Az, amiről...

Karácsony egyedül....?


Évek óta töltöm "egyedül" az ünnepet.
Nem díszítgetek, minek...annak örülök ami van....a sors kegyetlen játékait viselni a nemesedés
egy útja, elviekben mi választottuk ezt, (az nem biztos hogy mi magunk tettük ilyen rögössé) hát
viseljük egyenes derékkal....Vágta épp eleget valaki a képembe - Te kerested! Hát ja. Kereste a fene.
Az idei karácsony még durvább mint az előzőek, kegyetlen a felismerés,
hogy "felesleges vacak" lettem valaki és gyerekeim életében, Na jó a gyerekeim esetében ez némi túlzás. Jó érzés....
Bár hozzá teszem a gyerekeim már felnőttek.... élik a saját életüket.

 

 Fotó: Internet

Na szóval idén is túrázni megyek... csak mert így döntöttem attól még fontos mindenki a számomra.
Az az ember magányos, aki valahol élvezi is azt. Hát én valamilyen szinten élvezem a magányt.(hehe)
Még akkor is ha a gyerekeim itt nyüzsögnek körülöttem. Az első közös karácsony nagyon mély fájdalmakat
tett le a karácsonyfa alá. Mindenféle szörnyűséges, lelket szaggató karácsonyaim voltak, amelyek fájdalmát
mindig csak a szenteste oldotta valamelyest, amikor valóban Szentestéztem a gyerekeimmel.
Idén volt először hogy a gyerekeim nem kérték hogy készülődjek és nem volt a kívánságuk hogy mit is főzzek, mint régen.

Az, amiről valóban írni szeretnék, nem a fájdalom és az Ünnep magányában felszakadó zokogás.
( akad olyan is)
Amiről írni szeretnék, az a karácsony magányában rejlő lehetőség. Az, ahogyan én látom,
és ahogyan nekem fordult át az ünnep gyötrelme az ünnep örömébe.
Minden élethelyzet lehetőséget rejt magában arra, hogy valami nagyszerű történjen!
Szó se róla akadt egy kettő az életben. (tavaly előtt szenteste délutánján) Hogy csak egyet említsek.

Ezért aztán nem is kérdeztem egy ismerősömet sem hogy nem volna e kedve velem tölteni az ünnepet.
(Pedig volt aki hívott és tudom határtalanul örült volna ha megyek.)

Mitől féltem? Nem is tudom! Talán a visszautasítástól és attól, nehogy megbántsam a barátaimat azzal,
hogy jól elrejtett magányuk mögé látok. Vagy bennem is azt lássák hogy szomorú vagyok. Mert az igazi szomorúságot nem is annyira a magányom teszi.

Amikor zokogva mész a falun végig Szenteste az utcán, és fájdalomba burkolózva "nézel" be az ablakokon
és látod a boldog embereket, akkor azt gondolod, ennél már nem lehetne rosszabb.

Még utolsó nap is dolgoztam (hála égnek!) Majd 2 óra volt amikor hazaértem.
Benyitok az ajtón,  semmi dísz, fa sehol. Rájössz, hogy teljesen felesleges is és legyintesz egyet.
Már higgadt vagy, fájdalmad valós és csendes, mozdulataid kimértek,
és a nappaliban a Tv egy már sokadszor látott romantikus film jelenetét mutatják. Utálom ezeket az ezerszer sugárzott bárgyú baromságokat.
Ilyen a karácsonyod egyedül. Szerintem nem vagyok ezzel egyedül!

Új élethez új dolgok kellenek!
Hát belevágtam
 Ehhez nem kell pénz, nem kell ajándék, nem kell semmi,
 csak egy szeretettel teli tér, nyitott szív, a többi jön magától!
Elhatároztam már csak bizonyításképpen hogy elindulok a Börzsöny legmagasabb pontjához.  (938 m magas)
Ércbányáig szerencsém volt autóval menni. Ez jól esett! :-) És az "Én fámnak csak integettem egyet! :-)

 

Bányapusztáig az általam legtöbbet megtett út vezetett. A legszebb vadászélményeim helye.
Onnan irány Fekete-Rét,  elhaladva az Oltárkő mellett fel a Csóványosra.
A tetején található kilátóról gyönyörű kilátás nyílott volna a Börzsöny hegyeire, már ha tiszta idő
és nem hatalmas köd fogadott volna.
Tiszta idő ha lett volna :-( a felvidéki hegyeket, és a Dunakanyart is láthattam volna De csak köd és köd.
Tejfehérbe burkolózott a hegy!

 

A fenébe. Bár ha bele gondolok...mire felértem kapkodtam a levegőt!
Néhány perces tekintgetés után irány vissza
!Közben arra gondoltam hogy most már az út könnyebbik fele következi. Mert hogy már "csak" lefelé kell menni. :-)

Visszaút a sokat meg járt útvonalon a Szabó-kövek és a Rakodón keresztül Nagyhideg-hegyre, onnan a Kammerhof,  Az emlékek csak sorakoztak. :-)
De sokat jártam és vadásztam erre is.
Aztán a Vasedény-kulcsos-ház, ahol annyiszor de annyiszor megizzasztotta a terepjárót az a néhány dagonya.. majd
végig a Rustok-nyergén, irány vissza Nagybörzsönybe.
Mit mondjak - Leizzadtam mire haza értem. :-)