával végeztem, gondoltam mégis csak meg próbálok kimenni.
És lőn csoda, sikerült! Hurrá!
Még a kapu távirányító gombjával bíbelődtem amikor megszólalt a telefonom. Vadász kollégám hívott!
"Hol vagy? szólt a kérdés! mondom kettőt találhatsz. Akkor ezek szerint dolgozol! Na ja!  Haza érsz fél négyig? Piff! Ebben a pillanatban tudtam hogy mint az őrült hajtanom kell. Mondom, ha akarod haza érek.
Oké felelte!
Akkor úgy készülj, megyünk vadászni!  Hoppá! Erre nem mondhatok nemet! :-)
De figyelj! Az elmúlt hétvégén épp a ti társaságotok hajtott, szép eredménnyel.
Na most biztos vagyok benne hogy ha mi oda megyünk ahova amúgy legtöbbször, akkor bizony vadat sem fogunk látni nem hogy puska végre akadjon valami is.
Ne aggódj mondja! Más helyet néztem ki magunknak!   Te kis huncut! mondom, erre kíváncsi leszek.
Ne törődj semmivel, te csak légy készen fél négy után pár perccel ott leszek érted!
Oké rendben! Feleltem."
Na nem is kellett több. Igyekeztem mint egy őrült!  Szerencsére időben kész voltam és haza is értem.
Hoppá! Jut eszembe ma még reggel óta nem ettem nem ittam.
Mit volt mit tenni csomagoltam kis elemózsiát (két szendvics egy üveg víz)
A kis naiv! Hiszen  a húsz éve tartó vadászataim során még soha nem fordult elő hogy vadászat közben zörögjek a papírral és táplálkozzam. :-)
Ennek kapcsán eszembe jutott egy vendéggel  lesen való vadászat során az illusztris vendégem egyszer csak előkapott egy hétdecis bort, hogy ő szomjas és különben is ő most ünnepel velem...... És mire észhez tértem hatalmas pukkanással kinyitotta az üveg bort! A következő pillanatban csak azt hallottam ahogy a vaddisznó fúj egyet valahol a bokrok közt. És hatalmas csörtetéssel odébb ált!
Szóval tudtam hogy a kajából nem lesz semmi. Hat óra vagy tíz óra kaja nélkül - tök mindegy. :-)
Így aztán fél négy után pár perccel elindultunk.
Mintegy 20 perces autózás után egy csodaszép szálas tölgyerdő közepén találtam magam.
De hova ülünk? Hol a magasles? Széles mosoly! Válasz - sehol! Mert hogy ott a két faközt egy nyitott leskosárnak nevezett valami.  Na rám  törtek a szép emlékek mert Bányapusztán egy ilyen leskosárban sok szép élményben volt részem. Volt olyan hogy a disznó olyan közel állt meg a kosárhoz,  ha nagyon akartam volna akár meg is simogathatom. Szépen elhelyezkedtünk. Csoda szép idő volt! Hideg egy szál se!
 Azért félhét tájban már éreztem hogy nem ártott volna jobban készülni. Igaz a hátiban ott volt minden szükséges. De mivel ilyenkor az embert a  vadászat izgalma és a természet szépsége lefoglalja, nem igazán aggódtam hogy oda fagyok a padhoz.
Mert hogy hallottuk  jönnek a disznók elő a sűrűből. Percekig zörögtek ahogy a kicsit zörgősre fagyott avarban ide oda "totyogtak" majd egyszer csak valamennyien ott tolongtak a tisztás közepén. Szerencsére az erdőben még maradt annyi hó hogy a sötét ellenére tisztán láttuk őket hiszen alig voltak 20 méterre tőlünk.
Fiatal süldők voltak. Így aztán vártuk hogy majd csak szokásához hűen megérkeznek a felnőttek is.
De sajnos ezen az estén nem volt szerencsénk mert egyszer csak kicsit távolabbról megszólalt a főnök hangja.
Egy erőteljes fújás  és a fiatalok mint a villám, hatalmas zörgés közepette mint a kámfor, eltűnt az esti sötétségben.
Mi meg kicsit fagyott térdekkel haza indultunk.
Otthon meg milyen jól jött a két szendvics. Már nem kellett bíbelődni az elkészítésével.
Főztem egy teát magamnak és aztán rövid csevegés után úgy gondoltam, ideje lefeküdni! :-)

Fotó; Internet



2016. január 6., szerda

Csak az ő kedvéért!


Pálinkás jó reggelt!

Már mint Pipulkáért! :-D Csak hogy ne fagyoskodjon korán reggel a bicajon. 
Mert én amúgy utálom a pálinkát - de mit meg nem tesz az ember egy barátért :-D
 Remélem tényleg jön egy kis enyhülés, az ónos esővel meg a pokolba, ha netán erre tévedne.


Garay Zsuzsanna: A Hókirálynő


Hókirálynő tükre előtt
szépítkezik éppen,
dús haját a sok szolgalány
megfésüli szépen.

S a hópelyhek kavarogva
hullanak a mélybe,
belepik a falut, várost,
hó borul a rétre.

Arcára púdert tesz,
s abból lesz lenn a dér,
Így minden gyerek tudja már,
itt a hideg tél.

Két fülében jégcsap függő,
gyöngy díszíti nyakát,
téli álomba szenderült
tavaszig a világ.





2016. január 5., kedd

Jó reggelt..




Szép jó reggelt mindenkinek!



Ahogy elnézem az időjárást ma hóláncot kell használnom.  Egy teherautó fát kell még behordanom, 
mielőtt jön az ónos eső és az enyhébb idő! Jó kis meredek helyen van a tegnap letermelt mintegy 3-4 köbméter fa. Na persze nem a mennyiség sok hanem az hogy totál egyedül vagyok. Persze most van aki azt mondja, "Te tiszta hülye vagy!"  De hát ez van. Nekem jó hogy van munkám még ha  nem is az a fajta amihez én az életem nagy részében "szokva" voltam. Most ez van - ezt kell szeretni.
Na persze most nem is erről akartam igazából beszélni, hanem arról ahogy a kévém készítése közepette eszembe jutott néhány ismerősöm akiknek olykor az ágyba vagy netán a gumimatrachoz vittem a kávét! :-)
Hmm.. De rég volt!
Most viszont hozom magamnak ide a gép elé! :-)

Na mára ennyi elég belőlem, nyomás készülődni! Brrr..de utálom ilyenkor a havat. Még várhatott volna 3-4 napot aztán felőlem... :-)


 





2016. január 4., hétfő

Naplemente


 






Rónay György

Naplemente



Hogy szikrázott! Milyen őrjöngve lángolt!

Micsoda eszeveszett tombolás volt!

S ebből se maradt utoljára más,

mint egy maroknyi hamvadó parázs.

 




 

A fenyőfa éneke



 



Sík Sándor

A fenyőfa éneke



Állok cseres hegyoldalon,

Magasba szúr örök dalom:

Föl, föl, föl, fölfelé!

Nem kell a völgyi szép meleg,

A tölgyek, bükkök és cserek:

Föl, föl, föl, fölfelé!

Hulljatok alsó ágaim,

Ne vonjátok le vágyaim.

Föl, föl, föl, fölfelé!

Fussatok szét gyökereim,

Teljetek élő ereim.

Föl, föl, föl, fölfelé!

Keményedjél hű derekam.

Tartani bírd templom-magam.

Föl, föl, föl, fölfelé!

Te lombosodjál koronám,

Vidd a magasba mély imám,

Föl, föl, föl, fölfelé!

Évente új-új adorál

Zöldecske hármas gyertyaszál

Föl, föl, föl, fölfelé!

A kúszó templom egyre szebb,

Ez az imádság teljesebb.

Föl, föl, föl, fölfelé!

És egyre több karcsul elő

Iker-templom: testvér fenyő,

Föl, föl, föl, fölfelé!

Ahol az élet idegen,

Aszályra perzselt köveken,

Föl, föl, föl, fölfelé!

Templomi zölddel fonjuk át

Pogány hegyormok homlokát,

Föl, föl, föl, fölfelé!

S megnyitja vén szemét a bérc.

És rajtunk át az égre néz,

Föl, föl, föl, fölfelé! S az égnek úgy sikoltja át

A föld sóvárgó mély dalát,

Föl, föl, föl, fölfelé!










2016. január 3., vasárnap

Akarok még...




Márai Sándor
Monológ

Akarok még hinni az életemben
s a mások életében - akarom,
hogy izmos és erős legyen karom
s földaloljak egy lobogó "igen"-ben.

Mert megbocsátottam mindenkinek
s szeretném, hogy nekem is
megbocsásson, ki tettenért
a pózon és csaláson
és ne vádoljon többé senki meg.

A múltat én elhordozom magammal
új életemre, mint zsákját a vándor:
hogy éltem egyszer én, Márai Sándor,

s emlékeimmel elmotozva élnék,
mert amit érdemeltem, rámtalált:
kaptam egy életet és egy halált. 



Nos ez lett volna - vagy legalább is hasonló az én monológom. :-P  De Márai ezt annyira jól leírta hogy 
elszégyelltem magam és azt mondtam. Hé öreg! te annyira kevés vagy ehhez, jobb ha befogod..! :-)
Mert ha már megszülettem, valóban kaptam egy életet és egy halált.






2016. január 1., péntek

Bakancs lista helyett




Mert hogy nekem már nincsenek annyira vágyott kívánságaim. Már nincsenek kihagyott vágyaim (na jó, egyet kivéve!) amiket most hogy elértem egy kort, most aztán addig nem nyugszom amíg meg nem teszem. 
Így aztán nem tervezem, nem listázok csak teszem a dolgom amíg tehetem. 




Így év végére ...

Most búcsúzni kéne őszintén, igazul
búcsút inteni régmúlt időnek,
Búcsút inteni szelíd fájdalomnak, harmat könnyeknek,
az ó esztendőnek,
Mindennek mi rémít, s bánattal telít,
mi leláncolja szabad ,szépre vágyó lelkünk,
Azt vinni magunkkal az új esztendőbe
mi boldogsággal töltött,mit igazán szerettünk…
Lelkünkre simítani édes emlékeket,
csendesült szavakat,tiszta fényeket,
Magunkhoz ölelni tündeléptű szépet,
szelíd jóságot , reményeket.
Újult bizalommal lépve a jövőbe,
hinni hogy van még igaz és örök,
Hogy egésszé forr mindaz mi csorbult
mi a tegnapok zátonyán széthullt , eltörött…
Ha megadná az ég, hogy valamit kívánjak
s a Jó Isten értené,meghallgatná azt,
Kívánnék reményt,cseppnyi boldogságot,
igaz hitet, jóságot, vigaszt..
Szívekbe szerelmet, lelkekbe békét,
kezeket összefonó igaz imádságot,
Kívánnék nyugalmat,megértést,áldást,
egy szeretettel teljes sokkal jobb világot…..

Vajay Csima Monika


És persze kívánnék még valamit!  Hogy az akinek
 hozzászólását töröltem a blogon az jó lenne ha ...!
De nem akarok ünnep rontó lenni, így csak annyit szólnék!  "Lehet felejteni a blogom!"