2016. január 10., vasárnap

Hogy tudok még


Ha valamit nem szeretek akkor az a maihoz hasonló hajnali szürke sötét napok. Délelőtt 9 órakor
még mindig ez a hajnali sötétség. Már tegnap is finoman szitálva esett valami ami aztán szépen lefagyott.
reménykedtem hogy majd ma talán már enyhül. De pocsékabb mint volt a héten bármikor.
Kirándulni akartam hogy pihentessem magam, de lebeszéltek róla hogy a hegyen még rosszabb.
Így aztán maradtam és teszem a dolgom itthon.








Most újra összegyűjtöm a hajnal cseppjeit,
S ahelyett, hogy innék belőlük,
Üvegcsébe zárom bús hatalmukat,
Majd arcomra festem őket,
Hogy fehér gyöngyökként csússzanak állam szegletéig.
Így talán magam is elhiszem,
Hogy tudok még könnyeimmel küszködni
Magamra hagyott órákon,
S van, akiért e könnyek sírba szállanak.

Válóczy Szilvia



Ez a Wass Albert idézet meg éppen aktuális volt a heti vadászatom után.
Azóta is számtalanszor gondolok rá és előttem az erdő minden szépségével és csendjével.

Wass Albert


Megtanultam az erdő életét s ez az élet szebb volt, mint minden egyéb élet a földön, szebb, őszintébb, tisztább, igazabb. Komoly és szép gondolatokat adott az erdő s a nagy léha üresség, mely a lelkemet már-már uralni kezdte, megtelt újra szép és jó érzésekkel, amiket az erdőtől kaptam s a csendtől, amely úgy áradt szét az erdő fölött, mint Isten meleg lehelete.








5 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Gyönyörű a párás-ködös-zúzmarás erdei fotó ! És nálatok még hó van ? Itt a délvidéken meg már teljesen eltűnt. Vagy a templom-fotó nem friss, csak "melléklet" a szomorkás hangulatodhoz ?

N.R. írta...


Már napok óta nincs egy csepp se. Ennyi hó - talán egy éve volt itt.
A bányász templom örök téma. :-)

pipulka írta...

Gyönyörű ez az idézet. Pontosan ezt éreztem a keddi túrám után.

N.R. írta...


Látom nem bírsz aludni! :-)
Én valahányszor kiteszem a lábam a természetbe és rám borul az erdő csendje és magával ragadó szépsége vagy meghallom az első vad szöszölését, lépteit.... ezek a gondolatok ragadnak magukkal.
És ha haza érkezem próbálom megtartani magamban, de hiába! Itthon újra magába "fogad" a hiányérzet. És alig várom hogy újra kitegyem a lábam ebből a manipulált világból.

pipulka írta...

Ezzel én is így vagyok.