Közel hetven hektárnyi terület. Csoda szép helyen az Ipoly nemzeti park területén. A Börzsöny hegység lábánál és néhány száz méterre az Ipolytól.
El vannak a fiúk! :-)
Amikor süt a nap. Háttérben az Ipoly völgye és Szlovákia.
Komolyan kezdek hinni az állatok magasabbrendűségében. Nem az a fontos, hogy egy fajta a kultúra milyen fokán áll, hanem az, hogy benne az egyed mint érzi magát. S hogy az állat elégedettebb, mint az ember, az csaknem bizonyos. Nem nyomja a holnap gondja, nincsenek olyan rafinált szükségletei, melyek kielégítéséről gondoskodnia kell, s nincsenek elemi igényei sem: ruha, lakás, élelem, ezt mind a természettől kapja. Nincs öntudata (?), milyen szerencse! Nem foglalkoztatják a lét és nemlét kérdései, s nem unatkozik! S szerelmi élete mily remek! Nincs morálja, kötelességérzete, csak ösztönei; nincs házasság, csak szerelem... csak érzékei a természet színeinek és hangjainak felvételére. Nincs pénze! S nem is kell neki! Társas életének sincsenek olyan bonyolult, s mégis buta törvényei. Egyszerűbb, tisztább az élete.
Lengyel Menyhért
Néha a reggeli ködben úgy kellett keresgélnem őket! :-)
Öcsi és Zsuzsi reggeli ködben
Egy kis csipkelődés kell! :-)
Nagy a szerelem
Öcsi! Egy herélt csődör. Akiről az orvosok már lemondtak! Akit a műtét végén az orvos javaslatára el akartak altatni. :-)
Három műtétje is volt! Ezen kívül kehes! És ez a ló ma egy évvel a műtétje után szabadon éli világát itt a farmon. Az orvosa és a tulajdonos szerint ez mentette meg őt hogy rátaláltak erre a farmra ahol ilyen hatalmas területen szabadon élhet. Csodálatos egy jószág. És csodálom a gazdája szeretetét és ragaszkodását ez iránt a ló iránt!
Fantasztikus volt látni mit művelt ha jött a gazdi meglátogatni. És velem is csuda bizalommal volt szinte az első perctől. Bár nem igazán szerette ha a sörényéből kézzel kezdtem kiszedni a bogáncsot amit folyton össze szedett. Közben a szájába kellett adnom a kefét és addig tartotta amíg el nem kértem tőle. Csuda mókás volt ahogy mindent megvizsgált és a szájába vett. Viszont ha végeztem a tisztítással és kihoztam a boxból ahova ilyenkor bekötöttem. hatalmas vágtában rohangált a karámban. Igaz amikor a bika karámja mellett vezettem el, felkapta a fejét, a füleit radarként az ismeretlen felé fordította és megtorpant. Folyamatosan beszélnem kellett hozzá hogy ne féljen a még soha nem látott tehéntől. Amúgy egy szavamra oda jött és érdeklődve jött velem át a farm udvarán a boxba.
Jó hogy ilyen közel laknak és van lehetőség hogy bármikor meglátogassam.
A másik karámban a hat csődör elindul a távolabbi rétre.
A lekaszált rétek tarlóján pókhálók ragyogtak, amelyeket nappal sosem lehetett látni, és a nap vörös tányérja mintha megállt volna gondolkozni, hogy elszakadjon-e a föld peremétől.
Fekete István
Délután öt órára így ment le a nap a farm és az Ipoly felett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése