Kaffka Margit :
Fényben
Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.
Zörgő avarban, ködös alkonyattal,
A darvak búcsúzása idején
Ráérek majd jövők titkát keresni,
S borongva sírni emlékek ködén.
De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon, hulló levélen, --
Mikor csillámos, szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen.
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése