"Yvette" kapcsán :-)

                Rég bosszankodtam ennyit időjárás kapcsán mint a mai napon tettem. Bár minket szerencsére nem érintett úgy mint az ország más területén élőket. Ma mégis bosszankodva tekintettem ki a szobám ablakán  és néztem a csendesen zuhogó esőt  hogy milyen sáros az egész falu akár járdán akár az úttesten.
Csak csatornát ne építsenek még egyszer !
Miközben ezen füstölögtem és azon is jártak a gondolataim hogy ma sem tudok menni képeket készíteni, a lányomat láttam ázottan csupa sárosan kerékpáron érkezni.
                Amit még soha nem láttam tőle mikor megérkezett, leroskadt az étkező egyik székére. Aggódva tekintettem rá. Látva tekintetem rám nézett és annyit mondott "apu fáradt vagyok és tele a hócipőm ezzel az idővel" majd követve tekintetét végignéztem hogy milyen ázott - sáros szegény! Ő aki mindig mosolyogva tekint mindenkire most azt láttam hogy tényleg fáradt és cseppet sem mosolygós a tekintete.

                Nekem azért eszembe jutott egykét történet miközben óvodás kislányként láttam őt magam előtt.
Egy alkalommal mentem az óvodába érte amikor meglepődve láttam hogy a csoportja termében nem látom őt sehol.  Az óvónéni akit addig még  itt nem nagyon láttam, de gondolom ő tudta hogy ki lehetek, kedvesen megjegyezte hogy a Viki kinn van az öltözőbe! Hm.. Megfordultam és  csendben szinte lopakodó módban beléptem az öltöző ajtaján ahol az én cseppke lányom egy leporellóval a kezében ült és úgy tett mint aki olvas. Hát Te? - kérdezem tőle. Mire ő, ugrik szinte repült a nyakamba és közölte - vártalak! Kicsit értetlenül néztem rá hiszen ilyet még nem csinált. De akkor elfogadtam amit mondott. Nekem meg eszembe sem jutott hogy ez az eset egy héten át mindennap délutánonként megismétlődik!
Természetesen érdeklődtem  az óvodában és a gyerekemnél is hogy vajon mi oka lehet a dolognak.Az óvodában azt a választ kaptam hogy mióta ez a fiatal óvónéni van a csoporttal délutánonként, bizony az én cseppke lányom kivonul az öltözőbe és nem hajlandó az óvónénivel együtt lenni! Helyette kivonul az öltözőbe és könyvet nézeget.  Hm..Furcsa volt ezért aztán érdeklődve fordultam a gyerekem felé aki röviden tömören csak annyit felelt "nem szeretem!"
Természetesen beszéltem az óvónénivel sőt közösen a vezető óvónénivel is. Arra az elhatározásra jutottunk hogy talán jobb hagyni hogy a gyerek tegye amit akar  hiszen ők már mindent megpróbáltak, viszont ha tehetem egy ideig jöjjek kicsit korábban érte. És persze kérték legyünk türelmesek. Ők is igyekeznem változtatni ezen a helyzeten.
Két - három héten át ment ez így mígnem egy nap megyek az oviba és a legnagyobb meglepetésemre a teremben találom az óvónénivel ültek egymás mellett és beszélgettek. :-)

                 Nos, nem akarom én ezt a történetet annyira ragozni, mert talán mások számára nem is annyira érdekes. De befejezésként csak annyit hogy ettől az időtől fogva a lányomat el sem lehetett szakítani az óvónénitől akit végül annyira megszeretett hogy egy évvel később amikor a szomszédos iskolába járt, naponta arra használta az egyik szünetet hogy át szaladt az óvodába egy puszit adni az "ő óvónénijének".