Nos, ember tervez...

Úgy terveztem  a reggelem ismét úgy kezdődik hogy előkészítem a gépeket és a szerszámokat, felrakok mindent a kis teherautóra majd irány az erdő.
Nos ember tervez, főnök végez.
Meg kéne javítanod a lovardában használt talicskákat mert hogy több helyen is eltört.
Mit mondhat erre a magamfajta. Le mégse tagadhatom hogy tudok hegeszteni. Így aztán azt feleltem - természetesen megcsinálom.
Na lőttek a reggeli fagyott földnek amely nagy segítség volt hogy az autóval feltudjak menni oda ahol még nem rég még egy lépést sem tudtam megtenni, csak pörgött a járgány kereke de haladni egy centit sem.
Na gondoltam a mai szállításnak is lőttek.
De persze tíz óra körül amikor szegény talicskával végeztem, gondoltam mégis csak meg próbálok kimenni.
És lőn csoda, sikerült! Hurrá!
Még a kapu távirányító gombjával bíbelődtem amikor megszólalt a telefonom. Vadász kollégám hívott!
"Hol vagy? szólt a kérdés! mondom kettőt találhatsz. Akkor ezek szerint dolgozol! Na ja!  Haza érsz fél négyig? Piff! Ebben a pillanatban tudtam hogy mint az őrült hajtanom kell. Mondom, ha akarod haza érek.
Oké felelte!
Akkor úgy készülj, megyünk vadászni!  Hoppá! Erre nem mondhatok nemet! :-)
De figyelj! Az elmúlt hétvégén épp a ti társaságotok hajtott, szép eredménnyel.
Na most biztos vagyok benne hogy ha mi oda megyünk ahova amúgy legtöbbször, akkor bizony vadat sem fogunk látni nem hogy puska végre akadjon valami is.
Ne aggódj mondja! Más helyet néztem ki magunknak!   Te kis huncut! mondom, erre kíváncsi leszek.
Ne törődj semmivel, te csak légy készen fél négy után pár perccel ott leszek érted!
Oké rendben! Feleltem."
Na nem is kellett több. Igyekeztem mint egy őrült!  Szerencsére időben kész voltam és haza is értem.
Hoppá! Jut eszembe ma még reggel óta nem ettem nem ittam.
Mit volt mit tenni csomagoltam kis elemózsiát (két szendvics egy üveg víz)
A kis naiv! Hiszen  a húsz éve tartó vadászataim során még soha nem fordult elő hogy vadászat közben zörögjek a papírral és táplálkozzam. :-)
Ennek kapcsán eszembe jutott egy vendéggel  lesen való vadászat során az illusztris vendégem egyszer csak előkapott egy hétdecis bort, hogy ő szomjas és különben is ő most ünnepel velem...... És mire észhez tértem hatalmas pukkanással kinyitotta az üveg bort! A következő pillanatban csak azt hallottam ahogy a vaddisznó fúj egyet valahol a bokrok közt. És hatalmas csörtetéssel odébb ált!
Szóval tudtam hogy a kajából nem lesz semmi. Hat óra vagy tíz óra kaja nélkül - tök mindegy. :-)
Így aztán fél négy után pár perccel elindultunk.
Mintegy 20 perces autózás után egy csodaszép szálas tölgyerdő közepén találtam magam.
De hova ülünk? Hol a magasles? Széles mosoly! Válasz - sehol! Mert hogy ott a két faközt egy nyitott leskosárnak nevezett valami.  Na rám  törtek a szép emlékek mert Bányapusztán egy ilyen leskosárban sok szép élményben volt részem. Volt olyan hogy a disznó olyan közel állt meg a kosárhoz,  ha nagyon akartam volna akár meg is simogathatom. Szépen elhelyezkedtünk. Csoda szép idő volt! Hideg egy szál se!
 Azért félhét tájban már éreztem hogy nem ártott volna jobban készülni. Igaz a hátiban ott volt minden szükséges. De mivel ilyenkor az embert a  vadászat izgalma és a természet szépsége lefoglalja, nem igazán aggódtam hogy oda fagyok a padhoz.
Mert hogy hallottuk  jönnek a disznók elő a sűrűből. Percekig zörögtek ahogy a kicsit zörgősre fagyott avarban ide oda "totyogtak" majd egyszer csak valamennyien ott tolongtak a tisztás közepén. Szerencsére az erdőben még maradt annyi hó hogy a sötét ellenére tisztán láttuk őket hiszen alig voltak 20 méterre tőlünk.
Fiatal süldők voltak. Így aztán vártuk hogy majd csak szokásához hűen megérkeznek a felnőttek is.
De sajnos ezen az estén nem volt szerencsénk mert egyszer csak kicsit távolabbról megszólalt a főnök hangja.
Egy erőteljes fújás  és a fiatalok mint a villám, hatalmas zörgés közepette mint a kámfor, eltűnt az esti sötétségben.
Mi meg kicsit fagyott térdekkel haza indultunk.
Otthon meg milyen jól jött a két szendvics. Már nem kellett bíbelődni az elkészítésével.
Főztem egy teát magamnak és aztán rövid csevegés után úgy gondoltam, ideje lefeküdni! :-)

Fotó; Internet