egy régi kép - gondolat

 A régi Fradi pálya. Jobbra a régi "fa székház"!

A hátul látható hosszú épület az állami Pénzverde.

 

Ez már a második pálya az előtérben háttal a Springer szobor!

A minap megállva az Üllői út és a Könyves Kálmán körút sarkán elmerengtem. Döbbenet volt hogy míg az egyik sarkon
a múlt - vele szemben pedig a Jövő tűnt fel a szemem előtt. Pedig igazából ott is a múltat láttam megjelenni előttem.
A régi fából készült Fradi székház, a bejárat mögött a Springer szobor, a Fából készült lelátó,
az alatta lévő öltözők sora és a konditerem. Ahol oly sokat izzadtunk a súlyzók terhe alatt - de
tettük mindezt oly vidáman és sok sok poénkodással.

Szinte láttam magam ahogy sok sok éven át szinte mindennap a pénzverő kapuján kilépve átsietek a pályára edzésre.
Láttam a Fradi söröző előtt álló kollégák sanda pillantásait és szinte hallottam a megjegyzéseiket,
hogy miért nem inkább a hideg sört iszom velük. :-)
Persze tudom ebben nagyon sok humor volt - időnként még jót is kacagtam rajta!

Gondolatban végig kísértem magam a lelátó alatti öltözőig és belegondoltam milyen öröm volt
hogy egy patinás egyesület sportolója lehettem közel tíz éven át.

 

Az újból egy kicsi!

Annyi de annyi szép emlék fűzött ehhez a kereszteződéshez!
Az egyik sarkon a munkám amit annyira szerettem. Ahová csak valami fantasztikus csoda folytán kerültem be néhányad magammal.
Ahol a legcsodálatosabb mesterek keze alatt fejlődhettem. Akikre a mai napig nagy tisztelettel és szeretettel gondolok.
A barátokra akikhez ha nem is sokkal de a mai napig baráti szálak fűznek.
A másik sarkon az az egyesület amelyik lehetőségeket biztosított a számomra hogy a kis tehetségnek, ami bennem ha volt is kihozza belőlem.
Ennek okán itt állhattam először a bajnoki dobogón a Népstadionban.
Mígnem aztán jöttek a katona évek.
És a sors furcsa fintora hogy a harmadik sarok az a hely volt ahová katona ként bevonultam.
No de erről talán majd egyszer...
A negyedik sarok a Népliget!
Atya világ! - hány kis vagy nagykört futottunk?
A fene se emlékszik rá, pedig egyszer úgy hozzávetőleg megpróbáltuk kiszámolni! :-) Lehetetlen feladatnak tűnt!
De tény hogy a liget minden négyzet centiméterét ismertük. A Tinódi szobortól az Építők pályáig.

Most azonban lassan megindultam és körbe jártam a Pénzverdét. Be be sikerült néznem néhány régi épületre.
Eszembe jutott az egyik épületnél volt egy tűzoltáshoz használatos víztározó medence. :-) Mennyit fürödtünk úszkáltunk benne!
Elsétáltam a a régi kultúrház előtt is, amely persze már nem a régi volt! De eszembe jutott hogy ott sakkoztam és asztali teniszeztem életemben először. Na persze aztán volt ám olyan is hogy ebéd helyett inkább a műhely előtt a fák alatt a padon sakkoztunk vagy "padaláztunk"!
Még a régi ebédlő épülete is előhozott belőlem emlékeket! Remek konyhája volt.
Soha nem felejtem huszonhárom forintért egy hétig ebédeltünk , sőt 7,50 +ért még válogathattunk is az ételek közt! Imádtam az aranygaluskát borsodóval. :-D

Ezen gondolatokkal indultam el az étterem felé. Útközben ketten is elmentek mellettem akiket csak akkor ismertem fel amikor rákérdeztek...
hogy nem véletlen a találkozóra jöttem. Valahogy lerít rólam! :-D  Tudom ám miért!


Köszönöm hogy a kollégák, barátok lehetőséget adtak arra hogy közöttük lehettem!

Igazából szeretném mindenki nevét ide írni! - vagy ha nem is ide de majd csinálunk egy olyan oldalt ahol ott lehetünk majd valamennyien.

Ilyenkor sajnálom hogy vannak emberek akiknek nincs,  nem igazán szeretik vagy nem is kezelik a számítógépet.