Találkozó.

Ötvös találkozó negyven év után....
Már persze azokról beszélek akik valamikor az Állami Pénzverdében dolgoztunk.
Volt persze az országban más hasonló hely is ahol ékszer és egyéb dísz tárgyakat készítettek.
De az igazi fellegvára a szakmának a Pénzverde volt az Üllői út. 102-szám alatt

A gyulafehérvári pénzverde 1871-es bezárása után magyarország egyetlen pénzverdéje
a körmöcbányai maradt. Az első világháború következményei miatt
(Körmöcbánya csehszlovák megszállása) a pénzverde gépeinek egy részét
1918. október 28-30-án leszerelték és a nyersanyagkészlet egy részével együtt Budapestre,
a Soroksári úti dohányraktárba szállították (a pénzverde Budapestre költöztetését
és elavult gépparkjának korszerűsítését egyesek már a háború előtt is javasolták).
A gépeket a Tanácsköztársaság idején helyezték üzembe a csepeli Weiss Manfréd gyárban,
ahol acél húszfilléreseket vertek, még K•B (Körmöcbánya) verdejeggyel.
A Tanácsköztársaság bukása után is vertek tíz- és húszfilléreseket,
szintén K•B verdejeggyel és 1919-1922 évszámokkal. Később a korona inflációja miatt
feleslegessé vált az aprópénzverés. A Magyar Királyi Állami Pénzverde új
(és mindmáig meglévő) telephelyét 1924-ben az Üllői út 102. szám alatt jelölték ki,
1925-ben indult meg az építkezés, a pengőérméket 1926. március 1-jétől már itt verték
Bp. verdejeggyel. Az 1930-as években a pénzverde nemzetközi rangra emelkedett: vertek
pénzeket Bulgária és Egyiptom számára is.

A második világháború harcai miatt 1944 december elején a pénzverde gépeinek
egy részét Veszprémbe, más részét Egerbe szállították, melyek csak a harcok
lezárulta után kerültek vissza. A helyreállítási munkálatok után ötpengősök
verésével bízták meg a pénzverdét. A pengő inflációja, majd hiperinflációja
hamarosan értelmetlené tette a pénzverést, ehelyett a forintérmék verésének
előkészületei indultak meg, melyeknek előállítására 1946-ban került sor.
1947-ben már Lengyelország és Románia számára is készültek a Pénzverőben forgalmi veretek.

1949. február 1-jétől Állami Pénzverő Nemzeti Vállalat néven alakult át a Pénzverő.
Beleolvasztottak több államosított nemesfémipari kisüzemet is, így a szocializmusban
a pénzverés mellett a Pénzverde lett a jelvény,érme- és dísztárgykészítés és az ékszergyártás
csúcsüzeme is. Időközben telephelyet hoztak létre Tápiószelén (1968.)[1] és
Borsodnádasdon (1971.)[2] is. Számos beruházással biztosították a verde szakmai
színvonalának és versenyképességének megtartását.



A pénzverdéből a rendszerváltás után az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) két
részvénytársaságot hozott létre: a Metal-Art Részvénytársaságot,
mely a nemesfémipari részleget birtokolta és teljes egészében az ÁVÜ tulajdonában maradt;
és a Magyar Pénzverő Részvénytársaságot, melynek tevékenysége a pénzverés és
fő részvényese a Magyar Nemzeti Bank lett.[3] Az előbbi privatizációját
az ÁVÜ 1993 őszén rendelte el. Az utóbbiba 2001-ben beleolvadt az MNB Érmekereskedelmi Rt.
majd 2006-ban alakult zártkörűen működő részvénytársasággá.



 Néhány emlékezetes tárgy a régi Pénzverős időszakból. Ma kiállítási tárgyak.


Mint látjuk a szakmai része mint az ötvös, ezüstműves és aranyműves szakma mint olyan teljesen megszűnt.
Döbbenetes volt a számomra amikor szembesültem hogy a régi cégünknél szinte semmi nem maradt ebből a csodás
mesterségből. A mesterséggel együtt eltűnt a szakmai képzés is!

Nagyon jó volt negyven év után találkozni a régi kollégákkal. Persze voltak köztük olyanok is akikkel volt
valamilyen személyes, szakmai netán még sport kapcsolat is.
Szóval eszméletlen jó volt emlékezni nézegetni régi fotókat. Emlékezni a felejthetetlen mestereinkre.
Egymás szavába vágva feleleveníteni történeteket, eseményeket! Emlékezni az eltávozottakra.
Már csak egyik másik kollégánk műhelyében lelhetünk rá a szakmai kihívásokra.

Szomorú hogy szinte az utolsó képviselői lettünk ennek a csodás mesterségnek.