Ha érdekelne, tán megkérdeznéd egy napon:
Nem fáj?
S ha rád figyelnék, tán azt felelném neked:
Nagyon.
De minden percben érzem amit érzel. Tán ezért
Hagyom.
Látod, döfködi hátamat a tüske,
orromat tépi maró gázok füstje.
Mit érdekel?
De ha nem érzem bőrömön bőröd, kezemben kezed,
arcomon arcod
Szívem vasszögön
térdepel.
Látod, parázs ég a talpam alatt,
éjjel szöges ágyon fekszem hanyatt.
Nem figyelek oda.
Hisz csak karodban nyugodnék, csak édes öledben ringnék
szelíden
messze s
Tova.
Fakír vagyok, kinek te vagy a kínpad.
Miattad lettem észrevétlen, színvak.
Mégis hagyom.
Nem vagyok őrült, nem vagyok más vagy mutáns.
Nekem is fáj.
Nagyon.
Szerző: zsokali
http://enesaszerelmeim.blog.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése